Élelmiszerhiány fenyegethet a méhek kipusztulása miatt

Hírek2018. nov 21.Növekedés.hu

Kitiltottak az uniós szántóföldekről több olyan növényvédő szert, amelyeket veszélyesnek tartanak a haszonnövényeket beporzó méhekre. A környezetvédők szerint a kemikáliák további korlátozására lenne szükség, mert egyébként az élelmiszerellátás is veszélybe kerülhet a beporzó rovarok tömeges pusztulása miatt, de a mezőgazdasági növénytermesztésben egészen másként látják a helyzetet. Ténylegesen december 19-től lép hatályba az a brüsszeli döntés, amely szerint az úgynevezett neonikotinoidos növényvédő szereket nem lehet használni az Európai Uniós szántóföldeken. A határidő után e hatóanyagok gyakorlatilag csak üvegházakban alkalmazhatók, vagyis az így kezelt növényeket szabadon lévő mezőgazdasági területekbe tilos lesz elvetni vagy kiültetni. A neonikotinoidok viszonylag új növényvédő szereknek számítanak, de a gazdálkodók az 1990-es évektől kezdve egyre nagyobb mértékben használták azokat. E hatóanyagok sok növénykultúrában bevethetők voltak, de elsősorban a kukoricában, a napraforgóban, a repcében, a cukorrépában, a borsóban és a szójában bizonyultak közkedveltnek. Az ilyen típusú növényvédő szerek arra szolgáltak, hogy a rovarkártevőktől óvják a haszonnövényeket. A gazdálkodók e szereket rendszerint úgynevezett csávázásra használták, vagyis az elvetni kívánt vetőmagokat vonták be velük, így védve a később kikelő fiatal növényeket a károsítóktól. Emellett e hatóanyagok egyes esetekben a kifejlődő szántóföldi kultúrák lombjára juttatva is kifejthették hatásukat. Használatukkor a fő gondot az jelentette, hogy – ellentétben más készítményekkel - a neonikotinoidok nem maradtak a növények felületén, hanem felszívódtak a gyökerekbe, a szárakba és eljutottak a virágokba, vagyis a pollenekbe és a nektárba is. Előnynek számított, hogy rovartoxikus hatásukat így hosszabb ideig fejtették ki, másrészt viszont – legalábbis egyes kísérletek eredményei szerint – nem csak a valódi rovarkártővekre, hanem a beporzás szempontjából hasznos méhekre is hatottak.

