Nyelvtudásért Egyesület elnöke: Már most négyezer nyelvtanár hiányozhat a rendszerből

Tavaly nyár végén derült ki, hogy az egyetemek saját hatáskörben dönthetnek arról, szerepeljen-e a nyelvvizsga a felsőoktatási kimeneteli körülmények között. A nyelvvizsgával nem rendelkező hallgatók közül sokan örültek a döntésnek, a nyelviskolák és nyelvvizsgaközpontok azonban már akkor is aggályaikat fejezték ki a döntéssel kapcsolatban. Hogyan értékeli lassan egy év távlatából a kialakult helyzetet?

Tavaly valóban véglegesen megváltozott a nyelvvizsgakötelezettség szabályozása a felsőoktatásban, ám a tisztánlátás érdekében fontos kiemelni, hogy ez a döntés inkább egy folyamat lezárása volt, hiszen az elmúlt években nyelvvizsga amnesztiák sorozatát éltük meg.Ha visszaemlékezünk, az állam 2011 után épp a tavalyival ellentétes döntéseket hozott, és a szabályozás szigorításával elkezdte a nyelvvizsga megszerzése felé terelni a hallgatókat. Ez a rendszer 2019-re hozta meg a gyümölcsét, hiszen abban az évben jelentős felfutást tapasztaltunk a nyelvvizsgák számában. A bezárások miatt a pandémia idején bezuhant az új nyelvvizsgák száma. Ez nem meglepő, hiszen a koronavírus-járvánnyal sújtott 2020-as év teljesen felforgatta az oktatási rendszert.

Mi a nyelvvizsgák téren körülbelül 30-40 százalékos visszaesést tapasztaltunk.

Miután a járványügyi korlátozások enyhülésével újra lehetővé vált a nyelvvizsgázás, ismét növekedni kezdett a vizsgák száma, ám ezt az időszakot követték a nyelvvizsga amnesztiák, amelyek újabb visszaesést hoztak.

Összefoglalva a 2022-es nyárvégi jogszabály módosítás nem hozott éles változást a korábbi évekhez képest, hiszen már a nyelvvizsga amnesztiák hatására is csökkent a nyelvvizsgázók száma.

Hogyan befolyásolta ez a helyzet a nyelvvizsgázók korosztályos összetételét? Megváltoztak a korábbi arányok?  

Most azt látjuk, hogy bár nem tűntek el teljesen, de míg 2020 előtt a vizsgázók 35-40 százalékát tették ki az egyetemisták, addig most körülbelül 15 százalékra mérséklődött az arányuk.

Ezt a visszaesést némileg korrigálja a nyelvvizsgát tevő felvételi előtt álló gimnazisták számának az enyhe növekedése.

Mi lehet az oka annak, hogy több középiskolás tesz nyelvvizsgát?

Mi úgy látjuk, ez a jelenség arra vezethető vissza, hogy megnőtt az egyetemek autonómiája a felvételi követelmények meghatározása terén, és több felsőoktatási intézmény is a korábbinál jelentősen több pluszponttal honorálja a nyelvvizsgát.

Míg korábban egy felsőfokú nyelvvizsgáért legfeljebb 40 pont volt adható, ma már van olyan egyetem, ahol 100 pontot kap egy komplex felsőfokú nyelvvizsgáért a felvételiző. Éppígy a középfokú nyelvvizsgáért járó pontszámokat is megemelték, sőt vannak egyetemek, ahol az alapfokú nyelvvizsgáért is jár már pont.

Ennek az oka pedig egyszerű. Az egyetemek is tisztában vannak vele, hogy könnyebb helyzetben vannak, ha eleve olyan hallgatók kerülnek be a képzéseikre, akik rendelkeznek legalább minimális nyelvi ismertekkel.

Magyarország nyelvtudás tekintetében továbbra is az uniós rangsor sereghajtói közé tartozik. Mi ennek az oka? Sem az általános iskolákban, gimnáziumokban, sem a felsőoktatási rendszerben nem biztosított, hogy a diákok, hallgatók megszerezzék a nyelvvizsga letételéhez szükséges nyelvtudást?

Utóbbi területen érdemi elmozdulás az elmúlt 20 évben nem történt, és ezen a felsőoktatási szabályozás átalakítása sem változtatott.

Fontos leszögezni, hogy a magyar egynyelvű nemzet, hiszen az ország területén élő más nyelvű nemzetiségek aránya jóval alacsonyabb, mint például Románia, Szerbia, vagy Szlovákia esetében. Így a rendszerváltást követő időszakban hiányzott ennek a többnyelvűségnek az új idegen nyelv elsajáítatását könnyítő hatása. Emiatt több másik, korábbi szocialista országhoz képest lényegesen később jelent meg Magyarországon az a fajta mobilitás, ami elindította, hogy a magyar munkavállalók külföldre járjanak dolgozni.

A külföldi munkavállalás iránt érdeklődők számának az emelkedését követően azonban nálunk is megindultak azok a folyamatok, amelyek elvezettek a nyelvtanulás szükségességének a felismeréséhez. Ezt láthattuk az elmúlt 20-15 évben.

Eközben körülbelül 10 évvel ezelőttig bezárólag hazánkban is több próbálkozás történt a hazai nyelvoktatás javítása érdekében. Ezek egy része egészen jó iránynak bizonyult, de voltak köztük hátborzongató ötletek is. Azonban még az elhibázottnak tekinthető lépések is oktatási szemléletűek voltak.

