"Európa lelassult, elkényelmesedett, nem számol a veszélyekkel" - véli az EIB igazgatóságának tagja

Hogyan látja, a járványhelyzet nyomán kialakuló válság mennyire rendezheti át a világ első három gazdasági szereplőjének - az USA-nak, az EU-nak és Kínának - egymáshoz való viszonyát? Ki lehet a legkisebb vesztes a kialakuló új felállásban?

A járványhelyzet közvetlen és közvetett társadalmi-gazdasági következményei, azok időbeli hatásai ma még igen nehezen megbecsülhetők, sok bennük a bizonytalanság. Az egészségügyi válsághelyzet nem zárult le. Így a közvetlen anyagi ráfordítások nagysága, a gazdasági károk mértéke, a finanszírozási igények, a kárenyhítő eljárások, csomagok, helyreállítási, újraindítási tervek formái, méretei, naponta változnak. A tények megbízható ismerete hiányos. 

A globális erőközpontok viszonyrendszere már a járványhelyzet kialakulása előtt is jelentős átalakulásban volt. Az USA a Trump adminisztráció munkába lépésével jelentősen módosította prioritásrendszerét.

Kína folyamatos pozíciószerzésben volt, leglátványosabban Ázsiában és Afrikában, de komoly európai befolyásra is szert tett, az EU meghatározó országai közül pedig a legnagyobbak gyengélkedtek.A Brexit mindkét fél helyzetét rontotta, a dinamikusan fejlődő Közép-Kelet Európa pedig nem elég nagy ahhoz, hogy kiemelkedő teljesítménye ellensúlyozni tudná a brit kiesést, az francia és olasz gyengélkedést.

Az induló állapot tehát inkább a további kínai térnyerésnek kedvezne. A globális termelési láncok ugyancsak a kínai pozíciókat erősítették, nem szólva a hatalmas kínai devizatartalékokról.

Járványhelyzet pontos gazdasági és pénzügyi következményei Kínában még nem felmérhetőek. Egyelőre rengeteg a megválaszolatlan kérdés: a visszaesés mértéke, a beruházások változása, azok szerkezete és gazdasági hatása, a belső kereslet csökkenése, az ázsiai és afrikai partnerek helyzetének változása, az USA-Kína kapcsolatrendszer átrendeződése, valamint a további európai szerepvállalás szándéka és lehetőségei.

A járvány ellenére Kína továbbra is folytatja nagyhatalmi ambícióit? 

Igen. Kína átgondolt, határozott és erős érdekérvényesítéssel, időnként nagyon kemény fellépést is alkalmazva, s mindezt ügyesen kommunikálva további befolyásszerzésre fog törekedni és valószínűleg eredményesen. Gazdasági, pénzügyi erejét, a globálisan kiépült értékláncokban játszott szerepét rövid távon nemigen lehet helyettesíteni, s hosszabb távon is kérdéses annak mikéntje, hatékonysága.

Kínában a fentieken túl ehhez erős diplomáciai aktivitás, koncentrált belső politikai vezetés és rendkívül dinamikusan növekvő katonai potenciál is társul. Az USA és az EU egyelőre minderre csak kevéssé átgondolt, szisztematikusan fel nem épített, inkább passzív, védekező és nem aktív, offenzív válaszokat adott.

A kölcsönös függőség fennáll, Amerikának is számtalan lehetősége van, technológiai előnye, innovatív képességei, az amerikai gazdaság gyorsabb reagálóképessége, szövetségi rendszere, a válaszra és a kezdeményezés magához ragadására. Ennek egyelőre kevés jele látszik. A tiltás, a fenyegetés, az elzárkozás, alternatív láncok kialakítása vagy nem elégséges, vagy nem elég gyors, vagy csak nagy áldozatokkal lehetséges. Az átgondolt, integrált és következetes vonalvezetés hiányzik. De nem szabad lebecsülni az USA megújulási képességeit. Szun-Ce a ma már világszerte ismert kínai bölcselő szerint az egyik legnagyobb hiba, amit elkövethetünk a saját képességeink túlbecsülése és az ellenfeleink képességeinek lebecsülése. Ezt a leckét mindkét fél megtanulta, csak nem mindig érvényesíti.

Mi a helyzet Európával?

