India középosztálya többszázmilliósra duzzadt - Ők a jövő legnagyobb fogyasztói lesznek
Interjú2022 végére India átvette az Egyesült Királyság helyét, és a világrangsorban az ötödik legnagyobb gazdasággot tudhatja magáénak. Mindezekkel párhuzamosan India fontos világpolitikai tényezővé vált, egyszerre ápol szoros kapcsolatot Amerikával és az Oroszországi Föderációval. De meddig megy ez? A feltörekvő ázsiai ország bel- és külpolitikai viszonyairól Háda Bélával, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos munkatársával beszélgettünk.
Bővülő gazdaság, növekvő népesség, ezekkel a jellemzőkkel India a kevés kiváltságosok közé tartozik világban. Nem ritkán Kína jövőbeni kihívójaként hivatkoznak az országra.
Az indiai gazdaság valóban gyorsan növekszik, ami együtt jár a termelési metódusok modernizációjával, így az élő munkaerő iránti igény csökkenésével is.
Az indiai társadalomban egyszerre van jelen egy gyors gazdasági növekedés és egy viszonylag magas munkanélküliség.
A népesség növekedési üteme ugyan csökkenő tendenciát mutat, azonban még mindig 2,1 fölött mérik a növekedési rátát.
Mára India rendelkezik a világ legnagyobb lélekszámú fiatal munkaerő tömegével.
Az indiai közgazdász társadalmon belül folyamatos viták zajlanak arról, hogy milyen módon kellene fejleszteni az indiai gazdaságot, milyen irányt kellene megjelölni ahhoz, hogy ez a hatalmas létszámú fiatal népesség megfelelő megélhetéshez jusson, ne radikalizálódjon, ne váljon szélsőséges politikai tendenciák támogatójává, ne kerüljön bűnözői csoportok hálójába.
A munkanélküliségből fakadó feszültségek levezetésében pedig hatalmas jelentősége van annak, hogy évtizedek óta zajlik az indiai munkaerő kihelyezése a térség országaiba. A gazdag Öböl-menti államok jelentik az elsődleges célpontokat, de a délkelet-ázsiai országok is népszerűek.
A hazautalásokon keresztül plusz forráshoz jut az indiai gazdaság is.
Mindezekkel együtt a 2000-es évektől az ezredfordulóra India középosztály többszáz milliósra duzzadt.
A világ egyik legnagyobb nemzeti középosztályáról beszélünk, amely egyszerre jelenik meg hatalmas vásárlótömegként és jelentős gazdasági tényezőként.
Az előttünk álló évtizedekben valószínűleg a legnagyobb nemzeti középosztállyá válhat a világon, egyes becslések szerint Kínát is megelőzik majd.
Ez a réteg európai összehasonlításban is jól él, biztos egzisztenciát, magas életszínvonalat teremtettek maguknak.
A fejlődés tehát egyértelmű. Az indiai társadalom szegénységben élő rétegének részaránya csökken, bár még mindig rendkívül magas.
Volt szerencsém megtapasztalni, hogy a szegénység teljesen mást jelent Indiában, mint Európában. Képes lesz az ország megbirkózni a mindenütt szembetűnő mérhetetlen nyomorral?
India a világ talán legsokszínűbb és a végletek társadalma is egyben, ez a múltban is így volt.
Az elképesztő gazdagság és hihetetlen mértékű szegénység történelmileg egymás mellett létezik, ezen felül rettentő sok további szociológiai törésvonal azonosítható.
Az indiai szociális fejlődésről el szokták mondani, hogy a függetlenné váláskor elképesztő nehézségeket örökölt az ország, a lakosság 90%-ban írástudatlan volt, rendkívüli szegénységet súlyosbította, hogy a rákövetkező évtizedekben nagyon gyors növekedésnek indult a népesség.
A szegények tömege is jelentősen növekedett. A szociális programoknak hallatlanul nagy erőfeszítést kellett tennünk annak érdekében, hogy a lemaradást kompenzálják. Ezen a területen hatalmas előrelépés tapasztalgató.
A szegénység miatt azonban a nemi arányok is jelentősen elcsúsztak az elmúlt évtizedekben.
Indiai hagyományok a lánygyermekek kiházasítását hallatlanul költségessé teszik. Az indiai családok ezért a lánygyermeket tehertételnek tekintik, a különböző magzatelhajtási módszerek alkalmazása, illetve a csecsemőgyilkosságok miatt mára a kisgyermekek között lényegesen több fiúgyermek van, mint lánygyermek. Ez súlyos problémát vetít előre, egy idő után kérdésessé válik, hogy különösen a rossz társadalmi, szociális háttérrel rendelkező fiatal indiai férfiak tudnak-e egyáltalán családot alapítani.
