Új eszköz segíthet a nem teljesítő követelések eladásánál

A nem teljesítő hitelek problémájának európai szintű megoldása céljából az Európai Tanács 2017-ben cselekvési tervet (NPL cselekvési terv) dolgozott ki, amely három fő területen - a bankfelügyelet, a fizetésképtelenségi és követelésbehajtási rendszerek reformja, valamint a másodlagos piacok fejlesztése terén - határozott meg intézkedéseket. 

A másodlagos piacok fejlesztésének egyik kulcseleme azon információs egyenlőtlenségek csökkentése, illetve megszüntetése volt, amely a nem teljesítő követelések, illetve a nem teljesítő hitelmegállapodásokból származó hitelezői jogok eladói és a potenciális vásárlói között állnak fenn. Ez különösen akkor szembetűnő, ha ezen követeléseket nem másik hitelintézet, hanem egy kis- vagy középvállalkozás, sőt adott esetben akár természetes személy vásárolja meg. Ezt a lehetőséget az NPL cselekvési terv részeként kidolgozott, a hitelgondozókról és a hitelfelvásárlókról szóló 2021-es uniós irányelv vezette be.

Az információs különbségek csökkentése érdekében az Európai Bankhatóság (EBH) 2017-ben közzétett egy olyan táblacsomagot, amely meghatározza, hogy a potenciális vevő(k) részére az egyes ügyletekről milyen információkat szükséges megadniuk az eladó intézményeknek. Ebben az ügylet szereplői és az ügylet jellemzői mellett - segítendő a nem teljesítő követelések előzetes elemzésének, pénzügyi átvilágításának és értékelésének folyamatát - ki kell térni a rendelkezésre bocsátott fedezetekre, az ügylettel kapcsolatban indított jogi vagy végrehajtási eljárásokra, valamint az ügylettel kapcsolatban beszedett követelésekre is.

A sztenderd információs táblák túlméretezett adattartalma és az arányosság elvének figyelmen kívül hagyása miatt annak fő célja – miszerint széles körben elfogadottá és alkalmazottá váljanak nem csak a követeléseket eladó és az azokat megvásárló intézmények közötti közvetlen kapcsolatokban, hanem a nem teljesítő követelések kereskedését biztosító elektronikus platformokon is – nem valósult meg. A piaci szereplőkkel folytatott konzultációk rámutattak arra, hogy a táblák nem tükrözik vissza azt az információ tartalmat, amelyeken a valós piaci ügyletek alapulnak. Az EBH ezt észlelve 2018-ban kisebb mértékben módosította, majd 2021-ben a fent említett irányelv előírásainak tudatában – miszerint az adattáblákat a hitelintézetekre vonatkozó, rendeleti formában megjelenő, azaz kötelezően alkalmazandó végrehajtás-technikai sztenderdek keretében szükséges rögzíteni – mélyebben áttekintette azokat. Az irányelv rögzítette, hogy kizárólag a nem teljesítő követelések átruházása keretében alkalmazandó új adattáblák kialakítása során szem előtt kell tartani az EBH korábbi adattáblái használatával kapcsolatos tapasztalatokat, a piaci szereplők tényleges adatmegosztási gyakorlatát, a tagállamok által alkalmazott hasonló gyakorlatokat, továbbá minimalizálni szükséges a feldolgozás költségeit mind az eladói, mind pedig a vevői oldalon. 

A felülvizsgálat eredményeként elkészült  új végrehajtás-technikai sztenderd tervezet lényegesen egyszerűbben teljesíthető, arányosabb és ezáltal hatékonyabban alkalmazható követelményeket tartalmaz.  A potenciális vevők számára átadandó, az adós és az ügylet típusához igazodó adatok száma - a korábbi önkéntes adatszolgáltatás adatköréhez képest - a piaci szereplőkkel folytatott konzultációt követően jelentősen csökkent, immár 129-re, melyből csupán 69 megadása kötelező. Ráadásul az arányosság szempontját szem előtt tartva a kötelező adatok átadásától is el lehet tekinteni. Például olyan esetekben, mint az ugyanazon csoporton belüli értékesítések, a szindikált keretmegállapodás részét képező nem teljesítő hitel eladása, az unión kívüli adósok hiteleinek eladása, valamint a vásárolt követelések továbbértékesítése.

A hitelintézeteknek minden ésszerű lépést meg kell tenniük a sztenderd nem kötelező adatmezőinek megadása érdekében is, illetve megengedett a potenciális vevővel kötött külön megállapodás alapján a sztenderd által definiált adatokon túli információátadás is.

A sztenderd információs táblák alkalmazása az eladás időpontjában nem teljesítőnek minősülő hitelek (beleértve a lízing ügyleteket is) átruházása esetében kötelező, kizárva ugyanakkor az olyan, más céllal megvalósuló  ̶  adott esetben teljesítő állományokat is tartalmazó  ̶ transzferek keretében átadásra kerülő nem teljesítő hiteleket, mint például egy fióktelep eladása, szanálási eljárás vagy értékpapírosítás.

A hitelintézetek részéről az adatátadásnak pontosnak és teljesnek kell lennie. Mind az eladók, mind pedig a potenciális vevők részéről biztosítani szükséges az alkalmazandó adat- és titokvédelmi előírásoknak való megfelelést, a sztenderd azokat semmilyen módon nem írja felül. Ezzel összefüggésben követelmény, hogy az adatokat csak a potenciális vevőkkel kötött titoktartási megállapodás birtokában adhatják át és akkor is csak a megállapodás előrehaladásának figyelembevételével.

Az új szabályozó eszköznek nem célja a nem teljesítő követelések eladásának ösztönzése, arról minden esetben a piaci szereplőknek szükséges döntést hozniuk az NPL stratégiájukkal összhangban. A sztenderd információs táblák a várakozások szerint az ilyen ügyletek megvalósulásának elősegítése révén járulnak majd hozzá a banki portfóliók megtisztításához.   

Ezen előírásokat az Európai Bizottság elfogadását követően, előreláthatólag 2023 végétől vagy 2024 elejétől kell majd alkalmazni.

Habár a sztenderd információs adattáblák alkalmazásának kikényszerítéséhez közvetlenül nem kapcsolódik felügyeleti eszköz, az információk rendelkezésre állását a felügyeleti hatóságok - az ellenőrzési és monitoring tevékenységük keretein belül - figyelemmel kísérik és értékelik, azon intézményekre fókuszálva, ahol eladásra szánt NPL portfóliót alakítottak ki.

A szerző a Magyar Nemzeti Bank vezető szabályozási szakértője