Mikor és miben maradt le Magyarország?

Ezzel kapcsolatban azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a GDP nem fejlettségi, hanem növekedési mutató, a növekedés pedig nem jelent feltétlenül fejlődést is. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érdemes a GDP adatokat elemezni, természetesen kiegészítve az elemzést más, a fejlettséget jellemző mutatók vizsgálatával.

A továbbiakban az Eurostat frissen megjelent egy főre jutó GDP adatai segítségével vizsgáljuk meg, hogyan alakult a V4-ek felzárkózása az EU-s átlaghoz a rendelkezésre álló 2000-2022-es időtávon, hol maradt le Magyarország Lengyelországtól. Majd néhány fejlettségi mutató segitségével keressük a lehetséges okokat.

Az idősor elemzése során az első megállapításunk, hogy 2000-ről 2022-re az egy főre jutó GDP-jét abszolut értékben Lengyelország és Szlovákia növelte meg a legjobban.

1. táblázat. A reál GDP/fő értékének változása a V4 országokban (euro, 2000 és 2022, forrás: Eurostat: 2023.03.03.)

A szlovák és a lengyel érték 2000-ben a magyarnál alacsonyabb volt. Szlovákia 2006-ban, Lengyelország 2020-ban hagyta le Magyarországot.

Az 1. ábrán a V4-ek felzárkózási adatait látjuk, amelyeket a 2000-ben mért EU-s átlaghoz viszonyított egy főre jutó GDP-vel mérünk, százalékos értékkel.

Mint látható, 2000-ben Lengyelország és Szlovákia is alacsonyabb felzárkózottsági szinten volt, mint Magyarország. Akkor a magyar egy főre jutó GDP az EU-s átlag 35,23, a lengyel 28,73 és a szlovák pedig 34,65 százalékát érte el.

Csehország pedig 14,79 százalékponttal előzte meg Magyarországot (50,02 százalék).

A szlovák felzárkózottsági szint már 2005-ben, a lengyel pedig 2020-ban hagyta el a magyart. 2022-re a magyar és a cseh szint közötti különbség, a 2000 évi 14,79 százalékpontról 18,31 százalékpontra nőtt. A magyar felzárkózási szint 2000-ről 2022-re 28,73, a lengyel 36,13, a szlovák 36,66 és a cseh 32,25 százalékponttal javult. 

A magyar felzárkózás tehát, a többi V4-es országhoz képest lassabb volt. A teljes időhorizonton jelentős lassulás először 2009-ben következett be, azonban akkor – Lengyelország kivételével – mindenhol volt lassulás.

Ezt a visszaesést csak 2014-re sikerült behoznunk. 

A második kisebb lassulás 2012-ben volt, de ezt már 2013-ra sikerült korrigálni. Végül a harmadik  2020-ban következett be. Ekkor mind a négy országban volt lassulás, igaz, a cseh után, a magyar volt a második legnagyobb.

Ha pedig a teljes időtartamot nézzük, akkor  a magyar felzárkozás évi átlagban 1,31, a cseh 1,47, a lengyel 1,6 és a szlovák 1,7 százalékpontnyi volt.

Ha feltételezzük, hogy a tempóban nem lesz változás, akkor az EU 2022 évi átlagát Magyarország 53 év múlva érheti el. Persze az alatt az EU sem fog leállni és bevárni bennünket a 2022 évi szinten, következőleg ez az időtáv is optimista becslésnek tekinthető.

Nézzük most még, hogy ennek a lassuló felzárkózásnak mennyiben lehetnek termelékenységi, illetve a termelékenységre ható további okai.

Termelékenység

A 2.ábrán a V4-ek és  - összehasonlításként – néhány további EU-s ország 2021 évi termelékenységi adatát látjuk.

2. ábra. Termelékenység (GDP/ledolgozott órák) a 2020 évi EU-s átlag százalékában (EU27=100) néhány EU-s országban, 2021 (Forrás: Eurostat, 2023.03.13.)

A 2. ábrán szereplő országok között a legalacsonyabb termelékenységi szint Magyarországon van. A magyar értéknél alacsonyabb termelékenységi szint az egész EU-ban vizsgálva csak Görögországban (66,4) és Bulgáriában (53,4) található.

Már a román érték is magasabb: az EU-s átlag 76,9 százaléka. A lengyel érték jóval nagyobb, közelíti a cseh értéket.

Vizsgáljuk meg hosszabb távon is, hogy hogyan alakult a magyar és a lengyel termelékenység az EU átlaghoz viszonyítva.

