Megjelentek itthon a török vendégmunkásokat foglalkoztató cégek

A szakképzett munkaerő hiánya, illetve annak kezelése az egyik legégetőbb kérdés a magyar gazdaságban – idézem az Ön szavait egy két évvel ezelőtti interjúból. Változott-e azóta a helyzet?

Súlyos foglalkoztatási válság van az egész országban továbbra is, ami már a versenyképesség javítását, a gazdasági növekedést is akadályozza. Úgy gondoljuk, hogy leginkább piacképes tudású dolgozókra lenne szükség, ezért meg kell újítani a szakképzést. Gablini Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke vezetésével a közelmúltban átfogó felmérést készítettünk a szakképzés állapotáról. A szervezetünk kikérte a szakmunkásképző intézetek és a vállalatvezetők véleményét, munkatársaink elbeszélgettek a szakmunkásképzőbe járó gyerekekkel is. A több mint két éven tartó munka eredményeként komplex javaslatcsomagot dolgoztunk ki, amelyet eljuttattunk – többek között – a Pénzügyminisztériumhoz, az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz, a Magyar Nemzeti Bankhoz valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához.

Milyen indítványok szerepelnek a javaslatcsomagban?

Számos ötletünk van arra, hogyan tegyük vonzóbbá a szakképzést a gyermekek és családjaik számára. Az egyik legfontosabb új elem, hogy

a tanulók a mindenkori minimálbérnek megfelelő juttatást kapjanak az államtól és a munkaadóktól, már az első évtől kezdve.

Vagyis tegyük lehetővé, hogy már az elejétől fogva annyi pénzt keressenek, ami a családok számára is segítséget jelent. Ez kellőképpen motiválná a gyermekeket arra, hogy szakmunkásképzőbe jelentkezzenek, és a szülők is érdekeltté válnának ebben. Emellett

olyan rendszerre van szükség, amelyben a szakképzésben résztvevőnek legalább akkora esélye van továbbtanulni, mint egy gimnáziumba járónak.

Ezt meg lehetne oldani például úgy, hogy a szakmunkásképző elvégzése után olyan iskolába jelentkezhetnek a tehetségesebbek, amely felkészíti őket az érettségire, vagyis megnyílik az út az egyetem előtt. Fontosnak tartjuk, hogy legyen perspektíva a szakképzésre jelentkezők előtt is. Ehhez persze az is kell, hogy a gyerekek rendelkezzenek az alapvető írás, olvasás, szövegértés képességével, számolási és számítástechnikai készségekkel, ismeretekkel és legalább angolul mindenkinek meg kellene tanulnia. Jó alapokra van ugyanis szükség ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak a folyamatosan változó igényekhez.

Valóban, az automatizáció és a robotizáció előretörése új horizontot nyit, ami problémáktól sem mentes.

Fel kell készíteni a mai és a jövőbeni dolgozókat is arra, hogy néhány év múlva már nem végezhetik ugyanazt a munkát, mint ma. Nemrég jártam a győri Audi-gyárban, ahol az autók összeszerelése már most is lényegében automatizált, de a motorgyártáshoz még emberi kézre van szükség. Ám nem sokáig, mint ahogyan azt megtudtam a vendéglátóimtól. Mi lesz akkor azokkal az emberekkel, akik ma még ezen dolgoznak? Valami mást kell megtanulniuk, és ehhez van szükség a jó tudásbázisra. Úgy látom,

a következő 40-50 évben legalább 3-4-szer kell majd váltania minden munkavállalónak,

és erre kell felkészíteni a gyermekeinket is, a saját érdekükben. Akadnak olyan országok – például Németország –, ahol sikeresen alakították át a szakképzés rendszerét. Nem szégyen követni a sikeres példát, vegyük át tőlük a jó elemeket. Hangsúlyozom, hogy nem olyan embereket kell képeznünk, akik robotok módjára dolgoznak, hanem olyanokat, akik kreatívak és innovatívak. Ezért kell megtanítani gondolkodni a gyermekeinket. A javaslataink is erre irányulnak, és nagyon örülnénk, ha csak morzsákkal is, de hozzá tudnánk járulni a szakképzés jobbá tételéhez.

Mit tehetünk még a munkaerőhiány ellen?

