Ömlik a technika és a fegyver Teheránba – Kína és Oroszország menthetik meg az iráni rezsimet
Globál
Moszkva és Peking jószerével tétlenül nézte végig Nicolás Maduro elfogását. Irán azonban nem Venezuela. A perzsa állam számos szempontból nagyobb jelentőséggel bír, miközben a világ is árgus szemekkel figyeli, számíthat-e Teherán támogatásra a szövetségeseitől. Egyelőre úgy tűnik, nyílt katonai beavatkozást egyikük sem kockáztat, az iráni kormány ugyanakkor egy igen fontos területen kap segítséget.
Irán stratégiai pozíciója a Közel-Keleten a felkelések dacára továbbra is stabil, és nem véletlenül. Teherán Moszkva számára kulcsfontosságú partner – nem csak a szíriai konfliktus és az energiaügyek miatt, hanem mert egy Iránban bekövetkező rezsimváltás destabilizálná a Kreml közvetlen érdekszféráját.
Külső csapás ellen is felvérteznek
Más kérdés, hogy Oroszország nyílt katonai intervenciót nem vállal. Ehelyett azonban minden olyan rendelkezésére álló támogatást megad, amely lehetővé teszi Iránnak a belső rendfenntartást és a katonai képességek megerősítését anélkül, hogy hivatalosan háborús félként lépne fel. Fegyverek és katonai eszközök folyamatosan áramlanak az iráni kormányerőkhöz: többek között Szpartak MRAP páncélosok, amelyekből korábban Irán nagyobb tételt rendelt, emellett légvédelmi rendszerek, helikopterek és kézifegyverek is.
Ezeket az eszközöket a jelenlegi tüntések leverésére használja az iráni állam - állítja a Foreign Policy, hozzátéve, hogy a támogatás részét képezik az internetes forgalom ellenőrzéséhez és irányításához szükséges eszközök és szaktudás is, amelyre most igen nagy szüksége van az iráni kormánynak. Ezen felül érkeznek olyan kulcsfontosságú, elektronikai hadviselést támogató eszközök, amelyekkel Irán zavarni tudja a Starlink kommunikációs műholdjait, amelyeket a tüntetők arra használnak, hogy kapcsolatban maradjanak a külvilággal.
Oroszország mindezeken túl Yak‑130 típusú sugárhajtású kiképző- és könnyű csapásmérő repülőgépeket adott át annak a bartermegállapodásnak a részeként, amelynek keretében Irán drónokkal és lőszerekkel segíti Moszkvát, cserébe pedig repülőgépeket, radarokat és támadó helikoptereket kap. A Mi‑28 „Havoc” helikopterek beszerzéséről 2026 elején maga az iráni védelmi miniszterhelyettes beszélt: ezek a páncélozott, éjjellátóval felszerelt gépek képesek precíziós páncéltörő rakétákkal csapást mérni, ami az iráni hadsereg elavult SeaCobra helikoptereihez képest óriási ugrás.
Ezek az eszközök együttesen erősítik Teherán külső védekezőképességét, csökkentve a potenciális nyugati katonai beavatkozás kockázatát.
Kínai technika a tüntetők ellen
Kevés szó esik róla, de az iráni rezsim túléléséhez nagyban hozzájárul az a technológiai támogatás, amelyet Kína biztosít megfigyelőeszközök és drónok formájában, amelyekben a kínai vállalatok a világelsők között szerepelnek. Olyan cégek, mint a Tiandy, eszközöket adtak el Iránnak, és képzéseket is tartottak. Kínai cégek vettek részt az iráni intranet megerősítésében is, megkönnyítve az ország leválasztását a külvilágról, valamint aktív szerepet vállaltak az iráni dróngyártók technológiai és eszközellátásában.
Ez a technológia meghatározó szerepet játszott a mostani és a korábbi tüntetések elfojtásában is. Négy évvel ezelőtt a Dzsiná Mahszá Amini halálát követő tiltakozások után arcfelismerő rendszerekkel kezdték elemezni a megfigyelőkamerák felvételeit, hogy utólag azonosítsák és összegyűjtsék a tüntetőket. Ezek a rendszerek 2022 után alapvető részévé váltak a rezsim belső „erőszak‑architektúrájának” és a beszámolók szerint az eszközöket most is hasonló módon használják - mutat rá a térségre szakosodott The Diplomat cikke.
Az elemzés rámutat: ahogy a tiltakozások terjedtek, az internet-hozzáférést példátlan gyorsasággal és kiterjedtséggel kapcsolta le Teherán, elszigetelve az irániakat a külvilágtól és külföldön élő családtagjaiktól. Szemtanúk szerint drónokat használtak a tömeg irányítására, egyes esetekben a demonstrálók elleni közvetlen támadásokra is. Máskor a drónok a sérültek azonosítására szolgáltak az utcákon vagy akár a saját otthonaikban is, miután az vált népszerű tiltakozási módszerré, hogy az emberek lakásaikból skandáltak jelszavakat, így kerülve el, hogy a veszélyes utcákon kelljen vonulniuk.
Támaszték a düledező rezsimnek
És bár a zavargások intenzitását, meglepően széles társadalmi bázisát látva sokakban felmerült, hogy ezúttal csakugyan ütött az iszlám köztársaság utolsó órája, a hatalom brutális, technológiai szempontból rendkívül kifinomult fellépését látva, egyre kevesebben mernének arra fogadni, hogy a forradalmároknak ezúttal sikerül megdönteni a rendszert.
A jövő még bizonytalan, de ahogy a tiltakozások a brutális elnyomás súlya alatt lassulnak, úgy lesz egyre kevésbé valószínű, hogy az Iszlám Köztársaság rövid távon összeomlik. Márpedig – jegyzi meg a The Diplomat, ha a rezsim túléli a válságot, abban nem kis szerepe lesz azoknak a megfigyelési és dróntechnológiáknak, amelyeket a kínai és iráni kormányzat megoszt egymással. E nézőpontból Kína korántsem mellékszereplő a jelenlegi krízisben: befolyása a háttérben, de annál erősebben érezhető.
