Miért ne ismerhetnénk fel, hogy egy fenntartható magyar felzárkózáshoz biztos gazdaságelméleti alapok kellenek, miközben a korábbi alapok megváltoztak? A korábbi klasszikus, neoklasszikus, liberális, szociális piacgazdasági és más közgazdasági elméletek már nem érvényesek. Helyükre egy új, most formálódó elmélet lép. Ez a hosszútávú, fenntartható közgazdaság elmélete. Miközben haladunk előre, úgy tanuljuk az új törvényeket. Kik gondolkodnának erről, ha nem mi, unortodox közgazdászok és mikor, ha nem most, éppen a sikert ígérő felzárkózás közben.
Egy logikai vázlat stílusában nézzünk át két részben 36 új összefüggést, amelyekre az új, fenntartható közgazdaság épülhet. A mostani, első részben szereplő 18 összefüggés egy új gondolati forradalmat tartalmaz, a második részben lévő 18 az új közgazdaságot veszi majd célba. Nézzük először az 500 évvel ezelőtti Reneszánsz és Reformáció szellemi forradalmaihoz hasonlítható mai gondolati megújulás vezető tételeit.
- Az anyagi gazdagság alapja egy szellemi forrás, a tudás.
A tudás, ha átadják, információvá válik, egységessé formálva adattá. Az adat az új olaj, a tehetség az új tőke, a kreativitás az új föld.
- A tudás átadásával exponenciálisan bővül.
Az anyagi javak használatukkal fogynak, a pénz és tőke a használat során lineárisan nőhet, de csökkenhet is. A tudás az első olyan gazdasági erőforrás, ami megosztásával, tehát fogyasztásával exponenciálisan bővül.
- A tehetség és kreativitás döntő erőforrássá válnak.
Az ismeretek a tanulás, a munka és a szorgalom révén bővülnek, amit radikálisan gyorsít a tehetség és a kreativitás. Ez utóbbiak ma korlátos erőforrások, ezért szűk keresztmetszetté válnak.
- A tudás exponenciális növekedése általános bőséget teremt.
Az anyagi javak szűkössége helyére azok bősége áll, mert a tudás bővülése folyamatosan új, bőséget eredményező technológiai forradalmakat hoz létre.
- Az áttörést a tudás megosztásának új technológiája hozta.
Az előző évezred végén belépett a mindennapi életünkbe az internet, majd a kommunikációs forradalom többi eszköze, amelyek együtt váltanak ki új technológiai forradalmakat.
- A tudás forradalma végül anyagi korlátokba ütközik.
Az exponenciálisan bővülő tudás általános bőséget teremt, ami egy ponton természeti és társadalmi korlátokba ütközik. Az emberiség elérkezett ehhez a ponthoz.
- A civilizációnak a fennmaradása érdekében fenntarthatósági fordulatot kell végrehajtania.
A tudás minden időpontban és minden irányba exponenciálisan bővül, ezért ütközik természeti és közösségi korlátokba. Az emberi közösségnek fennmaradása érdekében az új technológiákat fenntartható irányokba kell fordítania. Erről szól a 21. század.
- A fenntarthatósági fordulat gondolati forradalommal indul.
Miután az új technológiai forradalmak döntő terepe a gazdaság, így a tudás itt ütközik először anyagi korlátokba. Ezért érkeztünk el a közgazdasági gondolkodás fordulatához.
- A gondolati forradalom két alapelvre épül: a fenntarthatóságra és az életelvre.
A fenntarthatóság elve az egyensúlyi növekedés elve, képlete az E+N. Az életelv elfogadja, hogy minden gazdasági és társadalmi szerveződés élő, ezért működése a „legnagyobb hatás” elvét követi, az élettelen világ „legkisebb hatás” elvével szemben.
- Az új közgazdaság a közérdek elsőbbségére épül.
Minden gazdasági és társadalmi közösség a saját útját járja, de közben követnie kell a fenntartható közgazdaság törvényeit. Ennek középpontjában már nem a tőke és a nyereség, hanem a közérdek, tehát a fenntarthatóság és az élet megbecsülése áll.
