A magyar város, amely sokkal szebb, mint hinné – Fotókon is mutatjuk

Hazánk nem szűkölködik a kastélyokban. Amit az is jól mutat, hogy ha valaki minden nap másikat keresne fel, akkor is majdnem két évébe telne mire itthon látná az összeset.

Viszont olyan mutatós, mint amilyen Békéscsaba szomszédságában Szabadkígyóson van kevés akad itthon. Az hagyján, hogy úgy néz ki, mintha egy tündérmese lapjai közül esett volna ki a Tiszántúlra, de ráadásul a falai több technológiai bravúrt is rejtenek. A XIX. századi épületben a vizet gőzgép segített felpumpálni a toronyba.

A konyha épületétől nem messze egy olyan ház is épült, amely a világításra használt gázt segített kifejleszteni.

Forrás: Shutterstock

Békeidőket idéző kávézó, meseház, „Óriások konyhája” – ezek pedig már olyan látnivalók, amelyek a Viharsarok központjában lehet felfedezni. Békéscsaba ugyan nem olyan turista-mágnes, mint a közeli Gyula, de az utazóknak itt is bőven van mit nézni.

Kedvcsinálónak érdemes felütni Munkácsy Mihály sorait, aki ilyen szép szavakkal írt „Európa legnagyobb falujáról”:

A város látképe csodálatba ejtett: hosszú-hosszú utca, egész alacsony, széles házak, mind rendjében, sorjában, akárcsak a Rue Rivolin Párizsban. A középen, ahol az utcák metszik egymást, farkasszemet néz a két templom. Köröskörül csend. Harang zúg mélabúsan...

Teljes joggal, Békéscsaba roppant büszke rá, hogy Munkácsy Mihály ezer szállal kötődik a városhoz, emiatt egy egész negyedet szenteltek a festőfejedelemnek.

Nem csak a művész legnagyobb gyűjteménye tekinthető meg a helyi múzeumban, de a közeli Steiner-Omaszta-kúriát is alaposan kikupálták, amely egyébként azon túl, hogy a festő gyerekkorához kötődik, sötét múlttal bír.

Majdnem 200 éve annak az esetnek, amikor betyárok törtek be és olyan súlyosan bántalmazták a ház asszonyát, hogy Steinerné, aki Munkácsy nagynénje volt, később belehalt a megpróbáltatásokba. Az esetre külön terem emlékszik meg a felújított kúriában, ahol persze vidámabb témáknak is van hely. Hisz a régi úri lét mindennapjaiba is be lehet tekinteni, de egyebek mellett egy cukrászda is üzemel az épületben.

Ahol talán Békéscsaba a legnagyobb meglepetést nyújthatja az a fő tér, amely bizony a közelmúlt felújításainak köszönhetően egészen csinos lett. Legszebb dísze a kettős tornyú társszékesegyház. Az impozáns méreteit meglátva meglepő lehet, hogy a közeli evangélikus nagytemplom még nála is hatalmasabb. Utóbbi rekordernek számít az egész kontinensen: hisz ez Európa legnagyobb evangélikus temploma.

Az oltárépítményét annak idején öt szekéren kellett hozni a fővárosból.

Jót tesz a központnak, hogy a várost elérte a „sétálóutca-láz”, ezért itt is lehet autómentes helyeken bandukolni a régi épületek között.

A belváros közelében több egészen régi lakóépület is fent maradt. Mind közül a legidősebb az a molnárház, amely valamivel 1810 előtt épült.  A korhű tárgyakkal berendezett épületben

a kemencét úgy újították fel nemrég, hogy használható legyen.

A vármegyeszékhelyet a történelem viharai egyébként alaposan megtépázták. A török harcok idején volt, hogy a lakosoknak el kellett menekülniük, rá nem sokra a gyulai rácok égették fel, a második világháború idején pedig a bombázásoknak is ki volt téve a város.

Ami az egyik fő nevezetességet illeti: a híres-neves csabai kolbász viszonylag új jövevénynek számít. Országos híre igazán a két világégés között terjedt el. Az eredetvédelme szerint egyedisége többek közt a füstölésben és a paprika-tartalmában rejlik.

A Csabaparkban, amely a kolbász fesztiválnak is helyet ad, folyamatosan külön részleg foglalkozik a helyi finomságokkal.