Kutyának sem kell a rovarfehérje? De neki még jót is tesz 

Miért pont a haszonállatok és a házi kedvencek? Az emberek még nem állnak készen a rovarfehérje-fogyasztására?

A globális szántóföldi növénytermesztés 80 százaléka takarmánycélú tevékenység. A világ hústermelésének egynegyede pedig a házikedvenceink tápjában landol.

Minél többet tudunk ezekből kiváltani az alternatív takarmányalapanyagokkal, például rovarfehérjével és -zsírral, annál több termőfelület marad az emberek minőségi élelmiszerigényeinek kielégítésére. Ráadásul az állatok nem idegenkednek ettől a lehetőségtől, sőt…

Gondoljunk csak a ház körül kapirgáló szárnyasokra, hogy a zöld fűfélék mellett milyen élvezettel fogyasztanak gilisztát és egyéb rovarokat.

Nem mellesleg ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy olyan egészséges és finom a húsuk, vagy akár a tojásuk.

Bár ez nem az Agroloop profilja, de létezik az EU-n belül is jó néhány emberi fogyasztásra alkalmas rovaralapanyag. Szóval, ha valaki szeretné kipróbálni, esetleg kíváncsiságból megkóstolni, nincs már akadálya. Ugyanakkor azt szeretném hangsúlyozni, hogy Európában a közeljövőben nem lesz olyan mértékű a fehérjehiány, hogy nekünk, embereknek rovarokat kelljen fogyasztanunk; a fehérjeforrások elosztása és felhasználása azonban kulcskérdés.

Honnan jött az ötlet, hogy alternatív fehérjegyártással akarnak foglalkozni és hol tart most a cég?

Az alapító és tulajdonostársammal, Nagy Istvánnal külön-külön kezdtünk el ugyanazt a vállalkozás ötletet kidolgozni, ő Hollandiában, én pedig itthon. Én egy olyan embert vagy csapatot kerestem anno, aki érti a rovartenyésztéshez szükséges technológiát, míg István egy olyasvalakit, aki jártas a cégépítésben, vezetésben és javarészt pénzügyi témákban.

Mindketten a Wageningeni Egyetem által szereztünk inspirációt, ami az európai rovaripar bölcsője. Az egyetemen azt (is) kutatják, hogy lehet hatékonyan, ipari méretekben tenyészteni és feldolgozni az erre alkalmas rovarokat. 2019 végén döntöttünk úgy, hogy közösen valósítjuk meg a projektet, aminek eredménye volt a 2020-as cégalapítás.

Ezt követően az első lépések egyike volt, hogy egy vidéki településen megépítettünk egy kis mintaüzemet, hogy teszteljük: vajon az elméletben összerakott kép működik-e a gyakorlatban. Működött, és a mai napig működik is immár a teljeskörű működéshez szükséges engedélyek birtokában. A minta üzem miatt is, de még inkább a csapat kvalitásai által szereztünk meg olyan tőkeerős befektetőket, akiknek jóvoltából

mára megépült az M0-on egy 13.000 négyzetméteres üzem, ahová a világ elitjéhez tartozó cégek szállítják a technológiát. 2024 végén indul a nagyméretű üzemben a termelés.

Hogyan kell a munkájukat elképzelni, azaz hogyan lesz egy rovarból állateledel? Miért jó a termékük és miért adjam ezt a kutyámnak?

Az élelmiszeripar takarmányminősítésű melléktermékeivel etetjük a fekete katonalégylárva-populációnkat. A 12 nap alatt megtermett lárvák forró gőzös fertőtlenítés után kerülnek szárító berendezésbe, majd mikor elvesztették a víztartalmuk nagy részét, akkor kisajtoljuk belőlük az olajat, ami tulajdonságait tekintve nagyban hasonlít a kókuszzsírra.

A kisajtolt szárított lárva porrá őrölve pedig már maga a takarmányfehérje-liszt. Hipoallergén, antibakteriális, könnyen emészthető fehérje és zsír alapanyagok. A sok értékes tulajdonságnak köszönhetően a rovarfehérjés táppal etetett érzékeny kutyusoknak legtöbbször megszűnik az allergiájuk, a viszketésük, a hasi és emésztési panaszaik.

Nem véletlen, hogy ma már a rovarfehérjével készült tápok szinte minden állateledel-szakboltban elérhetők. Mindemellett fontos kiemelni azt is, hogy

a lárvafehérje kilogrammja 30-40-szer kisebb ökológiai lábnyommal állítható elő, mint a hagyományos fehérjeforrások.

Nem kell hozzá óriási termőterület, nem kell növényvédőszerrel permetezni, műtrágyázni, minimális a friss víz- és energiaigénye – így azok számára is kiváló választás lehet kisállataik táplálására, akik elkötelezettek a fenntarthatóság mellett.  

Mekkora pénz van ebben az üzletágban, mik az Agroloop rövidtávú célkitűzései?

Mint minden üzletágban, itt is hosszútávon kell gondolkodnunk, de minden jel arra mutat, hogy a jelentős befektetés ellenére

5-8 év alatt megtérülő üzletről van szó. A megrendelői igények pedig minimum 10 évvel előtte járnak az addig megépíthető kapacitásoknak,

így feltett szándékunk, hogy 2030-ig a most épülő üzem mellett további 2-3 gyárral bővüljön a termelői kapacitásunk. Jelenleg arra koncentrálunk, hogy 2024 végére tökéletes termékekkel szolgáljuk ki a vevőinket és a bennünk bízó befektetőket egyaránt.

Mi a hosszútávú cél, elképzelhető, hogy a jövőben emberi fogyasztásra is alkalmas élelmiszert gyártsanak? Hogyan lehetne a lakosságot meggyőzni, hogy rovarból készült termékeket fogyasszanak? 

Nem. Nincs ilyen tervünk, és nem is tisztünk megítélni, hogy miként lehetne meggyőzni a lakosságot a rovarfogyasztásról. De – mint korábban említettem – erre jelenleg nincs is szükség. Mindenki maga döntheti el, hogy megkóstolja-e a szöcskét, vagy sem, de rákényszerülni a közeljövőben senki nem fog.

Az azonban szinte biztos, hogy a rovarfehérje állati takarmánycélú bevonása az élelmiszerláncba elkerülhetetlen lesz. Mi éppen azért dolgozunk, hogy az agráriumot fenntarthatóvá tegyük

többek között annak érdekében, hogy ne kelljen lemondanunk azokról a hústermékekről, amelyek a kultúránk szerves részét képezik.

Mik a takarmánycélú rovarpiac kilátásai az Európai Unióban?

A takarmánycélú rovarpiacban óriási lehetőség rejlik, de a gyártási kapacitás jelenleg még egész Európában korlátozott. Számos állati takarmánygyártó vállalat várja, hogy kiépüljön egy olyan lárvatakarmány alapanyag-mennyiséget biztosítani képes európai gyártó bázis, amire alapozva ők is be tudnak szállni ebbe az üzletbe.

Szóval az építkezés és az egyre tökéletesedő takarmánylárva-tenyésztés és feldolgozásautomatizálás évtizede előtt állunk. Szakértők szerint azonban a takarmánycélú rovarpiac az évtized végére eléri majd az évi 2 milliárd eurós összforgalmat, éves szinten 1 millió tonna rovarlisztet termelve. Mi is minden erőnkkel ezen dolgozunk.