Szakértő: Orosz előrenyomulás várható idén

Ez az év sem indult békésen, már a múlt héten attól volt hangos a világsajtó, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia légicsapásokat mért húszi katonai célpontokra Jemenben. Most kezdte el csípni a világgazdaság szemét, hogy baj van a Báb el-Mandeb tengerszorosban?

Az biztos, hogy komoly zavarokat tud okozni a szoros részleges zárása. Van ugyan alternatívája, de ez egy sokkal rövidebb útvonal. Ezt a fojtópontot rendkívül költséges megkerülni,

hajótól függően átlagosan 400 millió forinttal többe kerülnek így az utak, és két-három héttel tovább is tartanak.

Nyilvánvaló, hogy ez zavarokat okoz a világgazdaságban és inflációgerjesztő hatása van. A gáz és az olajárakat már önmagában az a tény emeli, hogy itt bizonytalanság van.

Mennyire lehet ezt a problémát kizárólag légierő alkalmazásával megoldani?

A jemeni lázadók hosszú éveken át kibírták a szaúdi légi csapásokat, naivitás lenne azt gondolni, hogy ez önmagában megtöri őket, de nem is gondolom, hogy az amerikaiak vagy a britek ezt remélik. Egyszerűen csak csinálni kellett valamit, hogy ne tűnjenek tehetetlennek, és ezt húzták elő a kalapból.

Nem hiszem, hogy ennek katonai megoldása lenne, a húsziknak hatalmas készleteik vannak jól elrejtve, az összes rakétát és drónt lehetetlen kilőni.

Az áthaladó kereskedelmi hajók őrzésével meg lehet próbálkozni, bár száz százalékos védelmet így sem lehet garantálni. Ugyanakkor ha véget ér a gázai háború, valószínűleg ennek is vége lesz. A húszik akciói elsősorban arról szólnak, hogy a muszlim világ közvéleménye előtt demonstrálják, kiállnak gázai hittestvéreik mellett.

Kétszeresen is érdekes kérdés tehát, hogy Gázában mikor hallgatnak el a fegyverek…

Elég sok idő még, hosszú hónapokban kell gondolkodni. Elnézve az erőviszonyokat, ennek nem lehet más kimenetele, mint hogy Izrael győzelemet arat, az más kérdés, hogy ez valószínűleg nem jelenti majd a Hamasz teljes felszámolását.

A legnagyobb kérdés most az,  hogy lesz-e eszkaláció Libanonban, mit lép a Hezbollah? Ha ezt sikerül elkerülni, akkor az IDF lépésről lépésre felszámolja a Hamasz infrastruktúráját, lefejezi a vezetést, és akkor Izrael bejelentheti, hogy győzött.

Ugyanakkor a napokban is volt egy késes-autós támadás egy izraeli városban. Lehet, hogy a háborút lezárják, de béke ettől még nem lesz. Talán ezért is vetették fel többen is, hogy Gázából át kellene telepíteni a palesztinokat egy olyan arab államba, amely hajlandó letelepíteni őket…

Ez valóban elhangzott, de Izrael nem teheti meg azt, hogy kitelepíti Gáza lakosságát, erre semmi esély nincsen. A zsidó állam ezzel elveszítené az Egyesült Államok támogatását, és enélkül nagyon nehéz helyzetben találná magát.

Ilyen jellegű megoldási opciók kizárólag az izraeli kormánykoalíció jobb szárnyában jelennek meg, az elnök és a miniszterelnök egyaránt úgy nyilatkozott, hogy ilyesmiről szó sincs. Ezzel együtt igaz, hogy olyan megoldás, ami teljes békét hozna legalább a következő évtizedben, nem körvonalazódik.

Hosszú távon javíthatna a helyzeten a kétállami megoldás, de egyben teljes elhatárolódás kellene, hiszen a mostani terrortámadást is palesztin területről ingázó munkások követték el, akik egy autómosóban dolgoztak. Persze tökéletes biztonságot ez sem garantálna, hiszen Izraelnek eleve van 2 millió palesztin állampolgára a határokon belül. Teljes biztonság és tökéletes megoldás nincsen.

