Nagy a veszély - Magyarország ezen a téren lemaradhat a régiós versenyben

Nagy változások, technológiai átalakulások és általában az új ismeretek gyors terjedése idején nagyon fontos, hogy mekkora arányt képviselnek a magas tudásigényű ágazatok egy ország gazdaságában.

Ez különösen fontos a feldolgozóipar esetén akkor, ha az nagy arányt képvisel egy ország gazdaságában. Magyarországon 2022-ben az ipar a hozzáadott érték 22,6 százalékát tette ki, ennek körülbelül 96 százalékát, vagyis a hozzáadott érték 21,7 százalékát adta a feldolgozóipar. Ez a magas arány általában jellemző a V4-ekre.

Ugyanakkor Ausztriában utoljára 1976-ban volt 22 százalék körüli a feldolgozóipar aránya, amely fokozatos csökkenéssel 2022-re 15,6 százalékára csökkent. (KSH és Eurostat).

Ezért a V4-ek és közöttük Magyarország számára lényeges, hogy hogyan alakul a feldolgozóipar tudásszerkezete.

A továbbiakban ezért néhány fontos mutató segítségével elemezzük három V4-es ország (Szlovákiára nem állnak rendelkezésre a vizsgált adatok) és Ausztria feldolgozóipari szerkezetét a hangsúlyt elsősorban Magyarországra helyezve.

Az ágazati szerkezetet két tipikus ágazattípusra, a magas- és alacsony tudásintenzitású ágazatokra bontva értékeljük, mivel a változásokba történő sikeres bekapcsolódást nyilván a magas tudásintenzitású ágazatok növekvő és az alacsony tudásintenzitású ágazatok csökkenő aránya segítené.

Meg kell jegyezni, hogy az Eurostat definíciói szerint a járműipar nem magas, hanem csupán közepesen magas tudásintenzitású ágazat.A vizsgált adatok az Eurostatból származnak, az azokkal kapcsolatos számítások saját számítások. A legutóbbi adatok általában 2020-ból valók.

1. táblázat. A magas és alacsony tudásintenzitású cégek számának változása a feldolgozóiparban 2011-ről 2020-ra (%)

*Szlovákiára nincs adat

Az 1. táblázatban a magas- és alacsony tudásintenzitású cégek számának alakulását látjuk. Megjegyzendő, hogy ez egy összesen érték, nyilván fontos lenne az ezen belüli szerkezet – mikro, kicsi, közepes és nagyvállalkozások arányának –  elemzése is.

Azt látjuk, hogy 2011-ről 2020-ra Lengyelország után Magyarországon nőtt leginkább a feldolgozóipari cégek száma, viszont ezen belül leginkább nálunk csökkent a magas tudásintenzitású cégek száma.A cégszám egyébként 2011-ben 1722, 2020-ban pedig már csak 1438 volt. A legnagyobb összesen cégszám növekedést Lengyelországban látjuk, de a magas tudásigényű cégek aránya is jelentősen emelkedett.

2. táblázat. A magas és alacsony tudásintenzitású cégek aránya a feldolgozóiparban 2011, 2020 (%)

*Szlovákiára nincs adat

A 2. táblázat arányokat mutat. Ezek szerint a magas tudásintenzitású ágazatokba tartozó cégek aránya 2011-ben Magyarországon, 2020-ban pedig Ausztriában volt a legmagasabb.

Az alacsony tudásigényű ágazatok legalacsonyabb arányát pedig mindkét évben Csehországban találjuk.

Ez akár jó hír is lehetne, de ez az adat még nem mutatja meg az ágazatok tényleges teljesítményét. Azt elsősorban a hozzáadott értékkel és a termelékenységgel lehet jellemezni.

3. táblázat. Egy cégre jutó hozzáadott érték termelés Magyarországon (millió euro) és termelékenység (egy főre jutó hozzáadott érték, 1000 euro) 2011, 2020

A 3. táblázatban a magyar értékeket látjuk. Ezek szerint a magyar tudásintenzív ágazatok hozzáadott érték előállítása egy cégre vetítve 2011-ben az alacsony tudásintenzitású ágazatokhoz képest 13,4-szeres, 2020-ben pedig 14,1-szeres volt.

