32-szeres gazdasági különbség egy felbomlott ország két utódállama között 

Mozgalmas régió konfliktusokkal

Az egykori Szovjetunió, amely a korábbi Orosz Birodalom helyett jött létre, bő 30 éve szűnt meg. Az utódállamok sok etnikai konfliktussal lettek megterhelve, miután határaikat még a Szovjetunión belül önkényesen, gyakran a nemzetiségi elv figyelmen kívül hagyásával húzták meg, és ezek lettek az államszövetség felbomlása után az új országok külső határai.

A konfliktusok többször vezettek az országok közötti háborúkhoz, melyek többsége helyi konfliktus maradt, és sokszor az egykori gyarmattartó, Oroszország teremtett rendet érdekeinek megfelelően, amint ez például legutóbb Örményország és Azerbajdzsán között is történt.

A legkomolyabb, egyelőre megoldhatatlannak látszó konfliktus Ukrajna körül alakult ki, de ami érdekes, hogy a stabilnak tűnő Kazahsztánban milyen hirtelen lángolt fel egy elégedetlenségi hullám, amelyet végül gyorsan elfojtottak, megint csak orosz közeműködéssel.

Nagy eltérések

Mindazonáltal a 15 utódállam sok esetben egymástól erősen eltérő utat tett meg, mind politikai rendszerüket, ming gazdasági fejlettségüket és persze lakosságuk életszínvonalá tekintve. Jóllehet eltérések az egykori Szovjetunión belül is voltak, meglepő, hogy

ma van olyan utódállam, amely a világ élvonalát közelíti, és van, amely a 17. legszegényebb a világ nagyjából 200 országa közül.

Az utódállamok területüket és lakosságukat tekintve is erősen eltérőek, így geopolitikai jelentőségük is más és más. A gigantikus területű és 145 milliós lakosú Oroszország után a felbomlás után lakosságát tekintve Ukrajna, terület szempontjából Kazahsztán lett a legnagyobb állam.

Mára Üzbegisztán lett a harmadik legnépesebb utódállam a gyors népességnövekedés miatt, a többi 11 tagállam területe és népessége egyaránt viszonylag kicsi ezekhez képest: lakosságuk 10 milliós, vagy az alatti.

A nyertesek

Ami a fejlődést illeti,

az élvonalba a három balti köztársaság: Észtország, Lettország és Litvánia került,

melyek rögtön a nyugathoz csatlakoztak, demokratikus politikai rendszerek alakultak ki, és velünk egy időben az EU és a NATO tagjai lettek. Igen kis lakosságú államokról van szó, melyek rendkívül gyors gazdasági fejlődésen mentek keresztül 30 év alatt. Litvánia és Lettország nagyjából a visegrádi országok szintjén van, a mindössze 1,3 millió lakosú Észtország pedig igencsak előreszaladt: az egy főre eső GDP és a nettó bérek tekintetében egyaránt a szlovén és a cseh szinten van.

A korábbi gyarmatosító

A három balti állam után a fejlettségben Oroszország következik, de tőlük jóval lemaradva, nagyjából felekkora GDP-vel és nettó bérekkel. A hatalmas ország gazdasága még mindig erősen nyersanyagfüggő: a kőolaj-, és földgázexport a bevételek döntő részét adja, ugyanakkor a mezőgazdaság is húzóágazat lett, főleg a 2014-ben bevezetett nyugati szankciók óta.

Politikai rendszerét nehéz meghatározni, elvileg demokratikus választások vannak, valójában az ország vezetője ugyanúgy életfogytig (vagy egészsége teljes összeomlásáig) van hatalomban, mint egykor a cárok, majd a szovjet pártfőtitkárok idejében.

Kazahsztán

Oroszországtól nincs sokkal lemaradva Kazahsztán, amely még inkább a szénhidrogének kivitelére támaszkodik: a földgáz a legfontosabb, de a kőolaj szerepe is jelentős. Politikai rendszere autokrácia: 2019-ig az országot vaskézzel irányította Nurszultan Nazarbajev, aki már a szovjet időkben is a köztársasági kommunista párt első titkára volt, ami gyakorlatilag a szovjet rezsim helytartóját jelentette.

2019-ben hatalma egy részét átadta az ugyancsak erőskezű Kaszim-Zsomart Tokajevnek, a személyi kultusz jegyében a függetlenség ideje alatt épült új fővárost, Asztanát át is nevezték, Nur-Szultan lett. A mostani megmozdulások során Tokajev a szovjet utódállamok egy csoportja, mindenekelőtt Oroszország katonai segítségével állította helyre hatalmát.

