Élelmiszergyártók: A csipszadó módosítása tovább emeli az inflációt

A kormány július 1-jétől megemeli a népegészségügyi termékadó (neta) hatálya alá tartozó termékek adómértékét, illetve számos új termékcsoportra kiterjeszti a hatályát. Mi változik, mennyivel nő az adó mértéke?

Ami addig is neta-köteles volt, az ezután is az lesz. Az egyes tételeknél az adó összege nagyjából 30 százalékkal emelkedik, de például az üdítőitaloknál 53 százalékos az emelés: az eddigi 15-ről 23 forintra literenként. Önmagában, ebben a gazdasági környezetben ez is jelentős teher az élelmiszergyártók számára, de a jogszabály-változtatásnak van egy ennél is komolyabb hatással bíró része is.

Eddig akkor kellett a gyártóknak megfizetniük ezt az adót, ha a termék cukor-, vagy sótartalma elért vagy meghaladott egy határértéket. Ez arra ösztönözte a gyártókat, hogy csökkentsék termékeikben a cukor és a só mennyiségét, vagyis egészségesebbé tegyék azokat. Most viszont már az ilyen készítmények is adóznak, a különbség csak annyi, hogy a határértéket meghaladók után többet, az alatta lévők pedig kevesebbet kell fizetni. 

Konkrétan mennyi a termékadó az egyes határértékek felett, illetve alatt?

Ez összetevőnként változó és termékcsoportonként eltérő összeg, de például az előre csomagolt cukrozott termékeknél – ide tartoznak egyebek mellett az kekszek, édesipari termékek– 210 forint a magasabb és 65 forint az alacsonyabb adómérték.

Az édesítőszeres jeges tea, a hozzáadott cukor nélkül készült dzsem és a diabetikus csokoládé is adókötelessé válik tehát?

Így van. Vannak más furcsaságok is.

Nagyon sok alapanyagnak van eleve cukortartalma: gyümölcsöknek, gabonaféléknek is, most az ezeket tartalmazó termékek ugyanúgy adóznak, mintha hozzáadott cukor lenne bennük. De adókötelesek lesznek a gluténmentes pékáruk is, amiket zacskóba kell árulni a keresztszennyeződés elkerülése érdekében, mert így már előre csomagolt készítménynek számítanak és ezzel adókötelesnek. Ugyanaz a kakaóscsiga fagyasztva, csomagolva adózik, de ha helyben sütve vásároljuk meg, már nem tartozik a neta hatálya alá. Vannak emellett olyan termékek, ahol a telített zsírtartalom az adó alapja, itt például bekerülnek a neta-körbe a diákcsemege-jellegűkészítmények , pirított vagy pörkölt magvak, vagy akár a müzlifélék.

Lassan ott tartunk egyébként, hogy aki bemegy egy boltba, nagyobb eséllyel vesz le a polcról neta-s terméket, mint olyat, amire nem vonatkozik a népegészségügyi termékadó.

Aki eddig nem akart csipszadót fizetni, az változtatott a receptúrán. Hogyan reagálnak, mit tehetnek a gyártók most, amikor a megreformált termékeiket ugyanúgy megadóztatják?

Fontos leszögezni, hogy nem csak a neta miatt változtatnak termékeik összetételén az élelmiszergyártók. Az elmúlt években, évtizedekben a fogyasztói igények is egyre inkább az egészségtudatos táplálkozás irányába mozdultak el, ez egyfajta globális trend, erre is reagálnak a cégek.
Nagyon jó kérdés, hogy vajon mit csinálnak azok a vállalatok, amelyek rengeteg energiát, időt és pénzt fektettek termékfejlesztésbe, marketingbe stb.

Az új neta ugyanis éppen ezeket a termékinnovációkat gáncsolja el, mert azt mondja, teljesen mindegy, mit csinálsz, legfeljebb kevesebb adót fizetsz, de fizetni akkor is fogsz.