Valahogyan haza kellene csábítani azokat, akik az utóbbi években külföldre mentek dolgozni. Nekünk ugyanis a szürkeállományban, a kreativitásban rejlik az erősségünk.

Szerintem a munkaadók is el tudják fogadni, hogy a fizetéseket jobban meg kell emelni,

igaz ennek határt szab, hogy nem haladhatja meg a termelékenység növekedésének az ütemét. Csak az építőiparban az utóbbi időben évente 20-25 százalékkal nőttek a jövedelmek, és ennek hatására most már előfordul, hogy visszajönnek a kint dolgozók. Nem kell ugyanis elérni a német vagy akár az osztrák bérszintet ahhoz, hogy ez megtörténjen: elég, ha annak a felét vagy a kétharmadát megkereshetik itthon. Ha már nem olyan nagy a bérkülönbség, inkább hazaköltöznek, hogy együtt lehessenek a családjukkal, hiszen a kinti munka és élet nem feltétlenül leányálom. Gondoljunk csak arra, hogy a kétkezi dolgozók sokszor tömegszálláson, konténerekben laknak odakint. Egyébként

máshol is megfigyelhető a tendencia: ahogy javulnak az életkörülmények odahaza, elkezdenek visszaköltözni a kelet-európai vendégmunkások.

Ez történik a román, illetve erdélyi munkavállalókkal is, amit mi is megérzünk, mert azok, akik hozzánk jöttek dolgozni, kezdenek visszaszivárogni, hiszen ott is nőnek a bérek. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy csak annyira lehet a fizetéseket emelni, amennyivel a termelékenység nő.  

Egyes becslések szerint már több mint húszezer ukrán vendégmunkás jött Magyarországra, hogy dolgozzanak a hiányszakmákban. Arról is hallani, hogy szerbeket toboroznak. Mennyiben segít ez rajtunk?

Sajnos, az ukránok jó része ma már nem idejön, hanem egy kis idő múlva vagy egyből továbbáll Ausztriába illetve Németországba. Ha már úgyis távol van a szülőhazájától, oda megy dolgozni, ahol jóval többet kereshet. Persze azért vannak ukrán munkavállalók itt is, de saját tapasztalatból is tudjuk, hogy a nyelvi nehézségek miatt nem mindig felhőtlen velük a kapcsolat. Ezért a Futureal-csoportnál azt a taktikát követjük, hogy nem egyéni munkavállalókkal, hanem cégekkel szerződünk, akik hozzák magukkal az ukrán munkaerőt. Egyébként külföldi munkaerő-fronton most az a legfrissebb fejlemény, hogy

megindultak felénk a török vendégmunkások, illetve az őket foglalkoztató cégek.

Tavaly decemberben a jegybankkal egyeztetett az MGYOSZ a versenyképesség javításának legfontosabb lépéseiről. Mire jutottak?

Korábban mi is elkészítettük a magunk versenyképességi csomagját, amelyet elküldtünk a Pénzügyminisztériumnak és az MNB-nek is. Matolcsy György jegybankelnökkel is beszélgettünk erről, és arra jutottunk, hogy majdnem ugyanazt mondjuk. A 180 pontból álló javaslatot megfogalmazó jegybank és az MGYOSZ lényegében hasonlóképpen látja a versenyképességi problémákat. Szerencsére most jó irányba megyünk, és ebben nagyon fontos szerepet játszik az, hogy az MNB történelmi mélypontra vitte le az alapkamatot. Nagyon pozitívan ítéljük meg a Növekedési Hitelprogramot (NHP) is, mely révén alacsony, fix kamatozású hitelhez juthattak a hazai kis- és középvállalkozások – köztük volt az egyik cégünk is. Reméljük, az ezer milliárd forint keretösszeggel indult NHP Fix is újabb lökést ad a gazdaságnak, ami a lakáspiacnak is jól jön.

Ha már az ingatlanpiacról van szó, a Futureal-csoport alapító-társtulajdonosaként is kérdezzük: meddig drágulhatnak a magyar lakások?  

