A légiközlekedési ágazat volt az egyik leggyorsabban növekvő közlekedési ágazat a koronavírus világjárvány előtti években. A világjárvány az ágazatot súlyosan érintette, és néhány hónap alatt két évtizedes globális utasforgalom-növekedést törölt el.
A járvány megfékezése érdekében bevezetett korlátozások 65,9 százalékos forgalomcsökkenést eredményeztek, és 2020-ra 2,7 milliárd fővel csökkentették az utasok számát, miközben a csökkent utasigény miatt a repülőgépflotta nagy része a földön maradt. 2020-ban összesen 16,9 millió járatot indítottak, szemben a 2019-es 38,9 millió járattal, miközben az ágazat alacsonyabb aktivitása munkahelyek megszűnését is eredményezte világszerte, és az ágazat értékláncának minden egyes szereplőjét súlyosan érintett. Az ágazat problémái miatt egyre több vállalat kerül a csőd szélére.
A német légitársaság, a Lufthansa mintegy 10 százalékkal csökkentette a 2021 téli járatainak számát az Omicron-variáns terjedése miatt. A légitársaság így 33 ezer járatát volt kénytelen eltörölni.
Európa legnagyobb légitársaságai, mint az Eurowings, az Austrian, a Swiss és a Brussels Airlines is 60 százalékkal kevesebb járatot üzemeltetett a 2019-es járvány előtti évhez képest, és csak feleannyi utast szállított.
Az ír fapados légitársaság, a Ryanair is 33 százalékkal csökkentette januári tervezett járatainak számát.
A járattörlések száma még magasabb lett volna, ha például a Lufthansa nem üzemeltet 18 ezer felesleges, extra járatot, csak hogy biztosítsa a le- és felszállási jogokat. Ha bizonyos ideig egy légitársaság ugyanis szüneteltet egy adott járatot, egy idő után már el sem tudja indítani, mert a repülőtér inkább kiadja az adott helyet egy másik vállalatnak.
Ezt a szabályt a repülőterek a koronavírus járvány alatt ideiglenesen felfüggesztették, de már fokozatosan kezdik visszavezetni.
Az üres járatok elindítása egyrészt a vállalat oldaláról nézve anyagi veszteségekkel jár, másrészről óriási környezetterhelést jelent a légkörbe feleslegesen kibocsátott szén-dioxid mennyisége miatt.A globális szén-dioxid-kibocsátás 2,5%-ért a légiközlekedés felelős, de a felmelegedésre gyakorolt hatása valójában sokkal nagyobb a nagy magasságban kibocsátott egyéb gázok és részecskék miatt.
Mivel a többi ágazat gyorsabban csökkentheti kibocsátásait a klímasemleges technológiákra való átállással, addig a légiközlekedés relatív részesedése a globális kibocsátásokból növekedni fog.
A légiforgalom ugyan jelentősen visszaesett a pandémia hatására, de várhatóan vissza fog emelkedni a korábbi szintre. Az ágazat arra számít, hogy 2023-ra visszatér a járvány előtti utasszámokhoz. A jelenlegi 2 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátás lefaragáshoz olyan megoldásokra van szükség, amelyek jelenleg még drágák, a jövőbe mutatók vagy mindkettő.
A légitársaságok 4 módja, hogy karbonsemlegessé váljanak:
- zöld üzemanyag
- szén-dioxid-kompenzáció
- szén-dioxidot közvetlenül leválasztó (Direct Air Capture, DAC) technológia
- elektromos és hidrogén üzemanyagcella
Az ágazat szerint a karbonsemlegesség eléréséhez vezető leggyorsabb út a repülőgép-üzemanyagot megújuló erőforrásokból - például növényekből vagy használt étolajból - előállított "fenntartható repülőgép-üzemanyaggal" (SAF) helyettesíti.
A SAF előállítási módjától függően mintegy 80%-kal csökkentheti a repülésből származó kibocsátást, azonban a magas költségek miatt nem áll széles körben rendelkezésre.
Az Egyesült Államok és más országok támogatásokat fontolgatnak az árak csökkentése és a kínálat növelése érdekében. Addig is néhány légitársaság kis mennyiségben keveri az üzemanyaghoz.