A százalékos változás a magas tudásintenzitású ágazatoknál 43,4 százalékos növekedést mutat.

A termelékenységi adatok hasonlóképpen alakulnak: a legnagyobb, 55 százalékos javulás a magas tudásintenzitású ágazatoknál következett be.

Ez természetesen összefüggésben van a hozzáadott érték előállítási képességgel. Látható tehát, hogy a magas tudásintenzitású ágazatok arányának növelése jelentősen javíthatná a feldolgozó ipar hozzáadott értéktermelő képességét, valamint termelékenységi szintjét.

Végül fontos adat a foglalkoztatás is.

4. táblázat. A magas és alacsony tudásintenzítású foglalkoztatás aránya a feldolgozóiparban (%), 2020 és a változás 2011-ről 2022-re (%)

  *Szlovákiára nincs adat

A 4. táblázat szerint Lengyelország után Magyarországon volt 2020-ban a legmagasabb az alacsony tudásintenzitású foglalkoztatás.

Ráadásul úgy, hogy 2011-ről 2022-re nálunk csökkent a leginkább, 21 százalékkal a magas tudásintenzitású foglalkoztatás aránya, aminek nyilván az az oka, hogy az újonnan betelepülő cégek nem magas tudásintenzitású munkahelyeket hoznak létre.

Figyelemre érdemes, hogy Csehországban és Ausztriában viszont jelentős pozitív elmozdulás tapasztalható: nőtt a magas intenzitású és jelentősen csökkent az alacsony tudásintenzitású munkahelyek aránya.

Összességében azt látjuk, hogy Magyarországon az intenzív technológiai és tudás változásokba való bekapcsolódáshoz a feldolgozóiparon belül növekednie kellene a magas tudásintenzitású és csökkennie az alacsony tudásintenzitású ágazatok arányának. Egyben minden ágazatban szükség lenne az új értékteremtő képesség javítására, és – hozzá kapcsolódva – a termelékenység növelésére.

A két tipikus magas tudásintenzitású ágazat a gyógyszeripar és a számítógép, elektronikai és optikai ágazat aránya a feldolgozóiparban a KSH adatai szerint 2020-ban 2,8, illetve 11,7 százalék volt.

Viszont a közepesen tudásigényes járműgyártásé 25,7 százalék. Az egy cégre jutó átlagos hozzáadott értékelőállítás a gyógyszeriparban 19,5 millió euro,  a járműiparban 8,7 millió euro.

A gyógyszeripar termelékenysége 2020-ban 82 százalékkal volt magasabb, mint a járműiparé, úgy, hogy 2011-ről 2020-ra 3 százalékkal javult még a járműgyártásé 6 százalékkal romlott. (Számítás az Eurostat adatok alapján).

Ismét hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek átlagértékek, és a helyzetet még pontosabban lehetne elemezni a további részletek – cégméret, regionális adatok stb. – kibontásával.

Természetesen vizsgálni kellene a további ágazatok, például a közepesen magas, illetve közepesen alacsony tudásintenzitású ágazatok adatait is, hiszen ezekre az ágazatokra is szükség van a hazai és a nemzetközi piaci szereplés szempontjából egyaránt.  

Az azonban valószínű, hogy az arányok és ezzel a gazdasági adatok jelentős javítását elsősorban a „torta növelésével”, azaz újabb nagyobb tudásintenzitású ágazatok betelepülésével, illetve a hazai kis- és közepes vállalati szektorban lévő ilyen fejlődési lehetőségek ösztönzésével lehetne biztosítani.

Egy közelítő számítás szerint ugyanis a magas tudásintenzitású ágazatok 2,6 százalékos arányának 10 százalékra növelése – tekintettel a jelentősen nagyobb hozzáadott értékteremtő képességükre – a feldolgozóipar hozzáadott értéktermelő képességét 40 százalékkal javítaná.Természetesen ennek a változásnak a humán feltételeit is biztosítani kellene.

Csath Mag kutatóprofesszor (Pázmány Péter Katolikus Egyetem).