Az emberi test társadalmiasult, ami azt jelenti, hogy nem redukálható le fiziológiai-biológiai folyamatokra, azokat felülírja az akarat, a szándék, a hit, a társas támogatás, amelyek, mint erők, a pszichológiailag érzékeny orvos szövetségesei lehetnek a gyógyításban.
A betegségek az ember, mint komplex rendszer zavarai, melyek önmagukban nem, csak más, biológiai és társadalmi tényezőkkel együtt értelmezhetőek. A komplex rendszerek sajátossága, hogy a zavarok nem láthatók előre, kis változások nagy horderejű változásokat eredményeznek, a kóros elváltozások nem feltétlenül helyezhetők be az ok-okozati sémákba. Emiatt
az orvos és a beteg viszonya sem egyszerűsíthető le a mindentudó kezelő és a semmit nem tudó kezelt viszonyára, kettőjük interakciója, a beteg és az orvos beszéde, kölcsönös kommunikációja kulcsfontosságú a gyógyulásban, mely messze több mint gyógyítás. A test ellensége az idő, amellyel érdemes és lehetséges felvenni a harcot. Például a “mindfulness” technikával, amelynek lényege a folyamatos önmonitorozás, a kis, zavaró változások azonnali kezelése, a zavarok kiküszöbölése, a karbantartás és a megelőzés.
Az öregedés és a betegségek között nincs feltétlen kapcsolat. A lélek nem öregszik, csak a test. A fölöslegesség érzés, a hasznavehetetlenség, a mások szemében tehertételnek minősülés kikezdi a test ellenálló képességét, mintegy feladatja vele az idő múlásával vívott harcot. A társas élet, az önkéntes segítségnyújtás, a tanulás, képzés, az aktív szexuális élet késlelteti az idővel elkerülhetetlenül bekövetkező véget.
A magyarok korán halnak, de az igazi probléma, hogy rövid életükben túl sok a betegségben eltöltött év. Az önpusztítás a lélek baja, de a test szenvedi meg a következményeket. A testi higiénia hiánya, a fogak elhanyagolása, a kövérség szemmel láthatóan megtépázza a testet, a melynek helyzetét súlyosbítja a mozgáshiány, a dohányzás, az ivás, a szerhasználat, a játék- és újabban az internetfüggőség. A túlzásba vitt munka is árt, éppúgy, mint a tunyaság. A járvány felszínre hozta sokakban a lappangó depressziós tendenciákat, s nőtt az öngyilkossági kísérletek és a befejezett öngyilkosságok száma is.
Az egészségben eltöltött évek száma, a várható élettartam hossza Magyarországon erősen osztályfüggő. Budapest II. kerületében nyugat-európai szintnek megfelelően élnek, szemben a gettósodott kis falvak lakóival, akik élete rövid, betegségeik száma nagy, s anélkül, hogy akarnák, bajaikat átörökítik utódaikra. Egészében Magyarország lakóinak száma csökken, akárcsak Közép- és Kelet Európa más országaiban. Nő az idős népesség aránya, ez Nyugat-Európában is így van.
Az öreg agyak óhatatlanul kevéssé képesek az öreg testek működtetésére, ami megnöveli az igényt az időskorú ellátás iránt. Ebben segítségünkre lehetnek az új infokommunikációs technológiák (korai előrejelző rendszerek, mobil alkalmazások, pánikgombok, ápoló robotok, mesterséges intelligencián alapuló diagnosztika, testreszabott, molekuláris gyógyszerek stb.)
A pszichoszomatikus betegségek az Ödüsszeiából ismert Philoktétész soha nem gyógyuló sebéhez hasonlíthatók. A seb a testé, de a kiindulás a léleké, amely a betegséggel ad hírt a traumáról, hiányról, meghasonlásról. Ezek a lelki bajok többnyire nem aktuálisan, hanem a gyermekkor homályából üzennek a testnek.
A komplex rendszerként felfogott ember betegségei nem szűkíthetők le a tankönyvi orvosi logika sémáira. A betegnek akarnia kell, hogy meggyógyuljon, vagy ha betegsége krónikus, meg kell tanulnia a betegségével együtt élni. Ez csak akkor lehetséges, ha tanul, tájékozódik, önsegítő online és offline csoportokban vesz részt, partneri viszonyra törekszik orvosaival, akik feladata nem egyszerűen a betegség meggyógyítása, hanem a beteg, mint komplex rendszer egészleges kezelése, nyomon követése. A hit és a pozitív gondolkodás a 21. századi betegségek igazi gyógyszere.
(A cikk annak az előadásnak az összefoglalása, amely a betegségek társadalomlélektani összefüggéseiről hangzott el a Panoráma Poliklinika szervezésében rendezett Online Pszichoszomatika Konferencián.)
A szerző szociológus, szociálpszichológus, egyetemi tanár, professzor emeritus, akadémikus