A vizsgálati tapasztalatokból számos szakvélemény arra a következtetésre jutott, hogy a neonikotinoidok lehetnek az első számú felelősök az európai méhállományok zsugorodásáért. Egyes szakértők szerint a szerek a méheket közvetlenül is elpusztíthatják, mások viszont úgy vélik, hogy főként termékenységüket csökkentik és tájékozódásukat zavarják, vagyis közvetett módon hatnak negatívan a méhpopulációkra.
A probléma súlyát jelzi, hogy a méhészeti ágazat ma több mint 500 ezer uniós polgár számára biztosít fő- vagy mellékjövedelmet, és a méhészek az unióban évente 14-15 milliárd eurós gazdasági értéket állítanak elő. A növényfajok több mint 80 százaléka függ a méhek beporzásától, ezen keresztül pedig e rovarok az élelmiszergyártás 70-75 százalékát befolyásolják. Ezért többen egyenesen élelmiszerellátási nehézségektől tartanak, ha a méhállományok európai szinten a vegyszerhasználat miatt (is) drasztikusan csökkennének.
Így tehát nem csak az évi 250 ezer tonnás EU-s méztermelés kerülne veszélybe, hanem a beporzás elmaradása miatt általános élelmezési gondokra is számítani lehetne.
Másként látják azonban a helyzetet a növényvédelemmel foglalkozó cégek, amelyek szerint a környezetvédelmi lobbi nem szakmai, hanem a valóságtól elrugaszkodott érzelmi alapon közelít a kérdéshez, és a neonikotinoidokkal kapcsolatban az Európai Bizottság is környezetvédelmi nyomásnak engedett. A gyártók azt hangsúlyozzák, hogy innovációik komoly kísérleteken alapulnak, és egy-egy molekula kifejlesztése akár tíz évet is igénybe vehet, amely alatt a végső megoldáshoz általában több mint százezer vegyületet kell megvizsgálni. Ezért a cégek szerint a forgalomba már csak olyan hatóanyagok kerülhetnek, amelyek biztonságosak, a szerek hatásmechanizmusát pedig releváns kísérleti eredmények támasztják alá és a készítményeknek hatósági engedélyezési eljárásokon is át kell esniük.  A hatóságként működő Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) mindenesetre a neonikotinoidokra vonatkozó uniós döntés nyomán mára négy növényvédő szer forgalomba hozatali és felhasználási engedélyét vonta vissza, további huszonegy készítmény engedélyéből pedig a szabadföldi felhasználási lehetőségét törölte. Így a mezőgazdasági termelőknek fel kell készülniük arra, hogy a rovarkártevők elleni védekezésben végérvényesen más megoldásokat kell találniuk. Egyrészt új talajfertőtlenítő szerek, illetve helyettesítő permetező szerek használata jöhet szóba, de felmerülhet az úgynevezett vetésforgó helyesebb megválasztása is. Az új és a helyettesítő szerekkel kapcsolatban azonban már eddig is olyan aggályok fogalmazódtak meg, hogy azok kevésbé lehetnek hatásosak, így nagyobb termésveszteségekhez vezethetnek növekvő védekezési költségek mellett. Az állománypermetezéseknél további környezeti problémák is felmerülhetnek, mivel a szükséges védekezések száma megsokszorozódhat, miközben a szerek többszöri célzott kijuttatása a termelők számára sokkal nehezebbé válhat. Ugyanakkor a napraforgó-termelés példája is mutatja, hogy egészen speciális „védekezési módok” is felmerülhetnek. E szektorban a gazdálkodók a termésbiztonság növelése érdekében egyre inkább önbeporzó növényekre térnek át, vagyis olyan fajtákat vetnek, amelyeknél nincs szükség rovarbeporzásra. A méhészeti szempontból súlyosbodó helyzetre Nagy István agrárminiszter is felhívta a figyelmet, aki már arról számolt be, hogy a gazdák a teljes napraforgó-terület felén önbeporzó növényeket használnak, miközben az összes hazai előállítású méz legnagyobb hányada – mintegy 34 százaléka – eddig a napraforgótáblákról származott (míg a repce 21 százalékkal, az akác 19 százalékkal részesedett a termelésből).  Miközben tehát a neonikotinoidok betiltása kedvezhet a hazai méhészeknek, a növényvédelmi-agrotechnológiai kérdések újabb/további problémákat vethetnek fel az egyébként is nagy kockázatot jelentő időjárási körülmények, méhbetegségek és mézhamisítások mellett. Nagy István szerint viszont egyelőre „méznagyhatalomnak” számítunk, és a 25 ezer tonnás éves átlagos termeléssel az uniós mézmennyiség 10 százalékát állítjuk elő. Ma még körülbelül 20 ezer hazai méhész 1,2 millió méhcsaláddal gazdálkodik, de a méhészként is ismert agrárminiszter szerint egy-két évtizeden belül tényleg komolyra fordulhat a helyzet. „Nem az számít csak, hogy nekünk mennyi mézünk lesz a mézes kamrában, hanem az is számít, mennyi lesz a magyar nemzetgazdaság kasszájában. Ha nem lesznek méhek, hogy lesz itt beporzás, ami nélkülözhetetlen a mezőgazdaság működőképességéhez? – tette fel a kérdést egy közelmúltbeli méhészkongresszuson a tárcavezető.