Sok lakásrendelőre ráférne a fehérítés

Interjú2020. feb 19.BGA

A hazai lakásrendelők fehérítésére szükség lenne. Sok orvos délelőtt az állami kórházban, délután a magánrendelőben dolgozik, használja az állami infrastruktúrát, és zsebbe kapja a hálapénzt. Tiszta, korrekt piacra van szükség a magánegészségügyben is, hiszen 300-350 milliárd forintos árbevételű ágazatról beszélünk - nyilatkozta a Növekedés.hu-nak Leitner György, a Primus Magán Egészségügyi Szolgáltatók Egyesületének elnöke.

A magánegészségügy piacából mekkora szeletet hasítanak ki a lakásrendelők?

Azért nincs hivatalos adat, mert egy „szürkezónás” ágazatról beszélünk. Csupán becsléssel szolgálhatok,

300-350 milliárd forintos árbevételű a teljes magánegészségügyi szolgáltatói piac, ennek mintegy kétharmadát fedik le a kisebb szereplők.

A szolgáltatók száma sok ezer. Ám itt kell megjegyezni, közülük is sokan vannak olyanok, amelyek már nem egy, hanem több orvosi szakmára szakosodva működnek.

Hogyan változott az elmúlt évtizedek alatt a piac, milyen trendfordulókat látunk?

Ötven év alatt rengeteg lakásrendelő jött létre országszerte, az elején kevés szakorvosi ellátásra koncentrálódva. Többségük fogászati, nőgyógyászati, bőrgyógyászati volt. Később több szakmát is magukba foglaltak, poliklinikaként működve, 2-3 szakkal, csoportpraxist alkotva. Ahogy teltek az évtizedek, úgy bővült az ellátás.

Ma már nem ritka az olyan mini klinika, ahol akár 45 különböző ellátást nyújtanak a betegeknek. Rég túlléptünk a kezdeteken.

Éppen ezért azt látjuk, hogy az orvosok nagy része mind a magán, és mind a közszférában egyszerre van jelen. Délelőtt az állami kórházban, délután a privát munkahelyén dolgozik.

Leitner György: számla, bejelentett dolgozók, betegcentrikusság - ez lenne az alap a magánpraxisban

Kiszervezik maguknak a betegeket?

Kényes pontról beszélünk, a jelenség tapasztalható. Éppen ezért kívánatos lenne a magán és az állami ellátást ebből a szempontból szétválasztani és transzparensebbé tenni. A legitimitás véleményem szerint így lenne biztosítható. Az ellátásnak nem lenne szabad átláthatatlanul keveredni.

Gyakori, hogy a magánbeteget az állami ellátásba is beviszik és az ottani infrastruktúrát használják.

Ezért nem az állami ellátás kapja meg a költségvetésből a közpénzt, hanem a magánorvos.

Egyesületük mit tehet az anomália megszüntetése érdekében?

Szervezetünket a hazai magán egészségügyi szektor meghatározó szereplői hozták létre azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a magán egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő betegek érdekeit képviselve elősegítse egy etikusan működő, a betegbiztonsági követelményeknek maradéktalanul megfelelő, magán egészségügyi ágazat létrejöttét. Így született meg a ”Minősített Magánegészségügyi Szolgáltató” védjegy is.

Ez a betegnek mit jelent?

A válasz egyszerű: gazdaságilag fehér, átlátható működésű magánpraxist keresett fel.

Nincs zsebbe fizetés, a vállalkozás az ellátás után számlát ad.

A működés betegközpontú, sőt monitorozzák azt, elégedettségi véleményre is kíváncsiak. Akinél ez a tanúsítás megvan, ott legalább annyi kijelenthető, hogy a beteg számára jó szolgáltatást nyújt a hely.

Hány tagjuk van?