A Futureal-csoport nemcsak Magyarországon, hanem a régióban is – például Lengyelországban vagy Romániában – fejleszt, ezért elég tisztán látjuk a helyzetet. Szerintünk a drágulás addig tart, amíg utol nem érjük a régiós ingatlanárakat, amelyek magasabbak, mint nálunk. Gondoljunk csak bele: például Csehországban négyzetméterenként 4 ezer euró (1,2-1,3 millió forint) alatt nincs lakás. Az is megdobhatja akár 20 százalékkal is a hazai ingatlanok árát, hogy 2020-tól – néhány kivételtől eltekintve, ahol már tavaly novemberben megvolt az építési engedély – az új lakások értékesítését ismét a régi, 27 százalékos áfa terheli majd, a mostani kedvezményes 5 százalék helyett. Korábban a Századvéget bíztuk meg egy tanulmány elkészítésével, amely kimutatta, hogy az öt százalékos áfa bevezetése milyen előnyökkel jár. Ez be is jött, 2016 óta Budapesten évi  8-10 ezer otthon épült, ami ahhoz szükséges, hogy megújuljon a lakásállomány. A 2008-as válság előtt is nagyjából 8-10 ezer új lakást lehetett értékesíteni, a válság után viszont ez lement évi kétezer alá.

Most újra töretlen a lakásépítési kedv, egészséges a megújulás mértéke, ám mindez megváltozik, ha visszatérünk a 27 százalékos áfához.

Egy másik tanulmányában ugyancsak a Századvég mutatta ki: ha Budapesten egyharmadával csökken az új lakások száma az áfaemelés miatt, akkor az állam összbevétele csökken. Ezt a tanulmányt is eljuttattuk az illetékes intézményeknek, de egyelőre nincs visszajelzés. Pedig a környező országok közül sehol nem lesz olyan magas az adó, mint nálunk: Romániában öt, Lengyelországban nyolc, Szlovéniában 9,5 százalék az új lakások értékesítésére vonatkozó áfamérték. Kompromisszumként azt is el tudnánk képzelni, hogy a 27 százalékos áfa például csak a kifejezetten befektetési célú vásárlókat – akár magyar, akár külföldi – sújtsa, vagyis ne azokat a magyarokat, akiknek tényleg szükségük van a lakhatásra.

Ha idehaza még emiatt is feljebb mennek az árak, az átlagember nem fogja tudni megfizetni az új lakásokat.

Nem segíthet ezen a helyzeten a kormány által nemrég bejelentett családvédelmi program?

Talán igen, de ezt most még nem állíthatjuk biztosan, amíg nem látjuk a részletes szabályokat, a végrehajtási rendeleteket. Egyelőre attól tartunk, hogy alaposan lefékeződik az új lakásépítés, ha visszatér a magas áfa.

Eközben közelít az újabb válság is, amint azt mind több szakértő jósolja. Hogyan készülnek a rosszabb időkre?

A Futureal-csoport tagja a Cordia, amely ma a közép-európai régió egyik legnagyobb lakásfejlesztő és befektető cégcsoportja. A lakásépítésben piacvezetők vagyunk Magyarországon, de Lengyelországban is az első öt között vagyunk. A piac legkisebb rezdülésére is figyelünk, miközben nem pusztán lakásokat, hanem brandet is építünk.

Csak akkor vágunk bele egy társasház építésébe, ha valamennyi lakás paraméterei jók, mi ugyanis nem engedhetjük meg magunknak az eladhatatlan lakást. Arra is ügyelünk, hogy az ügyfeleink tudják, megbízhatóak vagyunk. És van még valami, aminek a fontosságát nem győzöm hangsúlyozni: mindig minden vállalkozónkat, beszállítónkat kifizettük, még a 2008-as válság idején is, amikor az ingatlanfejlesztés is óriási krízisben volt. Ezt azért is tartom fontosnak, mert sajnos,

az építőiparban továbbra sem szűnt meg a körbetartozás.

Mi azonban kifizetjük az embereinket, és a vásárlók pénze is biztonságban van, mert nem a bankban elhelyezett vételárból, hanem külön banki hitelből kezdjük meg az építkezést. Ha visszajön a 27 százalékos áfa, és még a krízis is beköszönt – amiben biztos vagyok, hiszen ez a kapitalizmus velejárója – attól tartok, több olyan projektcég lesz, amelyik nem tudja majd befejezni az építkezést, vagyis lesz bedőlés a szakmában. Egyszóval én már nagyon “agggódom”, három gével.