Az utóbbi 10 évben viszont semmilyen olyan törekvést, programot nem láttunk, ami arra irányult volna, hogy javítsa, fejlessze az idegennyelv oktatást a közoktatásban.

Látva ezt a helyzetet, mi már a 2015-ös felsőoktatási törvényváltozást követően lobbizni kezdtünk és saját forrásból 2018-ban elindítottunk egy kutatást, hogy feltárjuk, mitől sikeres egyes középiskolákban a nyelvoktatás és mitől sikertelen másokban, hogy legalább azzal tisztában legyünk, hol tartunk.

Azóta tulajdonképpen a problémák okairól rendelkezésünkre állnak a szükséges adatok. Ezeket hosszasan lehetne sorolni. A legfontosabb azonban, amit kiemelnék, hogy a korábbi nyelvtan és szókincs központú, magolásra építő nyelvoktatásról a gyakorlaton alapuló nyelvoktatásra való átállás csak részlegesen, és inkább csupán elméletben történt meg.

Mi lehet ennek a gátja? Miért nem valósult meg az átállás, ha beazonosítható ez a probléma?

A kutatás során megkérdezett középiskolai nyelvtanárok elméletben már jól látják, milyennek kellene lennie ideális esetben egy nyelvórának, a gyakorlatban azonban azt tapasztaltunk, hogy az elvek többnyire továbbra sem valósulnak meg. Sajnos gyakori, hogy maguk a tanárok nem rendelkeznek azokkal a szükséges tanítási készségekkel, hogy a saját maguk által is jónak vélt módszereket átvezessék a tantermi oktatásba.

Fontos tudni, hogy a sikeres kommunikatív nyelvoktatás nem egyszerűen attól lesz eredményes, hogy a tanulók sokat beszélnek a tanóra során.

A kulcs abban rejlik, hogy a tanulók tevékenysége részletesen, előre megtervezve follyon. Minden párbeszédnek, páros munkának, csoport munkának meghatározott célja van és ezeket pontosan meg kell előre tervezni. Ehhez lenne szükséges segítséget nyújtani a pedagógusok számára.

A könyvkiadók élen járnak ebben és helyenként a nyelvvizsga központok is szerepet vállalnak a tanárok továbbképzésében. Ez azonban közel sem elegendő. Kis túlzással, ezer tanárból jó, ha 100 vesz részt rendszeresen nyelvoktatással kapcsolatos továbbképzésen, workshopokon. Sajnos ezen a területen semmilyen kiépített rendszer, szisztéma nem működik.

A nyelvtudás melyik területén vannak lemaradva a magyar diákok? Melyik készségeket nem tudják megfelelően fejleszteni a nyelvtanárok?

A közösségi médiában számos olyan csoport van, ahol nyelvtanárok cserélik ki az információikat, segítik egymást. Érzékelhető, hogy mindenkit a jószándék, a szakmaiság és a segíteni vágyás mozgat, azonban megfigyelhető, hogy amint szakmai tanácsot kérnek egymástól, azonnal előtérbe kerül a berögzült nyelvtan centrikus szemléletmód. Eközben az olyan kérdésekre, hogy miképpen fejleszthető az íráskészség, vagy a szövegértés, gyakran elnémulnak a tanácsok. Sajnos ezen a területen sok a hiányosság, viszont ez nem tudatosul sem a tanárokban, sem pedig a tanulókban.

Érdekesség, hogy egyébként épp az íráskészség terén állnak a legrosszabbul a hazai diákok, ám ezzel ők maguk sincsenek tisztában. Ha egy nyelvvizsga előtt megkérdezzük a tanulókat, hogy mitől félnek a legjobban, szinte mindenki a szóbeli részt emeli ki, holott épp ez a készség az egyik legerősebb a magyar diákok körében, miközben az íráskészség résztől, -ahol a legsúlyosabbak a hiányosságok-, kevésbé félnek.

Ez nagy változást jelent a pár évtizeddel ezelőtti helyzethez képest. Akkoriban azt láttuk, hogy hiába volt valakinek nyelvvizsgája, nem tudott megszólalni, kis túlzással egy pohár vizet sem tudott kérni. A mai fiatalok ezzel szemben könnyedén megszólalnak, és még ha hibásan is, de adott helyzetben tudnak idegen nyelven kommunikálni. Többnyire az olvasási készségeikkel sincsen probléma, viszont az íráskészség terén óriási a lemaradás. Eközben azonban semmilyen olyan program nincs, ami ezt a hiányosságot pótolná.

A szakmai kérdések mellett gyakran emlegetett probléma az oktatással kapcsolatban a tanárhiány. Hogy látják, hány nyelvtanár hiányzik jelenleg a rendszerből?

Konkrét számokkal sajnos nem szolgálhatok, mivel erről nem állnak rendelkezésre teljeskörű statisztikák. A hírek és a hozzánk érkező információk alapján azonban végeztünk becsléseket.

Mi úgy látjuk, nagyságrendileg húszezer nyelvtanár lehet ma az országban és körülbelül 4 ezer fő hiányozhat most a rendszerből ahhoz, hogy megfelelő csoportméretek mellett, gördülékeny lehessen a nyelvoktatás.

Azt nem tudjuk, hogy a jövőben ezt hogyan befolyásolja a státusztörvény bevezetése. Azonban mivel a nyelvtudásból kifolyólag a nyelvtanárok könnyen el tudnak helyezkedni más munkaterületeken, akár teljesen más ágazatokban is, így nem kizárt, hogy a fenti arány romolhat a következő időszakban.