Vannak más aggályok is, többek között az, hogy a repülőgépek megfelelően tudnak-e működni tisztán zöld üzemanyaggal. A petróleumalapú üzemanyaghoz tervezett motorok a belső alkatrészek kenéséhez, valamint a tömítések védelméhez az olajos tulajdonságokra támaszkodnak. Nem világos, hogy a SAF önmagában is biztosítja-e ezt a hatást.Amennyiben a fenntartható üzemanyag képes is teljesen helyettesíteni a kőolajalapú üzemanyagot, akkor is legfeljebb csak 80%-kal csökkenti a kibocsátást.
A fennmaradó részt szén-dioxid-kompenzációval lehetne leírni - olyan pénzügyi eszközökkel, amelyek lehetővé teszik, hogy a kibocsátó valaki másnak fizessen a kibocsátás csökkentéséért.
Az ellentételezési krediteket tiszta energiaprojektekbe való befektetéssel, faültetéssel vagy más, a kibocsátást a légkörből távol tartó erőfeszítések támogatásával lehet előállítani. A légitársaságok és más iparágak már most is végeznek ilyen beruházásokat. A tudományos bizonytalanság, valamint az átláthatóság és a nemzetközi minőségi szabványok hiánya miatt azonban nem lehet biztosra venni, hogy az ellentételezéseket használók valóban az ígért kibocsátást csökkentik.
A United Airlines (UE) vezérigazgatója, Scott Kirby szerint a szén-dioxid ellentételezés a „zöldre mosás csúcsa”.
Ehelyett az amerikai légitársaság a közvetlen szén-dioxid-leválasztásra (DAC) esküszik, egy még fejlesztés alatt álló technológiára, amely közvetlenül a légkörből vonná ki a szén-dioxidot, és a föld alatt tárolná.
A technológia még nem bizonyított a méretarányos méretben. Ráadásul drága is, több száz dollárba kerül egyetlen tonna szén-dioxid megkötése.
A karbonsemlegesítési lehetőségek között szerepel még, hogy az akkumulátorok kapacitása növelhető-e a repülőgépek meghajtására, és hogy a megújuló energiával előállított hidrogén üzemanyagot elő lehet-e állítani a szükséges mennyiségben. A technológiák még messze vannak a kereskedelmi felhasználástól,
az akkumulátorok nehezek, a hidrogén üzemanyag pedig még nem bizonyított a repülőgépekben.
A légiközlekedés CO2-kibocsátása 2050-re háromszorosára is emelkedhet, de amennyiben a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fokra akarja korlátozni, akkor addigra az ágazatnak is el kell érnie a karbonsemlegességet, amely technológiai szempontból nem egy egyszerű feladat, de szükségszerű.
A világ légitársaságai ígéretet tettek arra, hogy 2050-re elérik a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást. Az ígéret az ENSZ éghajlatváltozási konferenciája (COP26) előtt hangzott el Glasgowban.
A karbonsemlegesség elérésé érdekében a légitársaságok és a repülőterek sok mindent tehetnek, de a technológiaváltásnál még egyszerűbb magának a szabályozási környezetnek a megváltoztatása.
A repülőterek fenntartható működését elősegítheti egy egységes uniós szabályozás (keretmegállapodás) létrehozása.
Míg a repülőterek a túlélésre összpontosítanak, addig a helyreállítási terveknek döntő szerepe van az klímasemlegesség elérésében.
Általánosan bevett szabály például, hogy leszállás előtt a repülőgépek a repülőterek felett köröznek, míg engedélyt nem kapnak a leszállásra, ezzel rengeteg üzemanyagot elhasználva és felesleges szén-dioxidot kibocsátva. Egy kis logisztikai átalakítással megoldható lenne a járatok összehangolása.
Továbbá olyan komplex klímavédelmi megoldásokra is szükség lenne, mint az utazási szokások megváltoztatása (sok millió ember szokásának a megváltoztatása) vagy egyszerűen csak a folyamatok újra gondolása.
A szerző a Klímapolitikai Intézet kutatója.
