A szuperállampapír jelentősen hűti az ingatlanpiacot

Óriási siker a júniustól megvásárolható MÁP Plusz, mégis egyre több a negatív felhang. Mi lehet a gond?

Október elejéig mintegy 2100 milliárd forintért vásároltak a befektetők az öt évre átlagosan 4,95 százalékos évesített kamatot fizető papírból. A feltételeket tényleg sikerült úgy belőni, hogy a lakosság számára nagyon vonzó befektetési formává vált. Bizonyos szempontból talán túlságosan is, hiszen ez kettős kamatrend kialakulásához vezet. Amikor a kormány bejelentette a MÁP Plusz konstrukciót, akkor azt is célul tűzte ki, hogy néhány éven belül 11 ezer milliárd forintra kell feltornázni az a lakossági állampapír-állományt, illetve az idei évre talán túl szerényen, ezer milliárd forint bevonását tervezték a tőkepiacról. Mi már akkor jeleztük, hogy önmagában a privátbanki piac el fogja kapkodni az első hónapokban a tervezett mennyiség minimum felét, 500 milliárd forintnyi állampapírt.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a privátbanki kör még ennél is többet szívott fel, bőven 1000 milliárd forint felett. A jegybank adataiból kitűnik, hogy az összes jegyzés 45-50 százaléka adódott a korábbi állampapírok lecseréléséből vagy újra befektetéséből. Becsléseink és az MNB részadatai szerint a vásárlásokhoz szükséges pénz tetemes mennyisége pedig – mintegy 800 milliárd forint – banki betétekből, különféle ingatlanalapokból és befektetési alapokból származott. Ez egyben azt is feltételezi, hogy olyan emberek szálltak be a MÁP Plusz vásárlásába, akik már eddig is befektetők voltak, vagyis az elitből, a felső százezerből kerülnek ki. Számításaim szerint közülük 12-14 ezerre tehető a privátbanki ügyfelek száma.

Az eredeti cél – többek között – az volt, hogy a MÁP Plusz lévén friss pénzt vonjanak be az államadósság finanszírozásába. Mennyi pénz kerülhetett elő a párnacihából?

A jegybank szerint mintegy 200 milliárd forint, azaz tíz százaléknyi friss külső pénz áramolhatott a MÁP Pluszba, ennek egy része lakossági készpénz lehetett. Úgy gondolom, ez a maximum 10%-os arány már nem nagyon változik, mindenki, aki korábban nem volt befektető és most akart, már vásárolt a MÁP Plusz-ból. Sajnos a kiváló befektetési lehetőség a rekord méretű lakossági készpénz állományt alig mozgatta meg tehát.

Hogy vannak gondok, jól jelzi, hogy Nagy Márton, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alelnöke nemrég felvetette: a jövőben csak a Magyar Államkincstáron keresztül lehessen értékesíteni a Magyar Állampapír Pluszt. Miért zárná ki a bankokat a számukra jövedelmező értékesítésből? 

A jegybank ezzel a piac józan eszére kívánt hatni, látható volt számukra ugyanis, hogy nemcsak a megcélzott lakossági kisbefektetők vásárolnak, hanem tőkeáttételes konstrukciókban a bankok által meghitelezett VIP-ügyfelek is. A privátbanki szolgáltatók éltek leginkább a lombardhitelezés lehetőségével. A legális kiskaput kihasználó ügyfelek úgy nyertek nagyot a szuperállampapíron, hogy a már megvett papírjaikat, fedezetként felajánlva, lombardhitelt vettek fel a bankjuknál, amiből újabb kötvényeket vásároltak. Az MNB és az ÁKK együtt reagált, korlátozva a forgalmazókat a lakossági állampapírok fedezeti felhasználásában hitelügyletekhez.

Azaz világos jelzést adtak a bankoknak, hogy nem szeretnék támogatni a gazdag ügyfelek ilyetén gyarapodását, hiszen a kibocsátói szándék továbbra is az, hogy a lakosságnak szánt állampapírok kizárólag a tényleges megtakarítással rendelkező magánszemélyek számára biztosítsák a kiemelkedő kamatozást.