Európa sajnos bajban van. Európa kibékült, 75 éve alapvetően békében él, részben egységesült, jólétet teremtett, számos nagyszerű vívmánya van. Viszont lelassult, elkényelmesedett, nem talál rá időben az adekvát megoldásokra, nem számol a veszélyekkel megfelelően (például a vírus, migráció, stb.), romlik a versenyképessége, kevéssé innovatív, sokszor döntésképtelen, vagy lassan, késve dönt, elbürokratízálódott. Sok a vita, kevés a határozott cselekvés például a külső határok védelméről, vagy a gyors és közös segítségnyújtásról az egészségügyi veszélyhelyzetben.

Viszont egy hatalmas közös piac, erős mikrointegrációval, számos alapvető gazdasági szabadsággal, szociális vívmánnyal, komoly tudás- és kulturális tőkével, s megújulási készséggel és képességgel.Ez adja a reményt arra, hogy versenyképes marad Kínával és Amerikával a válság után is. Megtalálja az együttműködés és a verseny megfelelő területeit, arányait és módjait egyaránt. Az elkövetkező hetek, hónapok európai intézményi döntései fogják megmutatni e remény realitását.

Kialakítható olyan világgazdasági rend, együttműködés amely nem nyertesekre és vesztesekre osztja csupán a bolygót, hanem a kölcsönös előnyökre épül. A globális problémák - járvány, környezetvédelem, a konfliktusok békés megoldása stb. - csak szoros együttműködéssel oldható meg. Ez már a járványhelyzet jelenlegi szakaszában is ismételtem bebizonyosodott.

Az Európai Unió képes lesz az innovatív ágazatokban kialakult erős versengésben javítson a pozícióin? 

Az Európai Unió az innovációt illetően jelentős elmaradásban van a világ számos térségétől, országától. Az USA, Kína, Dél-Korea éves innovációs ráfordításai GDP arányosan 2-2,5 szeresét is elérhetik az EU hasonló adatainak. A tényleges technológiai különbség azonban nem ennyire erőteljes. Európa számos területen versenyképes szereplő, ilyen például az atom- és űrtechnológia, a biotechnológia, a repüléstechnika, és a gépjárműipar.

A kutatás-fejlesztés kutatási területein is jók az eredményei, miközben ennek hasznosításában már erőteljesebb az elmaradás. Amerika gyorsan kutat és fejleszt, s ebben Kína is nagyon erős, s ma már nem pusztán a múltban sokat emlegetett "lemásolás" okán.

Milyen eszközökkel tudja ezt a célt támogatni az EU költségvetése és az EIB?

Az EU az 2014-2020-as költségvetési ciklusban növelte a ráfordításait, új programokat is indított, amelyekben az oktatási-kutatási és az alkalmazási tevékenységek erőteljesebb integrációját szorgalmazta. Az Európai Beruházási Bank szintén számos kutatási programot finanszírozott, így például az Ebola elleni védőoltás kifejlesztésétől az annak tömeges előállításáig terjedő folyamatot, az AIRBUS környezetkímélő és hatékonyabb működést lehetővé tevő technológiai fejlesztésein át, az elektromos járművek tartós és megbízható működését szolgáló modern és környezetkímélő akkumulátortípusainak kifejlesztéséig és gyártásig, vagy a digitális technológia alkalmazásáig az iparágak és szolgáltatások széles körében. Van tehát kedvező példa és tapasztalat is elég bőségesen.

A finanszírozásba új eszközök is bekerültek. Ilyen az InnovFin, amelyet az Európai Bizottság és az EIB közösen alakított ki és alkalmaz, az ún. EFSI, amely a magasabb kockázatú kutató és fejlesztőmunkát jelentő projektek mögé az EU közös költségvetésének garanciáját is állítja, s ezzel a finanszírozó kockázatát jelentősen mérsékli. Az EIB többségi tulajdonában lévő befektetési társaság az EIF pedig tőkefinanszírozással és garancia-termékekkel segítette és segíti elő az innovációs projekteket.

A következő időszakban megmarad az InnovFin típusú finanszírozás, amely várhatóan kiegészül az InvestEu programmal, amelynek egyik komponense éppen az innováció elősegítése lesz. Az EIB csoport változatlanul kiemelt céljának tekinti K+F finanszírozását, s ez a vírusválság utáni időszakban sem lehet másképpen.

