Miért veszélyes, ha nagyvállalati vezetők bálványokká válnak?
SikerMeghatározó nagyvállalatok vezérigazgatói ma már nemcsak a gazdagság és a siker példaképei, hanem guruként kormányokat, kultúrát, gazdaságot, jövőképet, gondolkodásmódot befolyásoló tényezőkké váltak. Veszélyes következményekkel járhat a cégvezetők bálványozása.
A vezérigazgató elnevezés egyes óriásvállalatok esetében már jóval túlnőtt egy-egy cég vezetésén: a legkarizmatikusabbak már nem egy vállalatot, hanem egy értékrendet és gazdasági-kulturális stratégiát képviselnek, és komplett jövőképet, gondolkodásmódot vázolnak fel, és így hatnak a társadalomra.
A Facebook, az Amazon, az Apple és a Tesla vezérek ennek a mentalitásnak a legismertebb képviselői, akikből mára szuperhős vált, és az úgynevezett vezérigazgatói értékminta a mindennapi életbe is beköltözött.
A "mágikus guruként" is befolyást gyakorló ügyvezetők már nem csak a vállalat termékeit és szolgáltatásait szeretnék képviselni, hanem társadalmi, gazdaságpolitikai döntésekre szeretnének befolyást gyakorolni, kulturális ikonná válni.
Ez a kor az úgynevezett vezérigazgatói (CEO) társadalomra kezd hasonlítani, amelyben a cégvezetők elvei mutatják az utat akár a politikusok számára is
– mindez a CEO-társadalom című sikerkönyvben megfogalmazott fő tétel, amely leginkább az USA-ban kialakult társadalmi jelenséget vesz górcső alá. A szerzők Dr.Peter Bloom és Carl Rhodes társadalomkutatók és egyetemi professzorok a brit Open University-n, illetve a sydnes-i UTS Business School-ban.
Könyvükben nem kevesebbet állítanak, mint hogy napjaink vállalatvezetési gyakorlatának terjedése és begyűrűzése a mindennapi életbe drámai hatással van a világunkra, üzleti retorikával ugyanis nem lehet globális problémákat megoldani.
A társadalompolitikához és a kultúra kialakításához ugyanis sokkal összetettebb módszerekre van szükség a sok esetben rövid távú vállalatvezetői gondolkodásmódnál.
A felsővezetői-kultúra támadás a modern psziché átformálására, amely nem csak a vállalatok és intézmények megszerzésére irányul, és alapjaiban szeretné átalakítani a világképet.
Azt sulykolja belénk, hogy álmaink, vágyaink, céljaink kizárólag költség-bevétel elemzés útján érhetőek el, a saját profit maximalizálás a fő cél az életben a többiek kárára is.
Példaként a Trump-adminisztráció döntéseit elemezve a szerzők arra jutottak, hogy
sokszor veszélyes úgy vezetni egy országot, mintha egy vállalat lenne.
Azonban még mindig sokakban él a hit, hogy a vállalkozók és az üzleti titánok majd megmutatják nekünk, hogyan léphetünk a gazdasági, politikai, és társadalmi haladás útjára. A szerzők szerint a CEO-k kvázi misztikus tudása gurukká emelte őket, és arra csábítanak, hogy modern hitüket beléjük vessék, mivel az egyéni és kollektív megváltást is az ő tudásuk és gyakorlatuk hozhatja el. 
Árulkodó jel, hogy a hősies vezérigazgatók iránt érzett tisztelet még akkor is kitart, amikor a szabadpiac dogmájába vetett hit már erősen az elhasználódás jeleit mutatja, és egyes CEO-k látványos (etikai) hibákat vétenek.
Az ügyvezetők bálványozása azonban hamis és aggasztó, egyben a késői kapitalizmus egyik legzavarosabb és legalapvetőbb ellentmondását képviseli. A CEO-társadalom című kötet arra vállalkozik, hogy felemelje a hangját az ügyvezetői fanatizmussal szemben, és a felsővezető-imádat világméreteket öltött jelenségének gyökereit megmutassa.