3. ábra. A magyar és a lengyel termelékenység (GDP/ledolgozott órák) változása az EU átlag százalékában 2005-2021 (Forrás: Eurostat, 2023.03.13.)

Azt látjuk, hogy a magyar termelékenységi szint egyetlen évben sem haladja meg az EU-s átlag 75 százalékát. 2012-ig magasabb a lengyel értéknél, viszont a lengyel érték 2014-től folyamatosan magasabb a magyarnál. A különbség 2021-re közel 10 százalékpontra nőtt.

Érdekes az is, hogy a tagállamok között hány ország volt mögöttünk az egyes években. 2005-2011 között változóan 6-7 országénál volt jobb a magyar termelékenységi adat.

2014-19-ig három, 2020-tól pedig már csak két ország termelékenysége alacsonyabb.

Feltételezhetjük, hogy a lengyel értékhez képest romló magyar termelékenységi szint oka lehet annak, hogy a magyar felzárkózás a lengyelhez képest lelassult. De milyen okai lehetnek az alacsony magyar termelékenységnek?

A termelékenység elmaradás összefügghet az alacsonyabb tudásszinttel, illetve tudás beruházásokkal.

Felsőfokú végzettségűek aránya és a digitális képességek

A 4. ábrán a felsőfokú végzettségűek arányát látjuk a úgynevezett „legjobb” munkavállalói korcsoportban (25-34 év), 2021-ben néhány EU-s országban. Magyarország a vizsgált országok között az utolsó, az EU-n belül pedig  a 25. helyen van.

Lengyelország és Szlovákia egyaránt jelentősen megelőz bennünket. A magasabb végzettségi szint nagyobb hozzáadott érték előállításra, és magasabb termelékenységi szint elérésére ad lehetőséget.

4. ábra. Felsőfokú végzettségűek aránya a 25-34 éves korcsoportban, néhány EU-s országban, 2021, Forrás: Eurostat, 2023.02.15.

Érdemes azt is megemlíteni, hogy ugyanebben a korcsoportban a V4-ek között nálunk a legmagasabb – 13,2 százalék – a csak általános iskolát végzettek, vagy abból is kimaradók aránya.

A cseh adat 7,1, a lengyel 7,0 és a szlovák 6,3 százalék. Ha egy tágabb korcsoportot, a 25-69 éveseket vizsgáljuk, akkor is a magyar adat a legmagasabb: 14,4 százalék.

A cseh érték 6,3, a lengyel 7,8 és a szlovák 7,5 százalék. Alacsonyabb képzettséggel pedig nehéz jelentősebb új hozzáadott értéket előállítani. A lengyel tudásadatok tehát jobbak a magyarokénál.

A termelékenység növelés fontos eszköze a digitális tudás is, hiszen  a digitális megoldások sikere nem a hálózatok kiépítettségétől vagy az eladott mobiltelefonok és egyéb eszközök számától, hanem az eszközök alkalmazásához szükséges tudás meglététől füg.

Az EU DESI 2022 (Digital Economy and Society 2022) tanulmánya szerint Magyarország a lakosság digitális tudásszintje alapján 2021-ben az EU-ban a 21. helyen van. Csehország 12. és Szlovákia 15 helyével jóval előttünk van. Viszont Lengyelország csak a 25.

Innováció ráfordítások

A termelékenység javítás egyik módszere a jobbítás, az innováció. Az innovációs ráfordításokat az elemzők elsősorban a GDP arányában vizsgálják.

Ez azonban elrejti azt a jelentős különbséget, amelyet a GDP nagyságán kívül a lakosságszám okoz.

Jobban leírja ezért a helyzetet, ha az egy lakosra jutó innovációs ráfordításokat hasonlítjuk össze. Továbbá az sem mindegy, hogy a gazdaság mely szeletében jelenik meg az innovációs ráfordítás.

5. ábra. Egy lakosra jutó innovációs ráfordítás néhány EU-s országban, euroban, 2021 Forrás: Eurostat 2023.01.27.

Ahogyan a 5. ábrán láthatjuk, a magyar adat kissé jobb, mint a lengyel és a szlovák, de a különbség nem jelentős. Viszont a magyar érték például az osztráknak csupán 18, az EU-s átlagnak pedig 35 százaléka.

Tekintettel arra, hogy a vállalati innovációk létrejöttében nagy szerepe lehet a felsőoktatásnak, ezért fontos adat az is, hogy mekkora innovációs ráfordítás jelenik meg a felsőoktatásban. Ezt látjuk a 6. ábrán.

