Nyolcszáz milliárd eurós közös kassza kellene - Elkerülhetetlen a közös európai energiabeszerzés?

A közel-keleti háború nyomán kialakult energiaellátási zavarok több, egymást erősítő hatást jelentenek Európa számára – vélik a Nemzetközi Valutaalap szakértői, akik a jelenlegi energiakrízisben vázolták a javaslataikat.

Szinte semmivé válhat a növekedés

A 2022-es válságtól eltérően a jelenlegi energia-sokk gyökere nyilvánvalóan a közel-keleti konfliktusban keresendő, amely olyan időpontban következett be, amikor az európai növekedés amúgy is törékeny: mindössze 1,1-1,3 százalék lehet idén. Az iráni háború miatt bekövetkezett energiadráguláshoz adódik a geopolitikai bizonytalanság és a leválás költsége az orosz energiától.

Összességében a megdrágult energia az Európai Uniót stagflációba taszíthatja az IMF szerint, a rossz forgatókönyv eszerint 4-5 százalékos inflációt és fél százalék körüli GDP-növekedést jelenthet.

A sérülékenység egyik oka, hogy az Európai Unió most egy olyan széttagolt piac, amelyik nem tud versenyezni az Egyesült Államok vagy Kína iparának hatalmas méreteivel.

A költségvetési forrásokból sem jut elegendő a drága energiára:

az idősödő népesség miatt magasak a szociális kiadások, drága az átállás a zöld energiára és a védelmi kiadások is radikálisan emelkedtek.

A központi bankoknak az IMF azt tanácsolja, hogy tartsák fennt a semleges vagy szigorú irányvonalukat és az inflációs várakozásokat és a másodlagos hatásokat – például az energiaárak átszivárgását a bérekbe - minél inkább kordában tarthassák. A jelentés hangsúlyozza, hogy a fiskális mozgástér nem végtelen. Az országokat az IMF két csoportba sorolja:

a magas adósságú államoknak (például Olaszország, Franciaország) szigorú konszolidációs terveket kell követniük. Vagyis bármilyen energiatámogatással összefüggő intézkedést teljes mértékben ellensúlyozniuk kell más területeken végrehajtott kiadáscsökkentésekkel a befektetői bizalom megőrzése érdekében.

Az alacsony adósságú országok (például Dánia, Svédország) ezzel szemben rendelkeznek a szükséges pénzügyi mozgástérrel ahhoz, hogy ciklikus kiadásokat hajtsanak végre gazdaságuk védelme érdekében.

Felpörgetnék Európát a reformtervek

Az IMF számításai szerint a termelékenység 10 év alatt akár ötödével is nőhet, ha az európai közösség közös piacot erősítő reformokat hajtana végre. Így például az egységes uniós társasági jogra kellene törekedni, amely lehetővé tenné, hogy egy vállalkozás egyszer regisztráljon, és egyetlen keret alapján működjön az összes tagállamban, megkerülve a 27 különböző bürokratikus eljárást. 

A másik javaslat a Tőkepiaci Unió (CMU), amely erősítené, hogy a kontinensen keletkező megtakarításokat európai startupokba fektessék be, illetve hogy megállíthassák az amerikai technológiai cégek agyelszívását Európából.

Az IMF javasolja a nemzeti lakáspiacok és adórendszerek reformját is annak érdekében, hogy a munkavállalók könnyen eljuthassanak oda, ahol a munkahelyek vannak, megoldva ezzel az ipari központokban tapasztalható krónikus munkaerőhiányt. A Valutaalap szakértői szerint egy egységes európai védelmi ipari bázis felé kellene elmozdulni, hogy a katonai kiadások hatalmas növekedése valóban növelje az európai GDP-t, ahelyett, hogy az uniós tagországok csupán külföldről vásárolnának felszerelést. 

Az IMF elemzése szerint egy teljesen integrált egységes piac az elkövetkező évtizedben akár 800 milliárd eurónyi további magánbefektetést vonzhat, amely az egy főre jutó GDP-t körülbelül 35 százalékkal növelné 10 év alatt. 

A reformok sikere attól függ, hogy a tagállamok képesek-e a hosszú távú célokat előtérbe helyezni az energiaárak szubvencionálására irányuló rövid távú politikai kísértés helyett - állapítja meg az IMF.

Hatalmas csomag a közös energiáért

Az energiafüggőség felszámolása érdekében egyébként versenyképességi jelentésében Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi vezetője radikális átállást javasolt az egységes európai stratégia felé. Draghi az EU hatalmas piaci erejének kihasználását kezdeményezte a gáz és a szénhidrogén közös beszerzésében.

Ez a rendszer léphetne életbe ahelyett, hogy a 27 tagország egymást túllicitálva versenyezne az importért.

Az európai energiaunió létrehozása lehetővé tenné, hogy az északról származó olcsó szélenergia eljusson a déli ipari központokba is. 

A másik javaslat a bürokrácia felszámolását célozta.

Emiatt ugyanis Európában 10 évbe telik egy szélerőműpark építése, míg a versenytársaknál ez 2 év alatt megvalósul.

Draghi azzal érvelt, hogy a dekarbonizációnak a versenyképesség eszközének kell lennie, nem pedig tehernek. Javaslata szerint, ha Európa nem hangolja össze energiapolitikáját, a magas költségek arra kényszerítik az energiaigényes iparágakat (acél, vegyipar, üvegipar), hogy külföldre költözzenek. Draghi szerint 

a valódi európai energiafüggetlenséghez hatalmas beruházásokra van szükség – évente körülbelül 800 milliárd euróra –, hogy önellátó, alacsony költségű és integrált energiarendszert építsenek ki. 

Európa jelenleg a legtöbb LNG-t és földgázt Norvégiából és az Egyesült Államokból szerzi be, továbbá Algériából, Azerbajdzsánból és kis részben Oroszországból vásárol. Katar az európai LNG-behozatal 9 százalékát adta az iráni háborút megelőzően.

Európa gázolajat és nyersolajat az Egyesült Államokból, Norvégiából, Kazahsztánól, Líbiából és Nigériából hoz be,

míg szenet főleg Ausztráliából és az USA-ból importál.