Ha nem tudnak, akkor az a veszély fenyegeti őket, hogy idős korukra teljesen támasz nélkül maradnak, a szociális helyzetük még jobban megrendül. Ilyen típusú feszültséggel is számolnia kell az indiai vezetésnek.
Ez a jelenség a bűnözői csoportok megerősödésének kedvez, a szélsőséges, terroristacsoportok toborzását is elősegíti. A nők elleni erőszakcselekmények pedig közismertek Európában is.
Az indiai kormány támogatottsága elég erős a folytatáshoz? Narendra Modi miniszterelnök megítélése milyen a társadalmon belül?
A felmérések szerint az indiai társadalom fele elégedett Modi tevékenységével, 30 százaléka pedig inkább elégedett.
Összességében elmondható, hogy az indiai miniszterelnök támogatottsága 70 és 80 százalék körülire tehető a teljes lakosságon belül.
Ez kifejezetten magas arány.
Törvényhozási választásokra 2024 tavaszán kerül sor újra, a felmérések azt mutatják, hogy a kormányzó hindu nacionalista pártnak nincsen különösebb félnivalója az ellenzéktől.
A politikai stabilitás kérdése a külpolitikai kihívások miatt is fontos. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy az indiai kormány sikeresen egyensúlyozott Amerika és Oroszország között.
A Szovjetunió összeomlása óta Indiának van egy különös biztonságpolitikai modellje, ami arról szól, hogy az ország mindenáron megőrzi stratégiai önállóságát, nagyhatalmi státusz elérésére törekszik, amely által a formálódó multipoláris világrend egyik pólusává válik.
Ugyanakkor a hidegháborús időkben viselt "elnemkötelezettségi" politikáját úgy alakította át, hogy a többirányú elköteleződés rendszerének hálózatát hozta léte.
Magyarán szólva a világ jelentős hatalmi tényezőivel olyan harmonikus viszonyra törekszik, amely a kölcsönös haszon elvén alapszik. Ezzel együtt azonban nem kíván belefolyni a hatalmi központok egymással szembeni csatározásaiba, nem vívja meg mások háborúit.
A többirányú elköteleződés a jelenleg zajló ukrán konfliktus mellett is tartható?
A 2000-es évek elejétől az USA erőteljesen közeledni kezdett Indiához.
Egyrészt a terrorizmus elleni háború egyik komoly támogatójaként tekintett az országra, másrészről – és hosszabb távon ez volt a fontosabb –
az amerikai kormányzat felismerte, hogy India képes lehet a kínai hatalmi építkezés ellensúlyává válni. Az egyetlen olyan ország, amely olyan fizikai potenciállal rendelkezik, ami összevethető Kínáéval.
Az indiaiak azonban egyértelművé tették az amerikaiak számára, hogy
a más irányú elkötelezettségeiket nem számolják fel, továbbra is fenntartják az Iránnal szembeni pozitív nexusukat és megőrzik a jó stratégiai viszonyukat Oroszországgal. Az amerikaiak ezt tudomásul vették.
A szoros indiai-orosz viszony megértéséhez tudni kell, hogy a hidegháború évtizedei alatt a Szovjetunió volt India első számú haditechnikai beszállítója, egyben támasza is.
A Szovjetunió felbomlása óta Oroszország nagyjából ugyanakkora részarányt képvisel India haditechnika importjában, mint a hidegháború idejében a Szovjetunió. India számára stratégiai jelentősége van az orosz kapcsolatnak.
Az amerikaiak ezt tudták.
Amíg nem volt konfliktus, addig ez a reláció nem jelentett problémát.
Az ukrán háború tavaly februári eszkalációjával ez a helyzet megváltozott. Az indiai külpolitika is érzékel egy bizonyos nyomást, hogy az orosz kapcsolatait építse le. A stratégiai autonómiáját szem előtt tartva azonban egyelőre erre nem hajlandó.
A baráti hűségéből India elég jól profitál.
Indiában tavaly az orosz eredetű kőolaj és kőszén importja is rekordot ért el, kihasználták a kedvező ár adta lehetőségeket.
Az indiai kormány világossá tette, hogy elsődleges kötelessége, hogy a saját társadalma számára biztosítsa a legeredményesebb üzletet, miközben továbbra is elítél mindenfajta háborút és a békés megoldást támogatja Ukrajnában.
Indiai szempontból azonban problémát jelent az, hogy nagyon komolyan számítottak arra, hogy Oroszország egy erős és önálló hatalmi tényező lesz a már említett multipoláris világban.
Csakhogy úgy tűnik, hogy Oroszország stratégiai vereséget szenvedett, a hatalmi versenyben lemarad, és hamarosan nagyon rá lesz utalva a Kínai Népköztársaságra. Egy ilyen szituációban Oroszország nem lesz képes betölteni a hatalmi ellensúly szerepét India számára.
