25 éve nem történt ilyen a dollárral - ez már a kezdődő valutaháború jele?

A dollár tartalékvaluta szerepe meg sem kérdőjelezhető, azonban a tendencia az amerikai-kínai versengés fényében annál inkább figyelemre méltó. Miközben az amerikai költségvetés rekordszintű adósságokat halmoz fel, a Fed folytatja a laza monetáris politikát, és a külkereskedelmi mérleg is egyre nagyobb deficitet mutat, lassú csökkenés figyelhető meg a dollár tartalékvaluta arányában.

A központi bankok tartalékvalutái közül a dollár aránya 59 százalékra csökkent, ami 25 évvel ezelőtti szintet jelent - írják a Nemzetközi Valutaalap közgazdászai.

Az IMF ábráján a központi bankok tartalékaiban az egyes valuták aránya látható, ahol 2020 utolsó negyedéve az utolsó adat. (Az arányokat az IMF jegybankok tartalékvaluták összetételét mutató indexe (COFER) mutatja.)

A központi banki tartalékokon belüli arányok (kék vonallal) és a dollár árfolyamát (fekete vonallal jelölve) egyaránt mutató grafikonokon jól látható, hogy az euró megjelenése óta a dollár tartalékvalutaként 71 százalékról 59 százalékra esett, eközben az euró a jegybanki tartalékokban 20 százalékos arányt mutat.

A másik érdekes trend a zöld vonallal jelölt 'egyéb' tartalékvaluták arányának emelkedése: ebben az ausztrál dollár, a kanadai dollár mellett a kínai jüan is szerepel. Ez a három valuta most a tartalékok kilenc százalékát adja.

Mindez a dollár nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepének lassú csökkenésére utal, de mutathatja a globális gazdaságban betöltött súlyának változására is. A dollár szerepének bármilyen változásának értékelésekor csak hosszú távon érdemes nézni a mozgásokat, azt azonban már most látni, hogy amennyiben tartós egy ilyen folyamat, az nem csak az adott valuta árfolyamát, hanem a kötvénypiacokat is meghatározza - írják a valutaalap közgazdászai.

A jegybanki tartalékok összetételére jelentős befolyással bír az árfolyamok és az adott devizában kibocsátott állampapírok kamatfelérának változása. 

A narancssárga vonallal jelölték az ábrán az árfolyamhatásokkal kiigazított dollár arányát a tartalékvaluták között, itt látható, hogy annak ellenére, hogy hosszú távon a dollár tartotta az értékét, a központi bankok portfoliójában az aránya egyre csökken.

Mindez azt mutatja, hogy a központi bankok lassan kezdenek más tartalékvalutákba nagyobb mértékben fektetni - a dollár rovására.

Kína terjeszkedése a háttérben

Néhány ország, köztük Oroszország már be is jelentette, hogy csökkenti a portfoliójában a dollár arányát - hívják fel a figyelmet a valutaalap szakértői.

A változás ellenére az elmúlt hat évtizedben a dollár volt a meghatározó a jegybanki tartalékokban, és ez csak hosszú távon, lassú ütemben változhat.

Kína azonban szintén hosszú távon gondolkodik, és néhány szövetségessel (mint például Oroszország) együtt képzelné el a dollár lassú visszaszorítására vonatkozó terveit.

Többek között az Új Selyemút építésének ez is az egyik célja, de ide értendő több olyan nemzetközi hitelintézet felállítása, ahol a hitelezésben a jüan a korábbinál sokkal nagyobb szerepet tölthet be.

Az USA és Kína közötti vámháború mindenesetre eddig nem hozott eredményt az USA számára, legalábbis nem olyat, ami a külkereskedelmi deficit visszaszorítását hozta volna. Márciusban ráadásul történelmi rekordot ért el az amerikai külkereskedlmi mérleg hiánya, amely idén az év első három hónapjában egyre rosszabbul festett.

A tartalékvaluták szempontjából alapvető fontosságú. hogy az IMF meghatározza az úgynevezett SDR (Special Drawing Rights) kosarát, például az alapján, hogy az adott devizában mekkora kereskedelem zajlik a világban.

A jelenlegi, 2016 óta érvényes, idén felülvizsgálatra kerülő súlyozás: USA dollár súlya közel 42 százalék, az euróé 31 százalék, a japán jen és az angol font nagyjából 8 százalékkal szerepel, a kínai jüan 11 százalékos súlyt kapott 2016-os felvételekor.