Európa közel vagy távol? 12 magyar közgazdász gondolatai

Hírek2020. júl. 30.Sz.A.

Andor László, Berend T. Iván, Csaba László, Halmai Péter, Herman János, Jeszenszky Géza, Győrffy Dóra, Kovács Árpád, Losoncz Miklós, Mihályi Péter, Szelényi Iván, Tóth Tihamér. Igen szerteágazó és nívós szerzőgárda biztosítja az olvasót, hogy az Éghajlat Kiadó: Közel, távol Európa című könyvét olvasva nem fog unatkozni.

Ahogy a címből is következtetni lehet, a közgazdászok, jogászok, történészek, szociológusok több oldalról mutatják be, hol is tart most az Európai Unió és benne Magyarország, illetve a közvetlen régiónk. Miért tartunk ott, ahol, és milyen fejlődési lehetőségek állnak előttünk. A Kovács Lajos Péter szerkesztésében készült mű szerzői sokszor egymásnak is ellentmondanak, de éppen ez a cél, a vitázó felek érvekkel igyekezzenek meggyőzni a másikat, hogy aztán valamiféle társadalmi kompromisszum alakuljon ki, merre is tart a kontinens, és benne hazánk, és ebben nekünk mi a teendőnk.

Olyan kérdéseket boncolgatnak a szerzők, hogy például miért vált ketté Nyugat- és Kelet-Európa fejlődése. Amíg nyugaton a felfedezések, az iparosodás és polgárosodás zajlott, addig régiónkban a  második jobbágyság betonozta be a társadalmi és gazdasági lemaradást. Így amíg nyugaton a szabad társadalmak fejlődtek, keleten az állam diktált, a szabályokat pedig kijátszandó akadálynak tekintik az emberek. 

Az elemzések arra is kitérnek, hogy a második világháború után lehetőség nyílt volna a különbségek lefaragására, de a szocialista kísérlet 1990-ben véglegesen megbukott.

Így felzárkózás az új évezredre maradt, amikor az Európai Unió bővítése, a lemaradt térségeknek juttatott támogatások valódi lehetőséget nyújtottak a keleti tagországok felzárkózására.

Ezzel, ahogy az unió történetében korábban is – például Finnország és Írország –, a 21. században is éltek egyes államok: Észtország, Csehország, Szlovénia és Szlovákia elindultak a nyugati csatlakozás útján. 

Voltak olyan országok, amelyek nem ezt az utat választották. Így más tagállamok mellett Magyarország például a nyugati liberális demokráciák helyett az orosz elnök, Vlagyimir Putyin által fémjelzett „Illiberális Internacionálé” irányába indult  a keleti nyitás jelszavával. 

A szerzők több írásban is felhívják a figyelmet, hogy nem hibátlan ugyan az Európai Unió, sőt kifejezetten sok, és nehezen orvosolható hibája van, de mégsincs más út, mint maradni és belülről megreformálni a szervezetet.

A műveltség és a morális érzékenység csökkenése, a növekvő korrupció, az irracionális politikai korrektség mind olyan jelenség, amely ellen fel kell lépni, a bevándorlás okozta nehézségeket is meg kell oldani, de az unió ellen szervezkedni olyan botorság, mint hajdan a géprombolás volt.

Az írások felhívják a figyelmet, tény ugyan, hogy a peremvidék egyre jobban leszakad az unió vezető országaitól társadalmi, gazdasági tekintetben, de hiba lenne ezért kizárólag a fejlett nyugatot hibáztatni.

Már csak azért is, mert számos lemaradó tagország az utóbbi években rohamléptekkel zárkózik fel. Azokról az országokról van szó, ahol a populizmus helyett előremutató társadalom és gazdaságpolitikára alapozva a felzárkóztatásra kapott támogatást okosan használták fel, és az oktatásra, egészségügyre, illetve a fejlett nemzetgazdasági ágakra költöttek, és így az értékláncon feljebb tudtak/tudnak kapaszkodni. A recept tehát megvan, kérdés, mely tagországok tudnak élni vele, és melyek nem. (Éghajlat Kiadó)

Videók ajánlása vagy bármi