Tavaly nyárra már a legnagyobb hazai privát egészségügyi szolgáltatók többsége tagja lett az iparág érdekvédelmi szervezetének. Egyértelmű piaci visszajelzés számunkra, hogy három évvel az egyesület elindítása után a vezető hazai privát egészségügyi szolgáltatók többsége már a Primus tagja. 

A ”Minősített Magánegészségügyi Szolgáltató" védjegy nem örökérvényű, kétévente meg kell újítani.

A tiszta, átlátható viszonyokért próbálunk lobbizni, ahhoz, hogy valaki ezt a védjegyet megszerezze, nem kell az egyesületnek a tagjává válni. Bárki számára elérhető. A címre pályázónak rostákon kell átesni.

Kemények a feltételek?  

Az egyik tulajdonképpen egy „próbavásárlás”. Itt a kifehérített működést, a betegcentrikusságot, illetve a minőségi sztenderd meglétét vizsgáljuk. A másik folyamat leginkább az ISO-minősítéshez hasonlít, de azt is vizsgáljuk, hogy a dolgozók bejelentetten tevékenykednek. Az egyesület úgy döntött, hogy erős feltételek kellenek a megfeleléshez a tisztességes működés érdekében. 

Ennyire rossz a lakásrendelők helyzete?

Nem! Vannak köztük sokan, igen tisztességesen, gazdaságilag fehéren üzemelők is. Ez lényeges, ne is általánosítsunk.

De az is biztos, hogy aki fehéren, azaz legálisan végzi a tevékenységét, nagyobb lesz a működési költsége, ezért úgy érezheti, hogy versenyhátrányba kerülhet.

Olyan helyzetet kell teremteni, hogy ez ne lehessen mérlegelés kérdése, alapjaiban kell a felfogáson változtatni.

Kényes a téma, de beszélni kell róla: mi a helyzet a paraszolvenciával?

A hálapénz a magánegészségügyben a nagy szolgáltatóknál nem létező fogalom.

És ez jó. Számla ellenében megkapja a beteg az ellátást. Egy kis lakásrendelő esetében sem paraszolvenciának mondanám, a tisztességes az, ha minden tevékenység ára a falra ki van függesztve. Ez jelentős résznél megvan.

A gond akkor van, ha egy kispraxisnál a fizetés végül számla nélkül történik.

Ez így tulajdonképpen egyenlő a paraszolvenciával. 

Mi lenne az ideális kapcsolat az állami, illetve a magánegészségügy közt?

Sokakban a kapcsolat a „vagy-vagy” elv eszerint él. Úgy gondolom, helyesebb lenne az „és” kötőszó használata,” win-win” helyzetet teremtve, azaz egyik szektor se a másik kárára működjön. Mindkettő kapjon megfelelő finanszírozást, hiszen mindkettőre szükség van. Sok területet az állami, sokat a magánegészségügy tud hatékonyabban működtetni.

Például?

A magas progresszivitású kórházi ellátás állami feladat. Csakúgy a bonyolult műtétek is, amelyeket szerte a világban az állam finanszíroz. Ezt a betegre nem is lehet ráterhelni. A magánpraxisban tökéletesen működhet ugyanakkor az egynapos sebészet, de a járó beteg ellátásban is sok olyan szakterület van, ahol versenyképes, vagy akár hatékonyabb lehet a magánszektor.

Jó példa erre a képalkotói diagnosztikai terület, amely remekül működik magánkézben.

Úgy gondolom, hogy mindkét ágazatnak megvan a maga létjogosultsága.ű

Finanszírozásban is?