Azt remélték ugyanis, hogy az oroszok melléjük állnak Kínával szemben is adott esetben, például az ENSZ Biztonsági Tanácsába, olyan kérdésekben, amelyek India számára nagyon fontosak.
Közben kiderült az is, hogy az orosz haditechnika nem feltétlenül vizsgázik olyan jól az ukrajnai hadszíntéren, mint a nyugati eszközök.
Fölmerült az indiai vezetésben az a kérdés, hogy az orosz haditechnika alkalmazása hosszútávon megfelel-e a honvédelmi érdekeiknek.
India geostratégiai érdeke a kínai hatalmi építkezés feltartóztatása, Oroszország meggyengülése esetén ez csak az USÁ-val együttműködésben valósítható meg, pontosabban a QUAD (Quadrilateral Security Dialogue – India, Ausztrália, USA, Japán) négyoldalú biztonsági együttműködés tagállamaival.
Ilyen tekintetben India válaszút elé kerülhet hamarosan. Felvállalja az erősebb kapcsolatépítést Japánnal, Ausztráliával és az Amerikai Egyesült Államokkal, és a többirányú stratégiai kapcsolatrendszer politikáját feladja vagy ragaszkodik továbbra is az orosz kapcsolataihoz, amiből valószínűleg egyre kevesebb haszna lesz.
A legtöbben, akik ezzel a kérdéskörrel foglalkoznak azt valószínűsítik, hogy
az Oroszországgal fenntartott jó viszony megmarad, azonban a szoros együttműködés fokozatosan leépülhet, a fejlettebb ázsiai, illetve csendes-óceáni államokhoz való kapcsolódás pedig erősödhet.
Az elképzelhetetlen, hogy fű alatt támogatást nyújtanak az oroszokat, hogy azok megőrizzék az erejüket?
Felmerültek, hogy Indiában gyártott harceszközök megjelenhettek az orosz-ukrán fronton. Én azonban nem igazán láttam ezt bizonyítva és őszintén szólva nem is nagyon fér bele a történetbe.
A helyzet ugyanis az, hogy India saját célra gyártja haditechnikai eszközöket és saját igényeit sem tudja teljes mértékben kielégíteni belőlük. Jobbat adni pedig nem tud Oroszországnak annál, mint amivel az oroszok amúgy is rendelkeznek.
Olyan típusú beavatkozás pedig, amely halálos eszközök átadását jelentené, és érdemben megpróbálna fordítani az erőviszonyokon Oroszország javára, az India számára nagyon komoly hitelvesztést jelentene.
Az Indiai-óceán térségében folyamatosan arról beszélnek, hogy szabályalapú nemzetközi rendre van szükség, a békés egymás mellett élés, az egymás szuverenitásának tiszteletben tartása a legfontosabb. Arra törekszenek, hogy egy békés, a nemzetközi rendben, a méltányos erőforrásmegosztásában érdekelt hatalomként jelenjenek meg, amely nem fenyeget senkit. Ez a hagyományos indiai külpolitikai irány. Nem férne össze Oroszország háborújának támogatásával.
Az energiahordozók vásárlása alkalmával azonban rubelben számolnak el egymással a felek. Ez egy jelentős segítség az oroszoknak.
Ez természetesen kapcsolódik ahhoz a tényezőhöz, hogy az Amerikai Egyesült Államok gazdasági befolyását a többi politikai centrum igyekszik leépíteni a világban. Tálas Péter azt szokta mondani, hogy egy poszt-hegemoniális világban élünk, ahol a hegemón, azaz az Egyesült Államok szerepe visszaszorul, ennek az egyik aspektusa, hogy a dollár szerepét igyekeznek bizonyos hatalmak visszaszorítani az egymással való kapcsolataikban. Ez azonban egy hosszú távú folyamat.
Jelen pillanatban a dollárnak még mindig nagyon fontos szerepe van az indiai külkereskedelemben. India ezzel együtt önálló hatalmi tényezőként tekint önmagára, alapvető érdek, hogy más hatalmak minél kevésbé tudják kitenni olyan típusú pressziónak, ami aztán az ő felfogása szerinti érdekeinek a feladását követelné meg.
Amikor India a QUAD másik három tagállamához történő közeledéséről beszélünk, akkor az indiai saját jól felfogott érdekből megvalósuló folyamatról beszélünk. Egy olyanról, ami mindig a saját maga által megfogalmazott stratégiai érdekeivel egyezik, és nem feltétlenül egy nyugati nyomással megvalósuló folyamatot.
India ezekkel a nyomásgyakorló politikákkal szemben nagyon komoly ellenszenvvel viseltetett, még abban az időben is, amikor jóval gyengébb volt, mint ma.