Sajnos hozzánk sokkal közelebb is zajlik a háború, lassan két éve. Most éppen ki áll nyerésre Ukrajnában?

Stratégiaigyőzelemre egyik fél sem számíthat, de ha megnézzük a 2023-as évet, az inkább az oroszoké volt. Sok szempontból jobban állnak, hiszen fel tudták tölteni az alakulataikat, csökkent az élőerőhiány,  lőszerhiány ugyan van, de kisebb, mint az ukrán oldalon. Ezzel szemben

Ukrajna csak töredékesen kapja meg a nyugati támogatásokat. Szerintem 2024 első fele a lassú orosz előrenyomulásról fog szólni.

Számukra Avdiivka bevétele lehet a legnagyobb győzelem, Kupjanszk térségében vannak még fontos stratégiai célok, Vuhledar elfoglalásával pedig délről lehetne egy nagy átkaroló műveletet indítani a donbaszi fő célpontok elfoglalására. 

Sokan hangoztatják az mostanában, hogy ha a Nyugat több, modernebb fegyvereket szállítana Ukrajnának, és nem lenne ilyen lagymatag a támogatás, akkor meg tudnák nyerni a háborút. Mekkora realitása van ennek az állításnak?

Semekkora. Nyilván lehetett volna sokkal több fegyvert küldeni, elvégre csakugyan nem lehet azt állítani, hogy Ukrajna mindent megkapott, amire a tavalyi offenzívához szüksége volt. Sorolhatnánk a vadászgépek átadását, de  kaphattak volna sokkal több, de egy típushoz tartozó harckocsit, önjáró tüzérségi eszközt, vagy gyalogsági harcjárművet. Ekkora mennyiségben ezeket nyilván csak az amerikaiak tudták volna megadni.

De az nem igaz, hogy ha „minden” megvan, nyertek volna az ukránok, legfeljebb valamivel jobban sikerül az offenzíva. Valójában soha nem volt komoly valószínűség arra, hogy Ukrajna minden területét visszafoglalja, különösen a Krímet. 

Csak az nyithatott volna utat előttük, ha Oroszországban valamilyen polgárháború-szerű állapot alakul ki. Semmilyen mértékű nyugati segítség nem tud valós ukrán győzelemhez vezetni egész egyszerűen azért, mert Oroszország többet tud beletenni a háborúba, ha kell akár nukleáris fegyvereket is.

Tajvanon szerencsére egyelőre nem szólnak a fegyverek, de a választási eredmények láttán már világháborút vízionálnak. Tényleg ez lesz a vége?

Kína számára ez nem egy pozitív választási eredmény, még ha örülhetnek is annak, hogy a Kuomintang legalább a parlamenti választásokat megnyerte, és az elnökválasztáson is jelentősen csökkent a progresszívek támogatottsága, akik egyébként pont annyira bölcsek, mint amit a nevük ígér.

Ez nem csökkenti a feszültséget, mivel Tajvan alapvetően elnöki rendszer, a külpolitika és biztonságpolitika irányítása az elnök kezében van. Borítékolható, hogy továbbra is lesznek szóváltások, amerikai látogatások, még több amerikai katonai tanácsadó - ez adott esetben mindenképpen feszültség növelő lesz, és kiválthat kiszámíthatatlan kínai reakciókat is.

Ha hosszú távú stabilitást nézzük, jobb lett volna egy olyan választási eredmény, amelyben a Kuomintang adja az elnököt. Ettől függetlenül rövid távon nem várható invázió. Egyrészt most mindenki az amerikai elnökválasztást várja, másrészt a legvalószínűbb forgatókönyv eleve nem úgy szól, hogy Kína lerohanja Tajvant, hanem hogy blokádot von a sziget köré.

A sziget nem önellátó élelmiszerek és energiahordozók terén, a mikrochipeket pedig nem lehet megenni. Csakhogy egy ilyen blokádhoz Kínának valószínűleg még nincs meg minden eszköze, kell még a harmadik repülőgéphordozó, néhány további tengeralattjáró. Katonailag az idő Kínának dolgozik.