Elképzelhető, hogy lesznek, akik felhagynak ezzel a rendkívül bonyolult folyamattal, és olyanok is, akik kiszámolják: mennyibe kerül a termékfejlesztés, a receptváltás, és ahhoz képest mennyi neta-t kell befizetniük, mert lehet, hogy az utóbbi még mindig alacsonyabb összeg. Fontos szempont lesz még, főként az alacsony árkategóriában, hogy a termék alapárához képest mennyi a fizetendő adó. Például, ha egy kilós háztartási keksz 1000 forint, és erre még rájön 210 forint neta, azt már nehéz lesz eladni. Főleg, hogy az áfá-t már a népegészségügyi termékadót tartalmazó összegre kell rátenni.

Mindez egy olyan helyzetben történik, amikor amúgy is minden drágul...

A költségoldalon több nehézség is adódik. Az egyik, hogy az élelmiszergyártók nem a rezsicsökkentett áron vásárolják az energiát, ennek következtében a tavalyi hasonló időszakhoz képest legalább 5-6-szoros az árnövekedés ezen a területen. Drasztikus az áremelkedés az alapanyagoknál is: míg 2020 végén még kb. 50 ezer forint volt a búza tonnánkénti ára, ma ez már 130 ezer forint körül van, ami egy 2,5-szeres drágulás másfél év alatt.

Ezeket a költségemelkedéseket már eleve nagyon nehéz érvényesíteni a kereskedőknél, akik nyilvánvalóan igyekeznek lent tartani, vagy lenyomni a beszerzési árakat. Erre jött rá a napraforgóhiány, ami tovább fokozta az áremelési kényszert, majd minderre a neta, ami még húz egyet a satun.

A már említett súlyosbító tényezők mellett a forint árfolyamromlásával is számolniuk kell.

Aki exportál, annak ez nyilván jó lenne, de ha azt nézzük, hogy nagyon sok alapanyag vagy csomagolóanyag is eurós alapon jön be, akkor már el is veszítette ezt az árfolyamelőnyt. Aki pedig belföldre termel, az mindenképpen megszenvedi a gyenge forintot.

Nyilván érintettségtől, mérettől függ, ki mit lép ebben a helyzetben, de, ahogyan az már az év eddigi szakában is látszott, az árak további emelése nyilván elkerülhetetlen.

A legegyszerűbb megoldás a neta áthárítása lenne a fogyasztókra, ez viszont nyilvánvalóan fogyasztáscsökkenést eredményezne, ami senkinek nem érdeke. A kereskedelem sem tudja lenyelni a teljes adóemelést, mert nekik sincs már miből kigazdálkodni ezt. Mondhatnánk, hogy legyen az egész a gyártók problémája, ám ehhez nem árt tudni, hogy a magyar élelmiszeripar profitábilitása 3 százalék körül mozog árbevétel-arányosan, ami kifejezetten alacsony, az említett költségemelkedések pedig már el is vitték ezt a minimális hasznot. Ha még a népegészségügyi termékadót vagy annak egy részét sem terhelnék tovább, az konkrétan mínuszba vinne el nagyon sok vállalkozást.

A reális az, hogy a három szereplő - a fogyasztó, a kereskedő és a gyártó - között kell megosztani ezt a terhet. Ez viszont valóban nagyon függ majd az adott terméktől, kereskedőtől, gyártótól, és még számos faktortól. Ami bizonyos, hogy alapanyag- és energiaárak elmúlt időszakban tapasztalt folyamatos emelkedése és az ukrajnai háború globális élelmiszer-láncokra gyakorolt negatív hatásai miatt drasztikusan megnövekedett költségek után a különadó emelése a már így is kétszámjegyű magyarországi élelmiszerinflációt még tovább fogja növelni.

Lehetnek olyan termékek, amelyek eltűnnek a polcokról, mert nem éri meg gyártani?

Az eddigi tapasztalataink szerint ez azért nem valószínű. Az lehet, hogy egy adott termékcsoporton belül egyes változatok visszaszorulnak.

A fogyasztás visszaesésére sem számítanak?

Szintén a korábbi tapasztalatok alapján a neta-nak rövid távon mindig volt valamekkora fogyasztás-visszafogó hatása az érintett termékek forgalmára. Mivel az alacsonyabb áru termékeknél fajlagosan nagyobb lesz az áremelkedés, magyarán ezek fogyasztói árán nagyobbat „dob” az adó, emiatt t az alsó-középkategóriás készítmények forgalma jobban csökkenhet. Ugyanakkor

most először éri az ágazatot (és a fogyasztókat) egy olyan helyzetben a neta-emelés, amikor eleve kétjegyű élelmiszerár-inflációval küzdünk, és az, hogy egy termék fogyasztása hogyan alakul, még a korábbiaknál is sokkal kiszámíthatatlanabb és nagyon sok más tényezőtől függ.

