Háztáji méhészet, nyúl- és galambtenyésztés – kicsiben is szép, de nagyban érdemes

Hírek2020. ápr 22.Növekedés.hu

A világot felforgató koronavírus-járvány hatásaként sokakban egyszerre jelentkezett a létfenntartási ösztön és a nosztalgia: érdemes a háztáji kertészet és a kisállatok tenyésztése felé fordulni. Az OTP Agrár szakértői legutóbbi szakcikkükben a Magyarországon nagy hagyományokkal rendelkező nyúl- méz- és galambágazat lehetőségeit vizsgálták, és úgy vélik, hogy a „hobbi” jellegű gazdaságokkal szemben a hatékonyabb, vállalkozói méret jelentheti a jövőt.

Ugyan a nyúl- és a galambtenyésztés, valamint a méztermelés 30-40 éve sem volt annyira általános, mint a baromfitartás, vagy a ház körüli kertészkedés, de ezek az ágazatok korábban így is több ezer családnak adtak munkát, kiegészítő jövedelmet, esetleg megélhetést, mára azonban jelentősen vesztettek szerepükből.

Nyúl: mélypont után növekedés

A világ nyúlhús-előállítása az elmúlt két évtizedben 0,8 millió tonnáról közel duplájára, 1,5 millió tonnára növekedett. Magyarország nyúlhús-termelése az 1991. évi csúcs után negyedére csökkent, majd stabilizálódott, az utóbbi években pedig már évi 5-10 százalékos növekedést mutat. Ma a vágónyúl 97-98 százalékát nagyüzemekben állítják elő, és két nyúlvágóhíd működik az országban.

Az üzemgazdasági elemzések azt mutatják, hogy jövő a nagyobb gazdaságoké, mivel egy család jövedelem-kiegészítés céljából 500 anyaállattal már sikeresen tud dolgozni, de a vállalkozói méret 1500-2000 anyanyúlnál kezdődik.

Méz: olcsó hamisítványok a piacon

A világon megtalálható méhkaptárak száma tíz év alatt több mint ötödével nőtt, 2017-re már csaknem 100 millió volt. Kína után az Európai Unió a világpiac legnagyobb méztermelője, amelyen belül Románia és Németország után Magyarországon állítják elő a legtöbb mézet. A hazai méhészek jellemzően mégis kisgazdasági keretek között – relatíve kisszámú méhcsaláddal –, többségében mellékfoglalkozásként méhészkednek.

A magyar méhészeti ágazat jelenleg mintegy 22-23 ezer vidéki család megélhetéséhez nyújt kiegészítő vagy fő jövedelemforrást.

Jelenleg a méhészetek egyik legnagyobb problémája az európai piacot hatalmas mennyiségben elárasztó olcsó, de hamísított – elsősorban kínai – „méz”. Mára ugyanis szintetikus eljárással, laboratóriumi körülmények között is elő tudnak állítani a mézhez hasonló nektárszerű oldatot, aminek terjedése ellen az OTP Agrár szakértői szerint is küzdeni kell.

Galamb: leépülés és stagnálás után reneszánsz?

Egyiptomban található a galamb és egyéb haszonmadár kategóriába sorolt szárnyasok 41,7 százaléka, Kína galambállománya pedig mintegy negyedét teszi ki a teljes világpiaci állománynak (25,3 százalék).

Magyarországon az 1970-es és az 1980-as években még évi mintegy 900-1000 tonna galambot vágtak le és exportáltak, ám azóta a hazai húsgalamb-tenyésztés leépült, és jelenleg is alacsony szinten stagnál. Emiatt a kormány programot is indított a tenyésztés támogatására.

Egy család közepes színvonalú megélhetéséhez, mintegy 500 pár galambra van szükség.

A sokszínű, multifunkcionális mezőgazdaság érdekében

Összességében az OTP Agrár szakértői úgy ítélik, hogy a méhészet, a nyulászat és a galambászat három olyan viszonylag kis gazdasági súlyú ágazat, amely fejlődése hozzájárul a vidéki térségek, illetve az ott jelen lévő agrárgazdaság sokszínűségéhez, és az ökológiai elvárások teljesüléséhez. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a hagyományos, „hobbi” méretű gazdaságokkal szemben a vállalkozó méret jelenti a jövő útját, mivel így egyszerre nagy mennyiségű, egységes, jó minőségű, programozhatóan előállított termék keletkezhet. A fejlesztések elősegítéséhez arra is szükség volna, hogy a pályázati és támogatási források ezekben a kis ágazatokban dolgozók számára is azonos eséllyel legyenek elérhetőek, mint a más állatfajjal dolgozóknak. A méhágazat, a nyúl- és galambtenyésztés a sokszínű, multifunkcionális mezőgazdasági modell nélkülözhetetlen eleme, amelyeknek gazdasági, szociális és kulturális funkciói megkerülhetetlenek.