Új utakon a fájdalomcsillapítás

Hírek2019. márc 3.Növekedés.hu

Képalkotó eljárások, algoritmusok, mesterséges intelligencia, génterápiák – a cél a minél hatékonyabb fájdalomcsillapítás és a morfinszármazékokkal való fájdalomcsillapítás arányának csökkentése.

Fejfájást, ilyen-olyan fájdalmakat számtalan dolog okozhat, ez a terület a gyógyszerek és gyógyhatású készítmények egyik legnagyobb piaca. Az Egyesült Államokban több mint 50 millió felnőtt kénytelen együtt élni valamilyen krónikus fájdalommal. Becslések szerint a fájdalomcsillapító gyógyszerek,

a fájdalmak következtében kieső munkaidő, a csökkenő termelékenység összesen évente 560 milliárd dollárba kerül.

Az óriási piacon folyamatos az innováció, ami új utakat nyit a fájdalomcsillapítási módszerek előtt. Ilyen például az, amikor az orvos megpróbálja megmérni a fájdalmat, s ehhez igazítja az alkalmazandó terápiát, szemben a hagyományos megközelítéssel, amely próba-szerencse, több-kevesebb alapon próbálta meg belőni a szükséges fájdalomcsillapító mennyiséget.

Színre lépett itt is a génterápia. A gének elemzésével fel lehet mérni a krónikus fájdalmakkal járó betegségek kialakulásának valószínűségét. Összességében az erőfeszítések arra irányulnak, hogy kevesebb potenciálisan veszélyes és addiktív fájdalomcsillapítót szedjenek be az emberek.

Különösen az ópiátokról kell itt szót ejteni.

Amerikában az ópiátok, a különböző morfinszármazékok felhasználásával készült fájdalomcsillapítók felírása 1999 után robbanásszerűen megnőtt, ami a túladagolások és a halálesetek számát is drasztikusan megnövelte.

Becslések szerint Nyugat-Európában az ópioidoknak több mint 50 százalékát mozgásszervi megbetegedésben szenvedők fájdalmainak enyhítésére használják. Tévedés tehát azt gondolni, hogy ezeket a készítményeket kizárólag a végső stádiumban járó rákbetegek kapják. A fájdalomcsillapítás módját annak mértéke, nem pedig a betegség súlyossága határozza meg.

Egy amerikai egészségügyi hatóság, a Centers for Disease Control and Prevention 2016-ban ajánlást adott ki, amelyben felhívta a figyelmet a morfinszármazékok veszélyeire és nem javasolta azok használatát elsődleges gyógyszerként a krónikus fájdalmak enyhítésére. Óvatosabbak lettek az orvosok is, az ilyen készítmények felírási rátája is csökkent.

A doktorok évtizedek óta egy 1-től 10-ig terjedő skálát, valamint piktogrammos jelöléseket - a mosolytól az eltorzult arcig - használnak a fájadlom szintjének jelzésére.

Az elmúlt évek agykutatásai alapján azonban lehetőség nyílik a fájdalom szintjének objektív mérésére is.

Így az olyan betegeknél is képes az orvos felmérni a fájdalomszintet, akik nem tudnak kommunikálni - például egy balesetnél, a kisgyerekeknél vagy az Alzheimer kórban szenvedőknél. Az agykutatások segítenek abban is, hogy a betegek miként reagálnak a terápiára, a készítményekre.

Egy, a Stanford University-n elvégzett kísérlet során az önkénteseket egy hegyes szerszámmal döfték meg különböző erősséggel. A művelet során az agyukat különböző képalkotó eljárásokkal figyelték.

Kifejlesztettek egy algoritmust, amely az agy aktivitásában úgynevezett patterneket fedez fel. Ennek segítségével 80 százalékos eséllyel tudták megmondani, hogy a szúrás okozott-e fájdalmat vagy nem. Az eljárás igazi haszna az új gyógyszerekkel folytatott kísérleteknél mutatkozik majd meg.

A mesterséges intelligencia az agyról képalkotó eljárásokkal készült adatokat elemezve képes előrejelzéseket tenni arra, hogy a páciensek miként reagálnak a kezelésekre. A kezelést kísérő vizsgálatok fényt deríthetnek arra is, hogy a beteg agyában van-e krónikus fájdalom kialakulására utaló jel. A képalkotó eljárás a teljes központi idegrendszert képes megfigyelni, a gerincvelőtől az agyig.

