Húszezer embernek van Magyarországon százmilliós, gyorsan pénzzé tehető vagyona

Évek óta olvassuk, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak és egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a világ összvagyonából. Így van ez Magyarországon is?

Alapvetően igen, bár itt a vagyonos populáció növekedése alacsonyabb a nemzetközinél, még akkor is, ha az utóbbi években ebben nagyon jelentős előrelépés volt. Speciális, hogy nálunk sokkal kisebb mobilitás vagy fluktuáció figyelhető meg, mint világszinten. Magyarországon a társadalmi elit is szűkösebb. Nehéz kikerülni a felső 1,5-2 százalékból, pláne a szuperelit 0,1 százalékból. Az is elmondható, hogy ez a szuperelit most jobban gazdagszik, mint a rendszerváltozáskor a privatizációból adódó vagyongyarapodók.

De a következő három évben a 3 milliárd forintot meghaladó vagyonnal rendelkezők száma is várakozásaink szerint másfélszer akkora lesz, mint amennyi 2017-ben volt.

Az utóbbi években kivételes lehetőség volt élénkebb gazdasági szerepet vállalni. A jövőben a felső 50 ezres réteg tehát még tovább gazdagodhat, 2020-ig a Blochamps várakozásai szerint évente 12-15 százalékkal növekedhet a leggazdagabbak privátbanki vagyona, vagyis már az idén ötezer milliárd forint fölé emelkedhet összesített megtakarításuk.

Mekkora összegű vagyon kell, hogy valaki a felső 1,5-2 százalékba, vagy a szuperelit 0,1 százalékba tartozzék?

A privátbanki üzletágakban a belépési limitek 30 és 100 millió forint között mozognak jellemzően. Ezek a belépési limitek gyakorlatilag likvid vagyont jelentenek, azaz feltételezhető, hogy az ügyfél a privátbanki befektetése mellett egyéb vagyonelemekkel is rendelkezik. Vagyis a privátbanki ügyfelek valóban mind „gazdagnak” tekinthetőek. Vannak olyan szolgáltatók, amelyek kétféle privátbanki kategóriát különböztetnek meg.

Több szolgáltatónál már 20 milliós összeggel is be lehet jutni a privátbanki kliensek közé, a kiemelt privátbanki körbe azonban csak jellemzően 80-100 millió forintos vagyonnal kerülhetnek be az ügyfelek.

Az átlagos összeg a privátbanki számlákon 108 millió forint, ilyen számla nagyjából 43 ezer van, igaz a legtöbb ügyfélnek több számlája is van. Nagyjából 20 ezer ilyen emberről beszélhetünk.

Tehát a felső két százalékba be lehet kerülni nagyjából 100 millió forint készpénzvagyonnal, a szuperelitbe, amelybe körülbelül ezer család tartozik, ennél egy nagyságrenddel többel.

A vagyonosodási trend markáns nemzetközi jele például, hogy a nemzetközi privátbankok korábban 1 millió dolláros ügyfélkategóriáikat immár 3-5 millió dolláros ügyfelekkel töltik meg.

Magyarországon, hogyan különböztetjük meg egymástól a magasabb jövedelemmel rendelkező rétegeket?

Megkülönböztethetünk „gazdag” és „vagyonos” embereket, hiszen a két fogalom merőben eltér egymástól. A gazdagok magas fizetést, luxus autót, házat tudhat magukénak, miközben a vagyonosok mindemellett a havi jövedelemtől függetlenebbek, hiszen számukra a havi fizetés csak egy plusz bevételnek számít. Ugyan a magyar felnőttek kétharmadának van legalább kétmillió forint értékű vagyon feletti rendelkezése, de például húszmillió forint ingó és ingatlan vagyont is csak a lakosság kevesebb mint négy százaléka birtokol, ám kötve hiszem, hogy gazdagnak éreznék magukat. A gazdagság, mi több, a vagyonosság érzésének koktélja egyharmad részben pénzügyi szabadságból, harmadrészt vagyonelemek feletti rendelkezésből és szintén egyharmad részben cash flow-ból áll.

Ön szerint miért van az, hogy ilyen kevés dollármilliárdos van Magyarországon. Ha csak a V4 országokat nézzük, akkor a cseheknél, lengyeleknél, szlovákoknál is több a dollármilliárdos. De még Bulgáriában, Romániában is több.

Az okát elsősorban abban keresném 30 évvel ezelőttre nyúlva, hogy nálunk kevéssé volt koncentrált a privatizáció. De az ezredforduló óta gyökeresen más a vagyonosodási szórás. Mondjuk úgy egyre inkább kétpólusú.

A jelenlegi hárommal szemben 2025-ben is még csak öt, 2028-ban pedig hét olyan személy lehet Magyarországon, akik vagyona meghaladja az 1 milliárd dollárt, azaz a mintegy 300 milliárd forintot. Dollármilliomosnak 2018 végén összesen körülbelül 16 000 honfitársunk vallhatta magát.

Ez durván a kétszerese a 2005-ös mezőnynek, míg a három évvel ezelőttit több mint 3000 fővel haladta meg. A jelenlegi magyar dollármilliomosok közül körülbelül négyezren 1-3 milliárd közötti vagyon felett diszponálhattak, hatszázan 3-10 milliárdot tudhattak magukénak, száz-százhúszan estek a 10-30 milliárdos sávba, negyven-ötvenen pedig a 30-90 milliárdosba.

Van-e különbség a nemrégiben és a régebben meggazdagodottak fogyasztási szokásai között?

