Komoly büdzsé érkezhet a vállalatoknak innovációra az EU-tól
HírekNémetország és Franciaország a hó végi EU csúcstalálkozó előtt egyezteti álláspontját az Unió Brexit utáni reformjáról. Angela Merkel német kancellár megküldte régóta várt válaszát Emmanuel Macron francia elnök nagy ívű európai uniós reformtervezetére. Egyetért a beruházásokra irányuló kezdeményezésekkel és segítséget ígér az adóssággal küszködő eurozóna-tagállamoknak. Macron elnök hivatalba lépését követően programot hirdetett az EU megerősítésére és ígéretet tett arra, hogy a szervezet a korábbiaknál nagyobb figyelmet fordít polgárainak igényeire.
Angela Merkel válasza most, több, mint egy év után érkezik egy olyan időszakban, amikor az olasz és spanyol politikai zűrzavar, valamint a transzatlanti feszültség miatt komoly aggodalom terheli az EU jövőképét.A német kancellár egy újabb, sorsdöntő EU-csúcstalálkozó előtt azt nyilatkozta a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung munkatársának: Németország, mint az eurozóna vezető gazdasága, támogatni fog egy olyan beruházási keretet, amelynek nagyságrendje „a két számjegyű euró-milliárdos nagyságrend alsó végén lehetne”. Angela Merkel szerint az „esős napok alapja”, ahogyan ezt a keretet becézik, segítene kiegyenlíteni a gazdasági különbségeket a gazdagabb és a szegényebb európai országok között, amelyeknek „a tudomány, a technológia és az innováció területén fel kell zárkózniuk”. „Gyorsabb gazdasági konvergenciára van szükség a tagállamok között” jelentette ki a kancellár. „A hozzárendelt strukturális politikák segítségével erősítenünk kell a beruházási képességet” mondta, és hozzátette: az alap fokozatosan lépne be és hasznosságát hatékonysága alapján értékelnék. Bár Angela Merkel e célú költségvetése elmarad a Macron által javasolt nagyságrendtől, mégis valamelyest teret enged a francia elnök álláspontjának, amely szerint a túlzott megszorítások aláásták az Unióba vetett hitet. Merkel szólt más tervekről is. Így célszerű lenne tovább fejleszteni a nehézségekkel küzdő gazdaságok, így például a Görögország számára nyújtott hitelek kezelésének rendszerét és a jelenlegi Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM) kibővíteni egy Európai Valutaalappá. „Célul tűzzük ki, hogy egy kissé függetlenebbek lehessünk a Nemzetközi Valuta Alaptól”. Azt javasolta, hogy a nehézségekkel küzdő országoknak ajánljanak fel rövid futamidejű hitel-kereteket, de a támogatásnak szigorú feltételei legyenek: „természetesen mindig egyedi kondíciók, korlátozott összeg és teljes visszafizetési kötelezettség”. Németország és Franciaország, amelyek hagyományszerűen az európai integráció iker-motorjai, azt tervezik, hogy a hó végi EU csúcstalálkozó előtt egyeztetik álláspontjaikat az Unió Brexit utáni reformjáról. Úgy tűnik, hogy a június végi EU-csúcs az utolsó esély a 2019. májusi európai választások előtt arra, hogy Európa vezetői néhány kézzel fogható projektet indítsanak el és bizonyítsák a hitüket vesztett választók számára, hogy az Unió képes ígéreteinek teljesítésére. Macron ismételten jelét adta: türelmetlenül figyeli Merkel tétovázását, akinek kezét megkötötte a szeptemberi eredménytelen választásokat követő, öt hónapos koalíciós alkudozás. „Ne várjunk, cselekedjünk most” mondta a francia elnök, amikor a múlt hónapban egy díjat vett át Aachenben. Sürgette Németországot, hogy lépjen túl a „fetisizált” költségvetési és kereskedelmi mérlegeken és támogassa a reformokat, még ha mélyebbre is kell nyúlnia pénztárcája bugyraiba. Krízis-hullámok söpörtek végig Európán az elmúlt napokban. Olaszországban egy populista és euro-szkeptikus kormány vette át a hatalmat, Spanyolországban pedig egy korrupciós botrány miatt megbuktatták a veterán miniszterelnököt, Mariano Rajoyt és ősi riválisa, Pedro Sanchez lépett a helyére. Ugyanebben az időszakban az amerikai elnök, Donald Trump harcias döntései miatt fagyossá váltak a transz-atlanti kapcsolatok is. Az elnök felmondta a 2015. évi iráni atomipari megállapodást és vámokat vetett ki az acél, illetve az alumínium importjára. Olaszországot illetően Merkel békülékeny hangot ütött meg annak ellenére, hogy az ott kormányra került pártok német-ellenes álláspontot képviselnek. Azzal érvelnek, hogy Berlin megszorító politikája hozzájárult számos eladósodott dél-európai ország összeomlásához. Merkel kijelentette: „teljesen nyitott tárgyalni az új olasz kormánnyal arról, hogyan lehet a fiatalokat munkahelyhez segíteni”, illetve kezelni a magas ifjúsági munkanélküliség problémáját. Leszögezte azonban, hogy a német adófizetők semmiképpen sem vállalhatnak felelősséget más nemzetek adósságaiért. „A partnerek közötti szolidaritás soha sem vezethet az adósságok közössé tételéig. Arról szól, hogy segíteni kell másokat, hogy azok segíthessenek magukon”.
