A Mátrát nem lehet kihagyni, nincs olyan év, hogy ne töltenénk itt napokat. Mátraháza, Sástó, Mátrafüred, Galyatető - kötelező célpontok. Vannak csalódások, a legnagyobb pont a Mátra kapuja: Mátrafüred. Az erdő viszont mindenért kárpótol.
Bárhol csatangolunk a Mátrában, Mátrafüred szinte kikerülhetetlen. A Gyöngyöshöz tartozó, 350 méter magasságban fekvő helyiség a mai nevét az 1920-as években kapta és itt végződik a Mátravasút egyik szárnya, valamint itt kezdődik a Mátra "kapuja". Sokan szeretik ezt a települést, mégis legszívesebben kihagynám, mert nem ez helyszín mutatja az Északi-középhegység 900 négyzetkilométeren elterülő Cserhát és a Bükk-vidék közötti részének igazi arcát.
Mátrafüred: Kinek van kedve egy ilyen szemetes mellett megpihenni a kopott, szálkás padon?
Turistacentrum, reklámövezet, mindig tömeg és kosz, drágaság van.
Hogy Mátrafüreden nem takarítanak rendszeresen, nem kaszálják a gyomot, az biztos! Hogy parkolni lehetetlen, az is döbbenet.
Nem állítom, hogy nincs fejlesztés, hiszen szép számmal méregdrága szállodák nyílnak, jó a levegő, pazar a táj.
Íme a mátrafüredi szabadtéri színpad - maradványa. Esztrádműsor sem mostanában volt itt
Mátrafüred Gyöngyös része, de mivel a város területétől elkülönült területen található, a gyöngyösi képviselő-testület határozatában kimondta, hogy létrehozza a Mátrafüredi Részönkormányzatot, hogy a Gyöngyöshöz tartozó, de a várostól egyértelműen, fizikailag is elkülönült településrész lakói számára biztosítsa az érdekképviselet lehetőségét – olvasható a gyöngyösi önkormányzat tájékoztatói közt.
Épülő parkoló, a kivitelezés el sem kezdődött ám a határidő lejárt.
Marad a "ki hol talál helyet" az ország egyik legforgalmasabb turistacentrumában
Minden kirándulási útvonal a 24-es főúton vezet keresztül, amely szerencsére egyre több helyen kap új burkolatot. Ráfér, a teherautók hazavágták rendesen. Ám a megújult tükörsima aszfalt sajnos az őrült motorosoknak nagy kísértés, rengetegen halnak meg itt a felelőtlen viselkedés miatt. Sajnos ártatlanok is, autózó családok is.
Nem véletlen, hogy a mátrai felújított szerpentínen az egyik legrosszabb a baleseti statisztika az országban.
A hatóság tehetetlen, a halálút folyamatosan szedi áldozatait. Ezért a mátrai falvak lakói és döntéshozói pontosan egy éve petíciót nyújtottak be, azt kérve, hogy – német példára – tiltsák ki a motorkerékpárokat a 24-es útról.
Holló Henrik parádsasvár polgármesterének levele
A tiltás egyfelől üdvözlendő, másfelől megosztó, hiszen mindez azt jelentené, hogy március közepétől decemberig csak hétköznap közlekedhetnének a motorosok Galyatető- és Parádsasvár-elágazás között.
Emlékmű a Kékesen: tavaly már mozdulni sem lehetett a sok reklikviától, mostanra megtisztították, de naponta hozzák az emlékeket
Tavaly óta semmi előrelépés nem történt sőt: a kétkerekűsök feldühödtek, az autósok utálkoznak, a helybéliek nem tudnak pihenni a motorbőgéstől, a rendőrség nem szigorít. Igazi patthelyzet - mesélik a helyi lakosok.
Mostanra elszállították a relikviákat, mert sajnos annyi összegyűlt, hogy a tájképet csúfította a rendetlenség, a sok mécses pedig tűzveszélyes volt a Kékes közepén. Most az emlékhellyel szemben egy egész faházat megtöltenek az összetört bukósisakok, motordarabok, fotók, kerékmaradványok - tudom meg az egyik helyi árustól.
Mindezt leszámítva nyugalom van, rengeteg a kirándulóhely, a turistautak jól járhatók, tízes skálán négyes, helyenként ötös nehézséggel ott, ahol rövid, de meredek kaptatók vannak. Apropó turistautak: többször letértünk és betértünk az erdőbe, csak úgy. Nem igazán lehet eltévedni, „sorvezető” a 24-es út, érdemes párhuzamosan caplatni vele. Ekkor látjuk a Mátra igazi arcát!
Cseres-tölgyes-bükkös erdők váltják egymást. Előbbiek 550-700 méter körül, utóbbiak 850-900 métertől kezdődnek, a Kékes, Galyatető környékén.