A kutatások egy másik iránya az úgynevezett théta agyhullámokat vizsgálja. Ezeket az elektroenkefalográfiás (EEG) vizsgálattal lehet mérni. A Brown University-n folytatott kutatások szerint a théta hullámok erejének EEG-s mérése hatékony és közvetlen mérése lehet a fájdalomnak.

A különböző fájdalom típusok beazonosításához és az esetleges krónikus fájdalmak előrejelzéséhez ebben az esetben is egy mesterséges intelligencia algoritmust használnak fel.

Az agyhullámok eltérnek mondjuk az akut vagy krónikus hátfájdalom esetén. A kettő megkülönböztetése alapvető fontosságú lehet a kezelés szempontjából - fájdalomcsillapító vagy műtét?

Az ilyen eljárásoknál fontos megjegyezni - írja a The Wall Street Journal, hogy azok nem pótolják vagy helyettesítik a beteg beszámolóját - az továbbra is elsőrendű fontosságú a fájdalom jellegéről és helyéről -, hanem kiegészítik azt, egy újabb támpontot adnak az orvosnak a kezelés helyzetéről.

A különböző krónikus fájdalmak eredetének felderítésekor és kezelésekor kulcsfontosságú lehet a fájdalom “lefolyása”, mikor jelentkezik és mennyire változik az erőssége.

A Seattle-ben található University of Washington Center for Pain Relief kutatói egy új eszközt fejlesztettek ki, PainTracker (Fájdalom nyomkövető) néven. Egy online kérdéssorról van szó, amelyben nem csupán a fájdalom gyakoriságáról, erősségéről és jellegéről van szó, de kérdések vonatkoznak az alvás minőségére, a hangulatra, az étvágyra és a napi tevékenységekre is. A kutatók adatbázisa eddig 4 ezer páciens adataiból tevődik össze.

Azt találták, hogy

sokan közülük depresszióval, szorongással, poszttraumás stresszel küzdenek.

A PainTracker segítségével a kezelőorvos pontos információkat kaphat betege napi állapotáról. Az eszköz segítségével grafikusan lehet ábrázolni, hogy milyen területeken mutatkozott eredmény. A grafikus ábrázolás jó eszköz arra is, hogy a betegek jobban megértsék saját állapotukat, egyben motiválja őket a gyógyulásra is.

A kutatások egy másik iránya a genetikában keresi a fájdalmak forrását. A krónikus fájdalmak kialakulásának lehetnek genetikai okai is. Ezek megismerése segíthet az orvosoknak a gyógymód kialakításában. A University of North Carolina kutató 1500 vérmintát vizsgáltak meg. A Journal of Neuroscience című lapban tavaly publikált eredmények szerint azok,

akiknek genetikai kockázatai vannak, rosszabbul tudják szabályozni a stresszért felelős hormon, a kortizol szintjét, így hajlamosabbak a krónikus fájdalmak kialakulására.

A St. Louis Universityn azt vizsgálják, hogy a fájdalom miként “áramlik” a testben, milyen molekuláris interakciók váltják ki a különböző fájdalomérzeteket. A kutatók eddig két molekulát azonosítottak, s most folynak azok a vizsgálatok, amelyek ezek hatsmechanizmusait tárják fel. A molekuláris szint feltárása azért lehet fontos, mert ahogy minden ember különböző a másiktól, úgy a fájdalom kialakulása, a készítményekre való reakció is különbözik.

Új módszereket kísérleteznek ki az 1960-as években bevezetett neuromodulációs eljárásokban is. Ennek az eljárásnak a során apró, az idegrendszer különböző pontjait stimuláló elektródákat ültetnek be az emberi testbe. A módszer egy új verziójában például a páciens maga tudja állítani a stimuláció mértékét az érzett fájdalom erősségétől függően.

Az eljárás hátránya, hogy invazív beavatkozás, vagyis jár például fertőzési kockázattal, ráadásul meglehetősen drágák is ezek a kis berendezések. Így kutatások folynak olyan neuromodulációs eszközök kifejlesztésére, amelyeket már nem sebészeti úton kell a betegbe beültetni.

Új területeket tárnak fel az 1970-es években népszerűvé vált irányzatban, az úgynevezett holisztikus fájdalomcsillapításban is. A többek között az akupunktúrát, a hipnózist, a meditációt, a jógát a modern módszerekkel ötvöző eljárások szintén segíthetnek a krónikus fájdalmak enyhítésében.