Kelet-Európa

A többi utódállamot földrajzi fekvés szerint tekintjük át, mivel három jól elkülönülő csoportra oszlanak. Az egyik a kelet-európai csoport: Ukrajna, Belarusz és Moldova. Mindhárom országról elmondható, hogy az elszalasztott lehetőségek hazája: Ukrajna és Belarusz a Szovjetunión belül is az iparosodottabb területek közé tartoztak, képzett munkaerővel rendelkeztek, és mezőgazdasági adottságaik is jók, Ukrajna esetében különösen.

Nagyjából hasonló helyzetben voltak a függetlenedéskor, mint a balti államok, és akár meg is tehettek volna hasonló utat,

ha megfelelő politikai-gazdasági rendszert hoznak létre. Azonban nem ez történt: Belaruszban Lukasenka diktatórikus rendszere szerény hatékonysággal működik, Ukrajnában pedig ugyan 2014 óta demokrácia van, az ország azonban elmerül az Oroszországgal folyó konfliktusban, így nem tudott megindulni érdemben a fejlődés útján.

Moldovát pedig egyszerűen csak Romániával kell összevetni, nem csak azért, mert lakosságának közel kétharmada román és egyben az államnyelv is ez, hanem mert nagyjából egy szintről, a teljes szegénységből indult a két ország a rendszerváltás után.

Míg Románia óriási fejlődésen ment keresztül, különösen az utóbbi évtizedben, addig Moldova szerényebb ütemben haladt, így ma az átlagbér a fele, az egy főre jutó GDP a harmada a románnak. Időről időre felvetődik a két ország egyesülésének ötlete is, azonban a Moldova lakosságának egyharmadát alkotó orosz népesség erről hallani sem akart eddig.

Kaukázuson túli terület

A következő csoport a Kaukázuson túli három kis ország. Örményország és Grúzia keresztény gyökerű, európaias országok, azonban nekik sem sikerült a gyors gazdasági fejlődés útjára lépni, kétségkívül ezt földrajzi helyzetük is akadályozza (könnyebb az EU tagjaként, vagy közvetlen szomszédságában tőkét, technológiát vonzani, élénk kereskedelmi kapcsolatokat kiépíteni, integrálódni a munkamegosztásban).

Bár sok politikai bizonytalanság is volt, és mindkét országnak területi vitái is vannak (Örményország esetében Karabah, Grúzia esetében Dél-Oszétia és Abházia),

napjainkban mindkét ország politika rendszere demokratikus.

A harmadik, állam, Azerbajdzsán a legnagyob 10 millió lakossal, és jelentős szénhidrogén készletekkel rendelkezik, így GDP-je magasabb, mint a másik két kaukázusi országnak, a jövedelmek azonban alig magasabbak. A politikai rendszer autokratikus: itt is az egykori kommunista első titkár, Gejdar Alijev lett a leválthatatlan vezető, majd halála után fia vette át a hatalmat, dinasztikus rendszert hova létre.

Közép-Ázsia

Az utolsó csoport a Kazahsztántól délre elterülő közép-ázsiai országok: Üzbegisztán, Türkmenisztán, Kirgizia és Tadzsikisztán. Ezek a köztársaságok már a szovjet időkben is a szegényebb régiókhoz tartoztak, mára közülük háromnak rendkívül alacsony az egy főre jutó GDP adata. A negyedik, Türkmenisztán hatalmas gázkészletének köszönhetően viszont nem sokkal marad el Kazahsztán mögött.

Üzbegisztán egy főre jutó GDP-je a türkmén adatnak kevesebb mint negyede,

Kirgizia és Tadzsikisztán pedig már a világ legszegényebb országaihoz tartoznak: utóbbi számszerűen a világ 17. legkisebb egy főre jutó GDP-vel rendelkező országa.

Tadzsikisztánban és Türkmenisztánban diktatórikus rendszerek vannak (ki ne hallott volna a türkménbasiról), Kirgizia és Üzbegisztán viszont egyre inkább a demokrácia felé halad.

A két véglet

Végül összevetve a leggazdagabb és a legszegényebb szovjet utódállamot: Észtország egy főre jutó GDP értéke 32-szerese Tadzsikisztán hasonló adatának. Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a 15 ország főbb adatait.