Mintha teljesen elveszne a népegészségügyi termékadó szellemisége: teljesen mindegy, mit csinál a gyártó, adóköteles lesz a terméke.  

A neta bevezetése óta képviseljük azt az álláspontot, hogy nem ez a megfelelő eszköz a népegészségügyi célok elérésére. Az egészséges életmód és a kiegyensúlyozott táplálkozás nem befolyásolható eredményesen adóztatással. Ezt az elmúlt több mint tíz év tapasztalatai és adatai meg is erősítik:

egyetlen népegészségügyi mutatóban sem következett be javulás, az emberek nem fogyasztanak kevesebb sót vagy cukrot. Az elhízottság és a táplálkozással összefüggő betegségek továbbra is drámai méretet öltenek.

A rossz népegészségügyi adatok vitathatatlanok, az ugyanakkor érdekes, hogy a neta 2019-ben bekerült az Európai Bizottság jó gyakorlat adatbázisába, ajánlva a többi tagállamnak.

Amit a neta kapcsán biztosan állíthatunk, az az, hogy

ha a lakosság egészségi állapotának változását nézzük, akkor a neta minden, csak nem sikertörténet.

Mi lehetne sikertörténet?

Véleményünk szerint előremutatóbb és hatékonyabb lenne egy komplex, éveken át tartó, kormányzati szervek és szakmai szervezetek együttműködésével megvalósuló szakmai program, amely az egyéni felelősséget és a tudatosságot növeli, az egészséges táplálkozást és a mozgást támogatja, valamint a termékfejlesztést ösztönzi. Egy ilyen mellé egészen biztosan felsorakoznának az ágazat szereplői.

A reformulációs élelmiszerfejlesztési programokat ösztönözni kellene, de nem úgy, ahogyan a neta teszi. Olyan politikára lenne szükség, ami nem büntetni, hanem támogatja azokat a gyártókat, amelyek igyekeznek egészségesebb termékeket fejleszteni.

Reális még ezt az adót a „népegészségügyi” jelzővel illetni?

Amikor ott tartunk, hogy tulajdonképpen mindent megadóztatnak, ami édes, akkor az véleményünk szerint nem a népegészségügyi célokat szolgálja. Ez egy élelmiszeradó, aminek a kivetése egybeesik az extraprofit-adók bevezetésével egy olyan időszakban, amikor a költségvetésnek nagyon nagy szüksége van plusz bevételekre. 

A neta-bevételi soron most 50 milliárd forint szerepel, ez jövőre már 78 milliárd lesz. Eközben az élelmiszeripar egészének adózás előtti eredménye 2020-ban nem érte el a 200 milliárd Ft-ot, vagyis az adó emelése és kiterjesztése 40% körüli eredményelvonást jelent a normál adóztatási szint felett. A különadó már önmagában egy évtizede rontja a hazai vállalatok, elsősorban a kkv-k versenyképességét.

Rövidtávon és napi szinten ez azt jelenti, hogy bár az áfával együtt kell bevallani és megfizetni, ez sokszor nem esik egybe a vételár beérkezésével, ami likviditási nehézséget jelent. Ez főleg a mikro- és kisvállalkozások számára probléma.

Az MNB már 2019-ben indokoltnak tartotta az adónem finomhangolását, esetleg kiterjesztését, vagy az adómértékek módosítását, mondván: a csipszadó bevezetése után ugyan visszaesett az egészségtelen termékek fogyasztása, de pár évvel később ismét emelkedett. Ez nem elég indok?

Amikor a modernkori gyógyítás előtti időkben az orvos eret vágott egy betegen azért, hogy megmentse az életét, de a páciens állapota nem javult, esetleg juthatott arra a hibás következtetésre, hogy ez még nem elég, és az egyre gyakrabban ismételt érvágásokkal akár halálos vérveszteséget is előidézhetett. A hazai élelmiszergyártóknak a neta-val már az MNB 2019-es javaslata kapcsán is hasonló érzése volt, és ez most csak felerősödött.

