Mindennapi mérgeinket add meg nekünk ma! – Lobbigyőzelem Brüsszelben

Mi ez a betiltott, majd újra engedélyezett méreg?

A glifozátot évtizedekkel ezelőtt vezette be gyomirtó-hatóanyagként a Monsanto nevű multinacionális vegyipari vállalat, és hát azóta viták kereszttűzében áll. Számos tudományos kutatás jelent meg az idők során, amelyek azt bizonyították, hogy komoly kockázatott jelent az emberi egészségre és a környezetre egyaránt. Ennek ellenére két évvel ezelőtt az Európai Bizottság tíz év időtartamra újra engedélyezte, ráadásul úgy, hogy a tagállamok többsége a szavazás során nem támogatta az ismételt engedélyezést.

Hogyan tehették meg, ha egyszer a többség ellene volt?

Az uniós jog szerint, ha nincs minősített többség se pro, se kontra, akkor ilyen esetekben az Európai Bizottság vezetése saját hatáskörben dönthet.

Lobbisták állnak a lépés mögött?

Mindenképpen, hiszen ez a leggyakrabban alkalmazott szer, és a Monsanto-nak egyes állítások szerint igazából ez a legnagyobb bevételt jelentő terméke. Nagyobb bevételt generál a cégnek, mint az egész GMO-biznisz.

A felhasználók nem tudják, vagy csak nem akarják tudni, hogy mit okoznak a szer használatával?

Az a baj, hogy a gazdák és a döntéshozók azt gondolják – mert azt hitetik el velük – hogy nem lehet-e szer nélkül termelni. Pedig ez nem így van. Részletes jelentésben mutattuk be, hogy valójában az összes felhasználási területről kivonható lenne.

Tehát vannak helyettesítő termékek?

Egyrészt igen, másrészt nagyon sokszor teljesen feleslegesen használunk gyomirtó szereket. Korszerűen gondolkodó agrárszakértők számtalanszor bemutatták már, hogy a termőföldön megjelenő egyéb növényeknek a 70 százaléka igazából semmilyen mértékben nem csökkenti a terméshozamot, ezért eleve felesleges írtani őket. De mondok egy másik példát: Németországban a legnagyobb glifozát-felhasználó a Deutsche Bahn volt, amely a vasúti pályán végzett vegyszeres gyomirtást évtizedek óta. Aztán láss csodát, a közelmúltban szakítottak a gyakorlattal és elkezdték forró gőzzel és mechanikus módszerekkel eltávolítani a gyomokat bizonyítva, hogy igenis van környezetbarát megoldás. Sajnos tudjuk, hogy például a MÁV, illetve HÉV-pályák mentén máig vegyszeres gyomirtás folyik.

Számomra bevallom, felfoghatatlan, hogy a propagandájukban mélységesen „zöldnek” mutatkozó európai politikusok ennyire félrenéznek ebben a kérdésben!

A glifozáttal kapcsolatban az egyik közelmúltbéli botrány az volt, hogy az érintett cégek éveken keresztül egy olyan kutatásra és szakcikkre hivatkoztak, amely a glifozát ártalmatlanságát bizonyította és amelyről most kiderült, hogy igazából a Monsanto íratta. Emiatt az érintett szaklap vissza is vonta a több mint 20 évvel ezelőtti cikket. Tudniillik kiderült, hogy a „független” kutatásként tálalt publikációt jegyző tudósok valamilyen okból csak aláírták a cikket, ami ténylegesen nem független kutatás volt.

Vannak példák valóban független kutatásokra?

Hogyne, az olasz Ramazin intézet részéről például! Kísérleti úton bizonyították, hogy a glifozát fiatal patkányoknál rákot okoz, de már korábban az egészségügyi világszervezet, a WHO rákutatási intézete is rákeltőnek, génkárosítónak minősítette, amit az Európai Unió egyszerűen figyelmen kívül hagyott. Nem mellesleg egy nemzetközi per is indult az Európai Bizottság ellen, amit arra épített fel a felperes, hogy adathiányos tanulmányokra támaszkodva engedélyezték a glifozát újbóli használatát.

Milyen úton kerülhet ez a szer az emberi szervezetbe?

A legtöbb glifozát belégzés útján kerül belénk, de ezen kívül gyakorlatilag nagyon sok termékben jelen van. Alacsony dózisban ugyan, de kimutatták már sörben, borban, tésztákban. Nyilván a gyomirtóval szennyezett alapanyagokon keresztül kerül az élelmiszereinkbe. Nem véletlen, hogy gyakorlatilag mindannyiunknak a vizeletében kimutatható a maga a glifozát, vagy annak a bomlásterméke.

Hogyan tudjuk elkerülni? Esetleg biotermékek vásárlásával?

Reménytelen, mivel döntőrészben belégzés útján kerül belénk, ráadásul még a szántóföldi bioterményre is ráfújhatja a szél. Persze nyilván mérsékeljük a kockázatot azzal, ha bioélelmiszert fogyasztunk, főleg a gyerekeink táplálásánál törekedjünk rá.

Mit gondol, mivel oldhatná meg az agrárvállalkozó a gyomirtás kérdését, ha nem vegyszerrel? Segíthet például a mezőgazdaság új korszakát jelentő, digitális alapú precíziós gazdálkodás? Egyre több korszerűen gondolkodó gazda áll erre át.

A precíziós gazdálkodás mindenképp segít abban, hogy úgy általában csökkentsük a vegyszerhasználatot, ami jó irány, de én tovább mennék. Azt kellene elérni, hogy ahol lehet, egyáltalán ne használunk vegyszert! Vannak más anyagok is, amelyek veszélyeztetik az embereket és nem tudjuk pontosan, ezek a szervezetünkben összeadódva milyen reakciókat váltanak ki.

Az ön egyik cikkében olvastam a biszfenol nevű, műanyagokban lévő anyagról, amely hormonkárosodást okoz. Nevezetesen a fiúkat „lányosítja”. Az ilyenekre céloz?

Rengeteg hormonrendszerkárosító műanyag adalék van, amelyek valóban ösztrogénszerűen hatnak. A biszfenol tartalmú műanyagok alkalmazását cumisüvegek készítésénél 2011-ben az EU-ban betiltották, majd a tiltást tovább szigorították. De azelőtt simán mérgezték vele a babákat.

És persze kérdés, hogy a távol-keletről importált cumisüveget mennyire ellenőrzik?

Ez valóban kérdés. De ugyanez a probléma a növényvédőszerek hatóanyagainál is megvan. Elvileg a hormonhatású növényvédőszereket már régen ki kellett volna vonni a forgalomból, de a gyakorlatban ennek a jogszabálynak a végrehajtása elakadt. Ennek az az oka, hogy nagyon nehezen azonosítják az ilyen anyagokat, nagyon költséges a kutatások lefolytatása, ráadásul bejön a képbe a tudomány „prostituálódása” is. Nevezetesen, hogy a kutatási projektekhez szponzort kell találni, vagy nincs projekt. Eközben szembesülünk az olyan hormonproblémákra visszavezethető népbetegségekkel, mint a hererák, az elhízás, vagy hogy valamiért drámaian csökken a férfiak spermaszáma. Mindenféle önáltató magyarázatokat találunk ki, csak hogy ne kelljen az igazsággal szembenéznünk. Az ugyanis hatalmas profitérdekekbe ütközne.