- A hozzáférés esélye a tulajdon elé lép.
Ma már a tehetség és a kreativitás a szűk keresztmetszet, így minden egyén, család és közösség számára a tulajdonnál fontosabbá válik az élet alapvető javaihoz való hozzáférés. Az alapvető javak az emberiség közös tudása és a tudás bővítését lehetővé tevő eszközök (munka, otthon, minőségi oktatás és egészségügy). Ezekhez hozzáférve érvényesül a tehetség és kreativitás.
- A növekvő hozadék elve lép a csökkenő hozadék elve helyére.
Az exponenciálisan bővülő tudás és a technológiai forradalmak leváltják a csökkenő hozadék elvét. Már a tudás, egy nem korlátos erőforrás a vezető erőforrás, miközben a ma még korlátos források: a tehetség és kreativitás a szűk keresztmetszetek, ezért az emberi tevékenységekben mindenhol megjelenik a növekvő hozadék.
- A fenntarthatóság gondolati forradalma épít a növekvő hozadék elvére.
Kettős módon is. Egyrészt a közérdek mentén tereli a kutatásokat és a beruházásokat a fenntartható technológiai áttörések felé. Másfelől számol azzal, hogy a növekvő hozadék magasabb kockázatokat hoz, különösen a természet/ember és az egyén/közösség kapcsolatok terén. Mindkét módszer erősíti a fenntarthatósági gondolatot, majd a fordulatot.
- A fenntarthatóság és az életelv együtt nem-lineáris gondolati forradalmat hoznak.
A tudás exponenciális bővülése nem-lineáris folyamatokat indít be, amelyeket már érzékelünk a természeti károsodások és a társadalmi károk terén. Aszimmetrikus lefutások, több pillangó-hatás, egyre több nem pontosan azonosítható ok-okozati kapcsolat lép fel, ezért a gondolati megújulás sem lineáris, hanem exponenciális és új kreatív lefutásokat hoz.
- A gondolati forradalom „küldetés” jellegű.
Az exponenciálisan terjedő változások nem engedik meg a korábbi semleges technikai megközelítéseket, mert egyre nő az emberi tevékenység minden területén a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság. Korunk gondolati forradalma (ahogy korábban a Reneszánsz és a Reformáció) „küldetéses”, tehát érzelmeket és érzéseket visz a gondolkodási, majd valóságos átalakulásokba, ezzel erősíti és gyorsítja a gondolkodás fordulatait.
- A tudás forradalma kettős valóságot teremt.
A létező világ, ezen belül a mai működő gazdaság mellé épít egy virtuális világot és virtuális üzleti életet. A hagyományos árutermelés világa mellé lép egy kommunikációs világ, amelynek mások a mozgástörvényei, mint a valóságos világnak. A fenntartható közgazdaság is kettős lesz, mint a fizika világában a nagy testek és az elemi részecskék fizikája.
- A fenntarthatósági fordulat új térszerkezetet épít.
Gondolkodásunk fenntarthatósági forradalma szakít a korábbi időfelfogással, mert az egyre nagyobb tömegű tudás időbeli terjedése gyorsul és az emberi tudás egyre növekvő energiája elhajlítja a modern gazdaság térszerkezetét. Felértékelődnek a közös terek: az otthonok, a közterek, a közösségi események terei, a városok, városközpontok. Ezek mellett az egyéni és családi „pihenő” terek is felértékelődnek: a kertek, parkok, erdők, vizek, hegyek. A térszerkezet a tudás megosztása és bővítése érdekében megváltozik és kettőssé válik.
- Az új jövőképek által irányított felzárkózásokat már csak a fenntarthatósági gondolat köré lehet szervezni.
A múlt sikeres példáit érdemes átemelni a jövőbe. A múlt sikerei azonban nem adnak pontos iránytűt, mert a történelem, benne a gazdaság törvényei döntő pontokon megváltoztak. Azokat érdemes követni, akik már a jövőből hozzák előre a működésüket és már korunk gondolati forradalmára, ezen belül a fenntartható közgazdaság törvényeire építik működésüket.
Einstein üzenete világos: „Egyetlen probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.”