Egyébként a fedezeti célú használatnak eddig is volt korlátja, a bankok ugyanis csak a lakossági állampapír-állományuk tíz százalékának erejéig fogadhatják el hitelfedezetként vagy óvadékként a kötvényeket. Véleményem szerint mivel kevesebb mint kétezer privátbanki ügyfél vett részt a lombardkonstrukcióban, amelynek nagyságrendileg 150 milliárdos jegyzési hatása volt, mely nem rendkívüli tétel tőkepiaci szemmel, viszont az új korlátozással kicsit a gyermeket is kiöntöttük a fürdővízzel, hiszen az immár több ezer tőkepiaci befektető (amúgy a MÁP+ jegyzésektől teljesen független) befektetési konstrukcióit érinti.  

Ám így bezáródik egy legális kiskapu…! 

Kétségtelen. Azonban a MÁP+ csábítására jó példa az egyik gazdasági portál buzdítása a Babaváró hitel felvételével jegyzett MÁP Plusz felhasználásra, szinte „kész receptet” mellékelve. Amely egy hasonló legális kiskapu, s bár ezúttal kétségtelenül elsősorban egy szélesebb MÁP+ jegyzői réteget érhet el, azonban a kibocsátói szándék valószínűleg inkább a szunnyadó lakossági készpénz és egyéb betéti megtakarítások bevonására irányult volna a felkínált hozamprémiummal, s nem az állami ingyen hitelből való széles körű extrahozam vadászatra.

A jegybank sokallja a MÁP Plusz értékesítésének banki költségeit is. Mekkorára tehető ez az összeg? 

Nagy Márton egy írásában jelezte, hogy a lakossági állampapírok banki értékesítése az államnak és a lakosságnak is jól számszerűsíthető többletköltségekkel jár, ami 2023-ig összesen 175 milliárd forint kiadást jelenthet. Ezek valóban markáns összegző költségek, minden érintett minden költségét egybe vonva, ám nyilván olcsóbb lenne az értékesítés, ha nem jórészt a bankokon keresztül történne. De ne feledjük, a pénzintézeteknél összetett szolgáltatáscsomagot vesznek igénybe az ügyfelek. Egészen más a bank és az államkincstár funkciója. Egy bizonyos vagyonméret fölött olyan megtakarítási szolgáltatási igények jelentkeznek, amelyet csak egy bank tud kielégíteni.

A jellemzően 30 millió forint alatti megtakarítással rendelkezők viszont az államkincstárral is jól járhatnak. Borbély László, a Magyar Államkincstár pénzforgalmi elnök-helyettese egy konferencián elmondta, hogy

a náluk befizetett összeg 87 százaléka 50 millió forint alatti jegyzés volt, az átlagosan lejegyzett összeg pedig ötmillió forint körül alakult. Egyébként a lakossági ügyfelek kezében lévő állampapír-állomány 33 százalékát a Magyar Államkincstár és ügynökei értékesítették.

Egyesek már a szuperállampapír áldozatairól beszélnek. Hogyan hat az ingatlanpiacra és az alapkezelőkre a MÁP Plusz? 

A MÁP Pluszért lényegében kockázat és fáradtság nélkül évi öt százalékos hozamot lehet kapni. A befektetési célú ingatlanvásárláson vagy -felújításon gondolkodóknak most újra kell számolniuk, mikor térül meg a befektetésük. Ha az ingatlan nem hoz számukra évi 7-8 százalékot, akkor minek vállalják az ezzel járó pluszmunkát. Az adatok azt mutatják, hogy Budapesten már mérséklődött a használt lakások iránti kereslet.

A szuperállampapír megjelenése tehát elkezdte hűteni a túlfűtött ingatlanpiacot, hiszen akik rövidebb távon akarták kamatoztatni a pénzüket, most meggondolták magukat. Átállított egy kapcsolót a fejekben.

Ugyanez igaz az alapkezelői szektorra. Nagyon komoly versenytársi kihívást jelent számukra a MÁP Plusz, hiszen nekik 6,5-7 százalékos hozamot kell kitermelniük ahhoz, hogy versenyképesek legyenek. És ők nem tudnak teljesen kockázatmentes befektetést ajánlani. Ha a következő egy-két évben nem változnak a feltételek, komolyan át kell gondolni, hogy a privátbankárok mit ajánljanak, milyen portfoliót állítsanak össze az ügyfeleik számára. Ma gyakorlatilag nulla százalékos nem csak a jelenlegi, de a következő években sejthető kamatkörnyezet is, aminek az a legnagyobb átka, hogyha valaki elvéti a befektetői lépést, nagyon nehéz javítani, és még többet kell kockáztatni, hogy be lehessen hozni a lemaradást.