Pénzügyileg azt látjuk, hogy igen magas a magánköltések aránya a teljes egészségügyi költésből hazánkban, eléri az összköltés egyharmad részét is. Ez Európán belül is kimagasló szint, ami az egészségügyi technológiák, szolgáltatások egyenlő hozzáférése szempontjából kritikus. Van, aki a szolgáltatások megvásárlására nem képes, vagy csak nehézségek árán. Emiatt a WHO-nak, azaz az Egészségügyi Világszervezetnek a vörös zónájában van hazánk mellett pár volt szocialista ország is. Ráadásul a magánköltéseken belül, ahogyan költünk, az sem jó, hiszen az azonnali, a probléma felmerülésekor történő „zsebből való finanszírozás” sem egészséges. Fontos lenne, hogy a beteg előrelátó, öngondoskodó legyen. Erre akár az egészségpénztári, akár az egészségbiztosítási termékek térnyerése lehet a megfelelő megoldás.

Jó lenne, ha megjelenne egy kiegészítő, magán egészségügyi szolgáltatásra szóló biztosítás, amely a meglévő állami forrásokat biztosítási alapon tudná kiegészíteni.

Arról már nem is beszélve, hogy bár abszolút értékben némileg nőttek az egészségügyre fordított állami kiadások, de ez elmarad a GDP növekedésétől. Minimum a bővülő GDP nagyságrendjével kellene a kiadásokat növelni.

Arról mi a véleménye, hogy egyre több orvos jön át a magánegészségügybe, hogy csak ott dolgozhasson.

Nem csupán a fizetés miatt van ez így, nem lehet általánosítani, hiszen a közszférában is emelkednek a bérek. Ám nagyarányú fizetésemelkedést lehet tapasztalni a magánszférában is. Az okot inkább abban látom, hogy egyre nagyobb a bizalom a magánszolgáltatókkal kapcsolatban.

Csillognak a szuper egészségügyi centrumok. De mi a helyzet a sokszor igen rossz állapotú házban lévő, régi lakásrendelővel, ahol megállt az idő?

Nincs erre sem pontos statisztika, hogy a lakásrendelők állapota milyen, melyik felújított, melyik nem. Azt viszont tudjuk, hogy trendforduló van, és nő a jól felszerelt, jó állapotú helyek aránya. A betegek is inkább a már említett, nagyobb szolgáltatókhoz mennek, ahol egy alkalommal, több szolgáltatást kaphatnak.

A betegáramlás iránya a garzonrendelőből a nagy, komplex szolgáltatást nyújtók felé tart.

Az sem szabad elfelejteni, hogy egy régi körfolyosós ház harmadik emeletén, egy kisméretű lakásrendelő tevékenysége erősen korlátozott. Mind diagnosztikai, mind más, nagyobb helyigényű eszközparkban. Bőrgyógyászatra tökéletes most is a pár négyzetméteres alapterület.  Már a fogászatot is határesetnek mondanám, mert az is meglehetősen műszerigényes, noha rengeteg ilyen üzemel lakásban.

Fővárosban vagy a vidéki városokban kedvelik jobban a lakásrendelőket?

A magánegészségügy egyelőre Budapest centrikus, itt tudtak nagy számban megjelenni a koncentráltabb, többszakmás, poliklinika jellegű szolgáltatók a lakásrendelők mellett. A vidéki nagyvárosokban is tapasztalható a változás, csak lassabban. Továbbra is úgy vélem, egy lakásrendelőnek megvan a helye a piacon. Mind elérhetőség, mind egyfajta – a páciens és orvos közötti nagyobb diszkréciót nyújtó szolgáltatás szempontjából. Szükség van rájuk is.

Mennyi idő lehet, amíg a lakásrendelők gazdaságilag szürke világa kifehéredik teljesen?

Az átalakulás több lépésből áll. Jó katalizátor a védjegyezésünk. Mérföldkő, hogy az állami szektor után, hogy  januártól a magánra is kiterjed az EESZT, azaz az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér. Amennyiben a szolgáltatók a rendszerhez csatlakoznak, máris megindulhat a tisztulás. Sőt, az is jó lenne, hogy a lakásrendelők is kapjanak online pénztárgépet, ne lehessen számla nélkül dolgozni. Szakoktól és mérettől függetlenül. Tiszta, korrekt piacra van szükség a magánegészségügyben is.