6. ábra. Egy lakosra jutó innovációs ráfordítás a felsőoktatásban néhány országban, euroban. 2021, Forrás: Eurostat, 2023.01.27.

Erre az adatra, messze lemaradva a többi vizsgált országtól, az utolsó helyen vagyunk. Ha az adatokat hosszabb időtávon vizsgáljuk, akkor némi javulás van a magyar értékekben, de – mint látjuk – a különbségek ennek ellenére az utolsó vizsgált évben még jelentősek.

A bemutatott tudásadatokra láthatóan nem állunk túl jól. Ezek hatással lehetnek a termelékenységre éppen úgy, mint a felnőttképzésben résztvevők  aránya, ami Magyarországon a munkaképes korcsoportban a 2021-es Eurostat adatok szerint alacsony, csupán 5,9 százalék.

Ezekre az adatokra mindenképpen érdemes figyelmet fordítani. Ugyanakkor a lassuló felzárkózásunk további okainak feltárásához átfogó elemzésre és probléma megoldásához jövőképre, célok kitűzésére lenne szükség.  

Ilyen jövőképet többször is felvázolt az MNB, amikor a különböző versenyképességi tanulmányaiban hangsúlyozta a tudásgazdaságba való átmenet fontosságát, ami nem képzelhető el a tudás és az innováció szerepének erősítése nélkül.

Végül meg kell említenünk még egy nagyon fontos kérdést. 

A tudásgazdaságba való átlépést kizárja az olcsó bérrel való versenyzés. Ha legfontosabb versenyelőnyünknek az olcsó embert, olcsó energiát, olcsó állami támogatást tartjuk, akkor eleve pocsékoljuk azokat a fontos erőforrásainkat, amelyekre építve termelékenységet tudnánk javítani és gyorsabb felzárkozást tudnánk elérni.

Márpedig ha megvizsgáljuk a munkavállalók bérköltségeinek alakulását, akkor azoknak kell igazat adnunk, akik szerint Magyarország jelenleg valóban az „olcsósággal” versenyzés útján jár.

A munkaadók munkabér költségei

A munkadó teljes bérköltségébe beletartoznak a munkabért terhelő és a munkaadó által fizetendő adók, illetve csökkentik azt a támogatások. Az Eurostat adatait a teljes gazdaságra, egy órára vetítve, euroban a 7. ábrán látjuk.

7. ábra. Munkabérköltségek néhány EU-s országban (óra, euro) 2021, Forrás: Eurostat, 2022.05.17.

Azt látjuk, hogy a vizsgált országok között a magyar érték a legalacsonyabb. 2021-ben a magyarnál alacsonyabb érték az EU egészében 3 országban, Bulgáriában (6,9 euro), Romániában (8,1 euro) és Horvátországban (10,9 euro) volt.

Az első rendelkezésre álló adat a 2008 évi. Akkor még 6 országban volt alacsonyabb a munkaadók munkabérköltsége: Bulgáriában, Lettországban, Litvániában, Lengyelországban, Romániában és Szlovákiában.

Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy 2021-re Lengyelország, Szlovákia, Lettország és Litvánia előbbre lépett az alacsony bérköltséggel versenyzésből a tudással való versenyzés felé.

A tudással való versenyzés nagyobb értékteremtésre támaszkodik, ezzel egyben a termelékenység is javul.

Ezt bizonyítja, hogy Magyarországon is magasabbak a bérköltségek a nagyobb tudást előállító ágazatokban, mint például az infokommunikáció területén (18,1 euro), vagy a szakmai, tudományos és műszaki tevékenységeknél (16,1 euro).

Viszont az egész EU-ban, Bulgária után nálunk a második legalacsonyabb a munkaerőköltség egy fontos tudásteremtő szektorban, az oktatásban (9,8 euro). 2008-ban viszont még nyolc ország volt mögöttünk.

Összegezve az elmondottakat: lelassult felzárkózásunk problémáját nem fogja megoldani a még több állóeszközberuházás, ha annak hatékony működtetésére és ezzel a termelékenység növelésére nem rendelkezünk megfelelő tudásszintű szakembergárdával.

A felzárkózás gyorsításához az egyik eszköz a beruházásokon belül a tudásberuházások arányának növelése, a humán vagyon, mint a jövő szempontjából legfontosabb nemzeti vagyonelem tudás- és képességszintjének javítása lehet.

Ezzel egyben nemcsak a GDP/fő növekedési adatok alapján mért felzárkózásunkat lehetne javítani, hanem fejlettségben is szintet léphetnénk.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár.