Sokféle daganat krónikus betegséggé szelídíthető hamarosan - mondja a szakértő

Az egészség évszázada – ezt mondják napjainkról a nagy technológiai ciklusok szakértői. Szerintük a biotechnológia, a nanotechnológia, az ideg- és viselkedéstudományok fejlődésével és az információtechnológia eszközrendszerét felhasználva néhány évtizeden belül számos krónikus betegségtől megszabadulunk, jó néhány halálos kór pedig krónikussá szelídül. Pontosan hogyan kell ezt elképzelni?

Mondok egy példát. Minél inkább képesek vagyunk a sejtek teljes örökítő anyagának, DNS-ének a feltérképezésére – genomszekvenálására –, beleértve a gének, az aminosavak kapcsolódási sorrendjének, a fehérjék elsődleges szerkezetének meghatározását, annál inkább le tudjuk írni egy-egy rákbetegségek genetikai hátterét is. A szekvenálás költsége folyamatosan csökken, így ezek az eljárások mindinkább elérhetőek, idehaza is.

Ha ismerjük a normálistól eltérő génmódosulásokat, akkor jön képbe az információtudomány:

a gyors, nagy kapacitású számítógépek és a legújabb adattudományi módszerek lehetővé teszik akár már a betegséghez vezető eltérések kimutatását, és modellezni lehet azt is, hogy milyen terápiával lehet érdemben beavatkozni a folyamatokba.
Ez egy sziszifuszi munka, aminek azonban nagyon komoly eredményei vannak:

egyes országokban (például Svédországban vagy Új-Zélandon) a mellrák már nem számít halálos betegségnek, ha korán felismerjük. Ez egy nagyon jó példája annak, hogy egy félelmetes betegséget le lehet győzni, amennyiben egyre inkább személyre szabott a gyógyítás.

Nem vagyunk mi Magyarországon nagyon messze ettől? Azt mondta, nálunk is elérhető a génszekvenálás, de jellemzően csak a magánellátásban, nem?

Nem vagyunk nagyon messze, és nem is kell mindenkinél és azonnal génszekvenálás. De az biztos, hogy

az állami egészségügyet át kell szervezni és a finanszírozási logikáját át kell alakítani, ahogyan az is elengedhetetlen, hogy mindenütt digitális képalkotó eszközökkel dolgozzanak, legyen az röntgen vagy mammográf, az új kiértékelő algoritmusok ugyanis csak ezeket tudják kezelni.

Az olyan népbetegségeknél, amilyen az emlő- vagy a tüdőrák már rövid idő alatt is megtérülnek az ezzel kapcsolatos beruházások.

Vajon az olyan kütyük is használhatók majd komolyabb egészségügyi célokra, amilyenek az okosórák, -karkötők, digitális otthoni vérnyomás-, vagy vércukormérők?

Abszolút!

A tudomány eredményeit egyre inkább hasznosíthatjuk a mobil eszközeinken keresztül virtuális egészségasszisztensként.

Kezdjük a távolabbi jövővel. Számtalan olyan szenzort elhelyezhetünk magunkon vagy a környezetünkben, amelynek segítségével meglehetősen pontos képet fogunk kapni a testünk működéséről. Van olyan fejlesztés, ami akár egy mini laborvizsgálatot is elvégez a számunkra a reggeli vécézés után, elemezve az anyagcserét és/vagy analizálva a kilélegzett levegőt, megmérve a vérnyomást, a pulzust.

Egy új termékcsoport a digitális gyógytermékeké, amelyek szoftverek és applikációk formájában teszik lehetővé a gyógyítást és egészségfejlesztést. Ezek segítségével akár arra is lehetőségünk lesz, hogy pontosan olyan ebédet rendeljünk, amely tápanyagában, mennyiségében a legkedvezőbb a számunkra.

Az alváselemző algoritmusok már most a segítségünkre vannak, mert a szubjektív érzetnél sokkal pontosabban megmutatják, hogy az alvásunk mennyire volt pihentető.

(Egy tavalyi magyar vizsgálat kimutatta, hogy az alvásunk minőségét szinte egyáltalán nem tudjuk megítélni, alig van összefüggés a mért és a tapasztalt alvásminőség között.) De a közeli jövőben már az állapotunknak, hangulatunknak és az évszaknak legjobban megfelelő mozgásformára és mozgásmennyiségre is javaslatot kaphatunk az algoritmusoktól. Ugyancsak fontos információt kaphatunk a stressz-szintünk alakulásáról, az energiaszintünk napon vagy héten belüli változásáról, és szükség esetén be tudunk illeszteni pihentető időszakokat, hogy hatékonyabb legyen például a munkavégzésünk.
Mindez nem öncélú játék, ez által

jelentős mértékben javíthatók az életkilátások és növelhető az egészségben eltöltött életévek száma, hiszen az egészségünk elsősorban rajtunk múlik.

Ezek az eszközök egyelőre a felhasználók számára adnak visszajelzést. De fel tudja használni az ezekből kinyert adatokat például a háziorvosunk?

Magyarországon ma még nagyon kevés orvos vallja, hogy a modern egészségügyben már két szakértő találkozik: az orvos, aki az orvostudomány szakértője és a páciens, aki a saját életének a szakértője. Ha ön a saját életéből adatokkal alátámasztott információkat tud nyújtani, az nagy segítség, mert ezek elemzéséből a kezelőorvosok olyan következtetéseket vonhatnak le, amikre nem jutnának pusztán a rendelőben végzett vizsgálatokkal.

Lásd a fehér köpeny szindrómát a vérnyomásmérésnél, nem beszélve arról, hogy ez 24 órás vérnyomásmonitorozás is sokkal maceársabb. Mennyire megbízhatóan mérnek ezek az eszközök?

Már vannak olyan otthoni eszközök, amelyek nagyon pontosak, és az okosórák, -karkötők között is van több, amit orvosegyetemekkel együttműködésben fejlesztettek olyan algoritmusok használatára, amelyek az orvosi diagnózist is támogatják.

Az Európai Unió ezért is döntött úgy: kötelezi a gyártókat, hogy törzskönyveztessék az elektronikus szoftvereiket, illetve a digitális gyógytermékeket is be kell vizsgálni és bizonyítani kell, hogy hiteles adatokat adnak.

Akkor nyilván érdemes ilyet választani.

Még kevés ilyen eszköz van, Németországban a rendszer már 2019 végétől működik, Magyarországon még nincs egy éve, de idővel igen, ez lesz az irányadó és a bizalom pecsétje, hogy törzskönyvezett szoftverrel működő eszközt vásárolunk.

A digitális egészségügyi adataink védelmére is van uniós előírás? A saját biológiai működésünkről, egészségi állapotunkról töltünk fel adatokat egy-egy applikáción keresztül, de vajon tudjuk, hogy hová és hogy ki fér hozzá ezekhez az érzékeny adatokhoz?

Az EU-n kívül készült eszközökre, algoritmusokra, megosztási rutinokra az EU-nak nincs ráhatása. Az EU csak a tagországokban működő szervezetek adatkezelését, adatgyűjtését, adatmegosztását szabályozza. Az EU által felügyelt eszközöknél működik az általános adatvédelmi előírás, a GDPR, másrészt elfogadás előtt áll az adatmegosztásra vonatkozó szabályozás, amely előírja, hogy a kutatási célból végzett adatmegosztásnak transzparensnek kell lennie.

Milyen adatokat osztunk meg és milyen kutatás céljára?

Mint a beszélgetés elején is szó volt róla,

az adatok sokrétű segítséget nyújthatnak a betegségekkel szembeni harcban. Az egyének és ezen keresztül a társadalmak egészsége nagy mértékben javítható a következő években, évtizedekben, ha a szerteágazó forrásokból származó adatainkat jól kezeljük, és az elemzésekkel jó döntéseket hozunk.

Minél több adatunk van, annál több mindent tudunk azokból kiolvasni – ezért is jár az EU-nál jóval előbbre sok tekintetben az USA vagy Kína, ahol nagyszámú népességre vonatkozóan állnak rendelkezésre adatok. A lemaradást most azzal igyekszik behozni Európa, hogy elkezdődött az Európai Egészségadat-tér intenzív fejlesztése, hogy több ország lakosságának az adatait elemezve lehessen új kutatási eredményekre jutni, amit vissza lehet forgatni az egészségkarbantartás és gyógyítás céljaira.

Első lépésként létrejött egy, a magyar EESZT-hez hasonló európai infrastruktúra, ami összeköti a tagországokat elektronikusan.

Most már az a folyamat zajlik, hogy ezen keresztül olyan alkalmazásokat használjunk, amelyekkel elemezni tudjuk a különböző adatforrásokból kinyert adatokat. Mindez természetesen anonim módon zajlik, az adatokat az adattudományi szakértői csoportok több lépésben tisztítják, csoportosítják, rendezik, minősítik, amíg jól elemezhető adatállományt kapnak.

Ez az adatbázis, amelyben a mesterséges intelligencia összefüggéseket, törvényszerűségeket tár fel és ír le, pontos előrejelzéseket tesz.

Az adatokhoz való hozzáférés kritikus kérdés. Ugyanakkor ön azt mondta, hogy az EU csak a tagországokban működő szervezetek adatkezelését, adatgyűjtését, adatmegosztását szabályozza. De mi van azokkal a tömegekkel, akik amerikai vagy cég alkalmazását használják? Mert az okoseszközök és így az alkalmazások döntő többsége is ezekből az országokból való.

Amit itt most felvetett, az meghaladja az egészségügyi adatkezelés problematikáját.

Sokféle kifejezés létezik arra, ahová a világ mostanra jutott, nevezik ezt neofeudalizmusnak, technofasizmusnak, egy biztos, hogy a globális indusztrializált, embertelen világ következménye. Össztársadalmi probléma, hogy az ember bizonyos előnyökért cserébe digitális árucikké válik.

A legfejlettebb eszközökkel az amerikaiak művelik ezt a műfajt, Kínában is árucikkek az emberek, csak ott hatalom és nem a cégek által kontrolláltan. Európa pedig megpróbál a közhasznúság irányába menni.
Az adataink védelme érdekében ugyanakkor mindenki tehet valamit: elsősorban tudatosságra van szükség, tisztában kell lenni azzal, hogy egy adott technológiát mire és hogyan használunk, hogy ne váljunk fogyasztásorientált robotokká.

A döntés nem könnyű, a lehetőségek hihetetlenül vonzóak.

Ez így van. A most zajló digitális átalakulással beléptünk egy új korszakba, az adatkorba, ami olyan mértékű átalakulást jelent, amire 500 éve nem volt példa. Ez pedig minden korábbinál komolyabb alkalmazkodást igényel az embertől.