A neta hosszú távú célja az egészséges táplálkozás előmozdítása mellett az egészségügyi szolgáltatások, népegészségügyi programok finanszírozásának javítása – lenne. Lehet tudni, hogy a befolyt összegből mennyi ment konkrét népegészségügyi programokra?

A bevételek sorsa számunkra nem átlátható.

A csipszadó kiterjesztése helyett önök szerint inkább kiemelt kormányzati védelmet kellene kapnia az ágazatnak annak érdekében, hogy a hazai lakosság biztonságos élelmiszerellátása elérhető áron, jó minőségben és minél nagyobb arányban magyar termékekkel valósulhasson meg a jövőben is. Mire gondolnak pontosan?

Sok mindenre. Az egyes ágazatok és azon belül a piaci szereplők is sok szempontból különböznek ugyan, általánosságban elmondható, hogy

a magyar élelmiszeripar lemaradásban van az eszközpark, a komplett termelési rendszer korszerűségében. A termelés minden szintjén szükség lenne modernizálásra.

Amikor nincs ennyi probléma, mint jelenleg, akkor erre is tudnak forrást allokálni a vállalatok, és nem nő a lemaradásuk az uniós versenytársakhoz képest. Most viszont egészen más a helyzet.

Számos fejlesztési program célozta meg az elmúlt években a kkv-kat, ezekben nem tudtak részt venni?

Az élelmiszerpiacon rendkívül éles a nemzetközi verseny és még „békeidőben" sem könnyű a lépést tartani, méretgazdaságosan termelni, a tapasztalatok azt mutatják, hogy egy magyar kkv-nak is csak akkor sikerülhet hosszabb távon megmaradni a piacon, ha nagyon jó a terméke. 

Ráadásul itthon sokáig nem igazán tudtak az élelmiszergyártók uniós forrásokra érdemben pályázni, de a közelmúltban talán sikerült úgy kialakítani a pályázati felhívásokat, hogy az uniós források elosztásánál már jobban figyelembe veszik az ágazat igényeit. A neta mostani emelésének körülményei és részletei viszont jól megmutatják, hogy hiába a támogatáspolitika lassú fejlődése, nem csak a globális környezet alakulása miatt rendkívül kiszámíthatatlan a hazai élelmiszeripari vállalkozások gazdálkodási környezete, amelyben nagyon nehéz felelősen tervezni. Nagy kérdés, hogy lesznek-e olyan vállalkozások, amelyek a jelen helyzetben inkább visszalépnek a pályázatoktól.

Eddig azt láttuk, hogy az élelmiszergyártók inkább résen voltak, és igyekeztek minél korábban megkezdeni a beruházásokat, elkerülendő a további árfolyamromlásból és drágulásból adódó áremelkedéseket.

Ne felejtsük el, hogy az utóbbi években azért itt volt a Covid-időszak, amely alaposan megnehezítette a hazai élelmiszer-előállító vállalkozások életét is, amelyek egyébként az összes egyéb probléma mellett még állandó munkaerőhiánnyal is küzdenek, és a helyzet ebből a szempontból sem javul, sőt.

Sok időt nem hagyott a kormány a neta-változásra való felkészülésre. Június 4-én jelent meg a rendeletmódosítás, és július 1-jén már hatályba is lép, így van?

A válasz elvileg egyértelmű, mégsem az. Mondok egy példát. Vannak előre letárgyalt akciók olyan termékeknél – tipikusan ilyenek például az olyan szezonális termékeknél, mint a jégkrémek – amelyeket érint a neta mostani emelése vagy kiterjesztése.

De a teljes akciók tervezése és szervezése, az árak meghatározásától a prospektusok megtervezéséig, akár legyártásáig, már megtörtént. Számos dolog „benne van a csőben”, amit végig kellene engedni.

Ezek megváltoztatása, újratervezése, mind-mind sok pénzbe és időbe kerül, valamint egyes jogértelmezési kérdések miatt is kértük azt a kormányzattól, hogy kapjunk egy hosszabb átmeneti időt. Válasz egyelőre nem érkezett.