A 2021-2027 közötti uniós költségvetés mutatja majd meg, hogy mennyiben javulnak a versenyben maradás feltételei. A tudásbázis még megvan, bár az "agyelszívás" erős és erősödni fog.

Az EU képes lesz-e megállítani az ellenséges kínai felvásárlásokat ? 

A kérdésben megfogalmazottakra egy kicsit szélesebb megközelítésben válaszolnék. Vállalatfelvásárlás nemcsak ellenséges lehet, sőt akár igen kedvező is. Ez alól a Európában megvalósított, vagy tervezett kínai felvásárlásokat sem zárnám ki. A cél, a módszer és az eredmény együttesen értékelhető. Egy példa a cég és az ország megnevezése nélkül. Egy elhanyagolt, fejlesztésre szoruló, bár jó helyen lévő, nagy kapacitású tengeri kikötőt tulajdonló és üzemeltető társaságba belép, nem kizárólagos tulajdonosként, a helyieket nem kiszorítva egy fejlesztésre képes és kész társaság, megfelelő tőkeerővel, elképzelésekkel, és a forgalmat jövedelmezően növelni képes, reális tervekkel. Vajon mi indokolná kizárását a projektből, miközben meg kell felelnie az európai és a nemzeti szabályoknak is, befektet, munkahelyeket őriz meg sőt hoz létre. Természetesen keresni is akar rajta, s lehetnek egyéb szándékai is. Egy ilyen ügyletet hiba lenne minden megfontolás nélkül elutasítani.

Sajnálatos tény, hogy az Európai Uniónak jelenleg nincs egységes, elfogadott és így közösen alkalmazható Kína politikája, amely magában foglalná a kérdésben megfogalmazott problémára adandó válasz európai kereteit, irányelveit. Az is tény, hogy a régebbi és jelentősebb EU tagországok közül jónéhány hozott létre széleskörű kapcsolatokat Kínával, létesített telephelyeket ott, értékesített jelentős áru- és szolgáltatás-tömeget. Elég csak a kínai légitársaságok repülőgépparkjára, vagy az útjaikon futó sokmilliónyi gépkocsi néhány típusára gondolni.

Az úgynevezett ellenséges felvásárlásokat a nemzeti szabályok számos országban igyekeznek kizárni, a járvány kapcsán ezt sokhelyütt további szigorú elemekkel egészítették ki. Például hazánkban is. Az egyes közösségi mentőcsomagok és a nemzeti válságkezelő programok ugyancsak kitérnek erre. Adminisztratív módszerekkel is sok minden megakadályozható. A befektetési banki aktivitás, amelynek egyik eleme éppen M&A, vagyis az összeolvadás és felvásárlás meglehetősen innovatív tevékenység.

Amennyiben egy befektető meg akar szerezni valamit, eléggé elszánt, erős, befolyásos és tőkeerős, akkor valószínűleg előbb-utóbb módot is talál szándéka megvalósításához. Talán a kölcsönösen előnyös megoldásokon kellene gondolkodni ez esetben is, számos esetben találtak ilyeneket a múltban is.

Az EIB hogyan segíti a vállalatok helytállását a versenyben?

Az EIB hitelezési tevékenysége, amely alapvetően projektfinanszírozás természetesen elősegítette eddig is és a jövőben is támogatni fogja az európai vállalatok fejlődését, megerősítését és a válság alatt, meg utána a túlélést, megújulást. Egy kedvező feltételű, hosszú futamidejű projekthitelnél elég jelentős tér nyílik az átstrukturálásra, módosításra, kiegészítésre. Sokat segíthet az alaposabb, szélesebb körű uniós országok vállalatok közötti együttműködés, vagy akár összeolvadás is.

Lényeg azonban annak egyértelmű kialakítása, hogy mit kell mindenképpen elhárítani és miért, miben lehet tárgyalni. egyezkedni, s hol "szabad a gazda". Ehhez közös európai "spirit" meg "spiritus" egyaránt szükséges. Még keresik, keressük.

A hitelezés szempontjából melyek most a legveszélyeztetettebb gazdasági ágazatok, hol várható a legtöbb bedőlés?