A vagyonosok fogyasztási szokásai, illetve maga a vagyonosodás folyamatának a fázisai külön pszichológiai és szociológiai vizsgálati kategóriák. Senki sem vagyonosodik ugyanúgy. Senki sem dolgozza fel a gyarapodását ugyanúgy. A fogyasztási fázisok szintén erősen különböznek, de mutatnak markáns jellemzőket. Ha 5-15 éves ciklust tekintünk a vagyonosodás jellemző intervallumának, akkor az a magas értékű vagy luxus termékek tekintetében fogyasztási szempontból 3, szinte ugyanolyan időtartamú szakaszra osztható. Az első periódusban a jelentősen megnövekedett anyagi lehetőségek mentén úgymond „rejtőzködve fogyaszt” az ügyfél, kielégíti az azonnali exkluzív fogyasztói igényeit, a második fázisban már úgymond azonnali fogyasztási igény szempontból „felesleget” termel az ember, így ebben a fázisban a beruházási és befektetési fókusz a jellemző, ám már itt elválik jellemzőiben a nemrégiben, illetve a régebben meggazdagodottak köre.

Ám az igazi különbség a két csoport között a harmadik fázisban fogható meg, míg egyikük „transzparens fogyasztóvá” válik lassan minden költésében, addig másik csoport fogyasztói elérhetősége szempontjából inkább „rejtőzködő fogyasztó” marad.

Alapvetően mit csinálnak a gazdagok a pénzükkel? Mire költenek?

A vagyonosok fogyasztási szokásait illető misztikumok tekintetében a vélelmezések és a valóság nem is állnak olyan távol egymástól. A magyar HNWI (High Net Worth Individual) fogyasztói szokásai termékben, szolgáltatásban, pénzügyekben egyaránt a magas színvonalú kielégítést keresik, ám a vagyonosainkra egyúttal rendkívüli józanság is jellemző, hiszen ezek igénybevételét csak megfelelő ár-érték arány mellett hajlandóak megtenni. A költéseket a családi háttér, a vagyon megszerzésének a módja, a végzettség és a lakhely is befolyásolja, ráadásul bizonyos termékek és szolgáltatások csak külföldön elérhetőek, hiszen hazánkban a korlátos fizetőképes réteg miatt azok működtetése hosszútávon nem lenne rentábilisan fenntartható.

Nemrégiben hallottam Öntől, hogy nő a vagyonmigráció. Mit jelent ez?

Mintegy 2017-ben például 82 ezer gazdag ember hagyta el országát. Ők azok a vagyonosok, akik konkrétan állampolgárságot is váltottak.

Az, hogy valaki külföldre viszi a pénzét, ezekben a statisztikákban nem jelenik meg, és a vagyonosok körében szokványosnak mondható esemény a földrajzi diverzifikáció. De az nagyon komoly pénzügyi és életviteli elköteleződés, elhatározás, ha valaki az állampolgárságát is megváltoztatja. Ez ennek fényében tehát különösen magas szám. Kifejezetten sok kínai, török és brazil vagyonos váltott.

A legnagyobb befogadók pedig az USA, Ausztrália, Új-Zéland. Új jelenség, hogy míg korábban Európa inkább befogadó volt, és vonzotta a dollármilliomosokat, most inkább elmennek innen. Az európai lista élén Franciaország áll, ahonnan 12 ezer vagyonos ment el.

Vajon miért?

Egyrészt a terrorizmus, a jelentősen emelkedő bevándorlás miatt, de a legfontosabb ok az adózás. Néhány éve Franciaországban bevezették, hogy az egymillió euró felett keresőknek az efölötti hányad 90 százalékát kell leadózniuk. Ez sokaknál kiverte a biztosítékot. S bár a jogszabályt megváltoztattak, azóta is tart az elvándorlás. A bizalom ugyanis megingott

Mennyire probléma az öröklés?

Most kezd igazán problémává válni. Rájöttek a vagyonosok, hogy tényleg nem örök életűek. El kell kezdeni foglalkozni a vagyonnal, nem azért, hogy az egyenesági örökös ne kaphatná meg a vagyont, hanem hogy tudatosan engedje rá ezt a terhet. Kérdés, hogy jó-e 18 évesen ötmilliárd forintot örökölni. Azok, akik megkeresték a pénzt, jóval érzelemdúsabban viszonyulnak hozzá, mint az utódok az ő pénzükhöz.

Érdemes elkezdeni a zsilipelést, először csak 20-50 millióval, majd esetleg 200-zal és így tovább. Meg kell tanulni az utódoknak is a gazdálkodást, hiszen addig csak kérték és kapták a pénzt a szülőktől mindenféle javakra.

Ez pedig nem tanít meg semmire. Nagyon komoly probléma az is az üzleti gyakorlatban, hogy a jól menő családi vállalkozásokat az utódok nem nagyon akarják átvenni. Más életet akarnak maguknak, mint egész nap, látástól vakulásig egy – lehet, hogy számukra nem élvezetes – szakmában dolgozni. Egy tanulmány megállapítása szerint a hazai kis- és középvállalkozói réteg közel 60 százalékának nincs terve az utódlásra, harmadának pedig ugyan van ilyen irányú elképzelése, de az igazán nincs semmilyen formában rögzítve. Ezt jól mutatják azok a számok is, amely alapján itthon az első generációváltást a vállalkozások 30 százaléka „éli túl" üzembiztosan, a második generációváltást 10-15 százalék, míg a harmadik váltásnál ez a szám drámaian lecsökken a biztonságos 3-5 százalékra. A generációs vállalkozás átadások aktualitása megnöveli a személyi bankárok és esetleg a bizalmi vagyonkezelők felelősségét és lehetőségeit is. Mondhatom, hogy egy piaci igény kezd kialakulni feléjük.