Ahol mi sétáltunk Mátraházán bent az erdőben, zömmel tatárjuharos lösztölgyeseket láttunk, erdős-sztyeppekkel váltogatva.
Sok a viharvert, villámsújtotta fa, ám ezeket az erdőgazdálkodásnak megfelelően nem takarítják el csak a közútról, hiszen pazar búvóhelyet nyújtanak a kisállatoknak, növényeknek, zuzmóknak. Az ódúk remek lakhelyet kínálnak a védett denevérfajoknak is. Igazi fauna.
A növényhatározáshoz érdemes telefonos applikációt letölteni, hasznos időtöltés és sokkal pihentetőőbb távol a turistáktól bóklászni a bokáig érő avarban, gallyrengetegben. Kullancsirtó, vastagtalpú túracipő és túrabot ajánlott!
Jó hír, ám vigyázat! Egyre több az erdei- és vízisikló, amelyek nagyobb példányai a semmiből tűnnek elő. Nem bánt ha békén hagyjuk, ám ha megriad, támadva harap. A Mátrában él vadmacska is, noha eggyel sem találkoztunk, hiszen óvatos, rejtett életet él, csakúgy mint a hiúz. Legalábbis az útikönyvek ezt írják – remélhetőleg nem halt ki az állomány.
Annál több a gímszarvas, az őz, a vaddisznó! Ilyenkor ősszel előszeretettel rohangálnak át az úton – szintén sok a vadgázolás. Ezért sem érdemes száguldozni!
Idegen a tájban a muflon, hiszen Korzika az őshazája. A leírások szerint a Mátrába 1924-ben telepítették a természetvédelmi szempontból sajnos káros fajt. Ki érti, miért? A harkályokat mindenesetre nem zavarja a „koncertezésben”.
Ha elég az erdei kirándulásból, nem szabad kihagyni a „kötelező slágerhelyeket”. Legalábbis mi gyakran ellátogatunk Magyarország legmagasabban fekvő tavához, a Sástóhoz.
„Az esővíz által táplált lápos mocsaras tavakat 1960 körül kezdték üdülőhellyé alakítani. Az idők folyamán feltöltődőtt medreket kitisztították és egybe nyitották. Az így keleztkezett tó átlagos mélysége egy-másfél méter. A vízfelület rendberakása után megindult az idegenforgalmat kiszolgáló létesítmények építése is. Kiváló csónakázó- és horgászhely.
Sástó: A vadkacsákon kívül a kutya nem járt erre
Sajnos, a terület erős átépítése miatt a korábban itt honos életközösségek jelentős része sérült, vagy teljesen eltűnt a környékről” – olvasható a Wikipédián. Mindez szóról-szóra most is igaz.
Szép, ápolt sétányok, miniútvesztők, híres kilátó – turista viszont sehol. Remek arborétum, nádasok, vadkacsabúvók, mégis fájó magány a kietlen parton.
Jobban ki lehetne használni ezt a Mátrafüred és Mátraháza között elterülő oázist, át kellene gondolni a – szintén magányos – turistaházak, kemping, kávézók funkcióját.
Minek a csónak, ha nincs vendég?
Pedig egykor, az osztálykirándulásokon nagy élet volt itt, kötelező volt megmászni az 53 m magas acél kilátótornyot.
Ezzel szemben mozgalmas időtöltés az Adrenalinpark, amely libegőjével, drótkötélpályájval, bobjával óriási komplexumon terül el.
Arra viszont figyelni kell, hogy egyes eszközök (például a libegő, vagy a canopy) működése időjárásfüggő.
A haditechnikai eszközök – MiG-repülőgép, harci járművek, dzsip bemutatója mindig lenyűgöz, ráadásul ezeket ingyenesen lehet megtekinteni.
A parkban csak az eszközhasználatért kell fizetni, azaz bárki besétálhat és megsimogathat egy orosz harci gépet.
Érdemes megtekinteni a Siroki- illetve a Cserteri várat is, csak úgy, mint a Palóc múzeumot. Így lesz kerek és aktív a pihenés a Mátrában hazánk egyik legszebb táján.
Szakadt zászló, szügyigérő gaz az egykori Grand Hotel Galya főbejáratánál, ahol csak a biztonsági őr kocsija parkol.
Az ország egyik leghíresebb szállodája volt, ahol Kodály Zoltán is sokat pihent.
Épp ezért kár, hogy Mátrafüred miatt vegyes érzelmekkel jöttünk haza, de az sem dobott a hangulaton, hogy egykori kedvenc szállodánk a Grand Hotel Galya is évek óta zárva. A korábban csodás park is az enyészeté lett az egyik legpatinásabb hotelről nem beszélve. Magyarország így szeretlek!