A kérdés igen fontos, de csak hozzávetőlegesen válaszolható meg, hiszen az úgynevezett mentőcsomagok részben már megnevezik ezeket a területeket, de egyben a hitelezési, hitelezői kockázatok mérséklésére, sőt jelentős csökkentésére irányulnak. Egy hitel mögé állított 80-90 százalékos állami garancia azért nagymértékben erősíti a hitelező pozícióját, mérsékli kockázati költségeit, redukálja várható veszteségét, javítja tőkemegfelelését, csökkenti a tőkepótlás iránti igényt.

Számos európai ország tett ilyen lépéseket, a magyarországi 90 százalékos állami garancia azonban jelenleg a legmagasabb európai érték.Közismert a légiközlekedés, a turizmus, a vendéglátás, a kulturális- és sportrendezvények, vagy a konferenciaszervezés nehéz helyzete, bizonyos termelőágazatok, a kiskereskedelmi és humán szolgáltatások kitettsége is. Megbízható számok még nem állnak rendelkezésre az elmúlt három hónapról, valamint ilyen rövidtávú adatokban valódi, hosszabb-távú trend még biztonsággal és megbízható valószínűséggel nem állítható.

A finanszírozó intézményrendszer az EU legtöbb országában stabil, az eurózónában egy hatalmas biztonsági háló is védi. A nemzeti kormányok pedig egyedi támogatásokkal is segítik a leginkább veszélyeztetett ágazatokat, vállalatokat, ilyen például a Lufthansa 9 milliárd eurós mentőcsomagja.

Az EU gazdaságilag erősebb és gyengébb államainak együttműködése a mentőcsomagok kapcsán  jól érzékelhetően kiélezte a már meglévő feszültségeket. Hogyan lehet közös nevezőre jutni?

A járvány és az annak következtében kialakult gazdasági visszaesés előtt is volt néhány ország Európában, ahol a gazdaság állapotát a stagnáló növekedés, a pénzügyek rendezetlensége, túlzott eladósodás, instabil bankrendszer, a vállalati szektor gyengesége jellemezte. Erre "rakódott rá" a nagyon súlyos egészségügyi vészhelyzet, majd a gazdaság további gyengülése, visszaesése és természetesen a társadalmi konfliktusok kiéleződése. Ezek ma együttesen terhelik az egész gazdaságot, így a pénzügyi szektort is, és megoldások sokkal több erőforrást, erőfeszítést, időt, türelmet és külső támogatást igényelnek, mint mások esetében.

Mindez nagymértékben próbára teszi az európai együttműködés mechanizmusait, s így tovább nehezíti a jövő előrejelzését is.

Bölcsesség, belátás, áldozatvállalás, új megoldások, a fiatalabb és kisebb uniós tagállamok javaslatainak, érdekeinek figyelembe vétele és még sok minden együttese kell a válság leküzdéséhez.

Az EU-s 750 milliárdos mentőcsomag Magyarország szempontjából milyen?

A 750 milliárdos mentőcsomag egyelőre terv, amelyet az Európai Tanács állam- és kormányfőinek még jóvá kell hagyniuk. A csúcsértekezlet június második felében lesz. Készültek további közös európai tervek. Az EU Bizottság 100 milliárdos programjához - SURE - hazánk is csatlakozott.

Az Európai Beruházási Bank is elindított egy jelentős, elsősorban az egészségügyi kapacitások és a járvány kezelését segítő, valamint a KKV-szektort támogató új hitelprogramot. A továbbiak pedig előkészítési és döntési fázisban vannak, ilyen például a Pán Európai Garancia Alap.A helyes döntésekhez a rendelkezésre álló csomagok és tervek komplex áttekintésére van szükség, szűkebben vett gazdasági-pénzügyi, és tágabban vett politikai-társadalmi szempontból. Minden döntésnek van az európai együttműködésre gyakorolt hatása éppen úgy, mint közvetlen gazdasági-pénzügyi következménye. Közös európai hitelfelvétel, garanciavállalás egy közös európai alap mögött, EU költségvetési befizetés nagysága és felhasználási szerkezete, és így tovább Ezek egyedileg is vizsgálandók és összhatásukban is. Ma ehhez azonban még számos elemi információ hiányzik. Dönteni azonban csak ezek ismeretében lehet, arra pedig, hogy mi volt előnyös és esetleg mi hátrányos a gyakorlati tapasztalatok alapján lehet hiteles választ adni.