Mindent összegezve ennek a papírnak kis túlzással most nem nagyon van itthon ellenfele. Illetve egy relatív ellenfele mégiscsak van. Az infláció.

Mi várható a következő hónapokban?

Biztosan csökkenni fog a növekedés dinamikája, hiszen nem nagyon látható, honnan kerülnének elő még nagyobb, befektetést kereső összegek, azonban a kifutó állampapírok helyetti jegyzések, illetve külföldi számlapénzek hazacsorgása még fenntarthatja a MÁP+ diadalmenetét.

Vannak ugyan olyan ügyfelek, akik ötmillió forint vagy az alatti megtakarítással rendelkeznek, ők jelenthetnének keresleti bázist, de őket nehezebb elérni ezzel az ajánlattal.

Az ÁKK célja az ő elérésük kell legyen, az ő megtakarítói bevonásuk, hiszen ők a gyakorlatban megtakarítói “szüzek”, akik semmilyen körülmények között nem kívánják hosszú távon lekötni a pénzüket. Számukra a MÁP Plusz is „csak egy illikvid lekötés”, nem akarnak azzal bajlódni, hogy szükség esetén hogyan tegyék gyorsan pénzzé a befektetésüket. Szerintem az év hátralévő részében leginkább azok az ügyfelek fognak még vásárolni, akiknek éppen lejár valamelyik állampapírjuk, vagyis már eddig is befektetők voltak. A jegybank által szeptemberben kimutatott 45-50 százalékos állampapír forrás arány így biztosan 50 százalék fölé fog kúszni.

Az a cél mindenesetre teljesülhet, hogy a lakosság egyre nagyobb mértékben vegye ki a részét az államadósság finanszírozásából. 

A jegybank nemrég közzétett adatai alapján az államháztartás bruttó, konszolidált, GDP-arányos adóssága már csak 68,2 százalék volt, ha az Eximbank adósságát is beleszámoljuk. Az erőteljes GDP-növekedés már önmagában is csökkenti a mutatót. Ráadásul vitathatatlanul jobb, ha nem a külföldi befektetők, hanem a magyar lakosság kezében van a magyar állampapírok jó része. Jó példa erre Japán, ahol 230 százalék körüli az államadósság GDP-hez viszonyított aránya, de lényegében nincs külföldi kitettség, azaz teljesen más a jegybank mozgástere.

Ahhoz, hogy 2023-ra 11 ezer milliárd forintra nőjön a magyar lakossági állampapír-állomány, először szerintem a gondolkodást kell megváltoztatni. A mostani kétszintű kamatrendszer erőteljesen jutalmazza a lakosság megtakarítási hajlandóságát, ami jó.

Vannak persze véletlenül nyitva maradt kiskapuk, de a szabályozó hatóságok, illetve a jegybank feladata az, hogy ezeket kezelje. Általánosságban elmondható, hogy a céloknak megfelelő irányba mozdult az állampapír, mint megtakarítási eszköz használata, és a fentiek alapján az új állampapír nemcsak a lakosság számára előnyös, hanem Magyarország stabilitását is erősíti. De a gerincet egy szűk réteg jelenti még mindig. Vajon jó-e az, hogy a magyar állam egyik fontos finanszírozójává lépett elő a privátbanki piac? Mint fentebb említettem, a MÁP Plusz eddig elsősorban a vagyonosabbakat érte el.

A Tárki által megjelentetett Társadalmi Riport jövedelmi adatai alapján meg lehet becsülni, hogy valójában egy szűk körnek, legfeljebb alig félmillió ügyfélnek van egyszerre módja is, lehetősége is és szándéka az állam finanszírozására.

Az igazi kihívás abban rejlik, hogy a csekélyebb vagyonnal, néhány millió forinttal rendelkezőket is bevonják-e tartósan az állampapír-vásárlásba. Ezért javasoltam azt, hogy olyan államkötvényt bocsássanak ki, amelynél azok, akik adóznak, a befektetett pénz százalékos arányában kapják meg az extra hozamot, méghozzá adókedvezmény vagy adójóváírás formájában. Ezzel egyből bezárulnának a lombardos és az egyéb kiskapuk, miközben a kisebb befektetőket is el lehetne érni.