A Brexit nem csinált kedvet a kilépéshez

A Brexit az a típusú válás, amelyben mindkét fél sérült, csak amíg a brit export egyes ágazataiban a visszaesés bőven két számjegyű, egyes ágazatokban 50 százalék feletti, addig az EU oldaláról összességében nem jelentős, ettől természetesen egy-egy konkrét cég életében hozhatott földcsuszamlást.

A brexitesek szerencséje

A kilépés híveinek az a szerencséje, hogy most olyan hatások vannak, amelyek összemosódnak, elhomályosítják a kilépés következményeit. Egyrészt az idegenforgalom és a kereskedelem visszaesése most ráfogható a Covidra, természetesen ez nemcsak „ráfogás”, London a sokféle, erősebben fertőző variáns miatt valóban gyakorlatilag bezárt.

A másik „szerencse”, hogy a brit kereskedelem, elsősorban az élelmiszerexport ugyan nagyon visszaesett az unióba az adminisztratív terhek és költségek miatt, de azért némi ázsiai pótlás sikerült, vagyis az áruk egy része új piacokon talált magának vevőt. Itt is elő lehet okként kapni a nemzetközi kereskedelem általános zavarát, a magas konténerárakat, kapacitáshiányokat.

Végül az elmúlt egy évben a Brexit hívei azt is mondhatták, hogy mit panaszkodik a sok nyafogó, hiszen a brit tőzsdeindex még emelkedett is egy év alatt 12 százalékkal.

Ez ugyan igaz, de valójában éppen ez az érték mutat egy érdemi relatív leértékelődést, ezalatt az amerikai Nasdaq 40 százalékkal, a francia CAC 33 százalékkal, a német DAX 27 százalékkal emelkedett.

Nem az veszített, akiről gondoltuk volna

A folyamatnak vannak olyan ismert vesztesei, a skótok, az észak-írek, a londoniak, a fiatalok, a pénzügyi szektor képviselői, a gazdasági szakemberek.

Ám paradox módon a legtöbbet éppen azok veszítették, akik a kilépés legnagyobb hívei voltak, a vidéki, agrártermelésből élő angolok, illetve a szegényebb észak-angol települések, ahol a halászatból, tengeri kereskedelemből élők aránya magasabb, mert a legközvetlenebbül ők szenvedik meg a döntést.

Talán emlékszünk még az optimista brexithívők véleményére: „innentől már nem közös albérletben leszünk, de attól még lehetünk jó szomszédok.”, vagy „nem Európának, hanem az Európai Uniónak fordítottunk csak hátat.”

Mindkettő jól hangzik, csak éppen a bürokrácia, az igazolások begyűjtése, az adminisztratív terhek növekedése miatt a brit termékek árban és bonyolultságban is kiárazódtak az uniós piacokról.

Nagyon leegyszerűsítve, aki jó kéksajtot akar venni Németországban, az továbbra is ugyanolyan feltételekkel veheti meg a francia roquefort, vagy az olasz gorgonzola sajtokat, a brit stiltonra azonban többet kell várni, az adminisztrációja bonyolultabb, az ára meg drágább lett: naná, hogy sokan váltanak beszállítót.

De már nem kell befizetni annyit

A függetlenségpárti britek persze ragaszkodhatnak az igazukhoz. Azért nehéz a kérdés, mert valójában a gazdasági szakemberek felfogták korábban is, hogy a közös piac sokkal nagyobb érték, mint például a nettó befizetések megúszása.

A businessinsider.com úgy számolt, hogy a 47 éves tagság során eszközölt összes angol nettó túlfizetésnél (leegyszerűsítve az összeg, amivel a gazdagabb britek a szegényebb tagokat támogatták) már két év megállapodás nélküli (no deal) brexit alatt több kár érte volna Nagy-Britanniát.

Végül nem ez a forgatókönyv következett be, lett megállapodás, de

a megnövekedett bürokrácia, az elmaradt exportbevételek, a vendégforgalom apadása így is nagyjából 100 milliárd fontos kárt fog okozni a brit gazdaságnak.

Ilyen szám akkor jön ki, ha elkezdjük összeadni azokat az értékeket, amelyeket a gazdasági szövetségek már publikáltak, így a brit Élelmiszer- és Italszövetség (FDF), vagy brit adó- és vámhivatal (HMRC).

Az unióval folytatott exportforgalom évente körülbelül 670 milliárd font.

Megdöbbentő, de igaz, pont a közeli országokba zuhant a legjobban a kivitel.

De hát nincs is vám

Valóban az az érdekes a brit kilépéssel, hogy az egész Brexit a britek szempontjából még messze nem is a legrosszabb formájában valósult meg. Lett szabadkereskedelmi egyezmény, ami abban segített, hogy nem is annyira a brit termékek alapárát, inkább csak az azokra rárakodó adminisztratív terheket növelte, mert azért az EU arra figyelt, hogy megkövetelje a különböző vámáru-nyilatkozatokat és eredetigazolásokat a szállítmányokhoz, és ezeket az uniós beléptető pontokon ellenőrzik. Vagyis mégse legyen minden olyan, mintha semmi sem változott volna.

Tehát látszólag az Egyesült Királyság elérte a nagy célját, a döntési szabadságot, a befizetések, hozzájárulások leépítését, meghatározott menetrend szerint egyre kevesebb pénzzel járul már hozzá az Európai Unió céljaihoz, 2021-től degresszíven csökken a befizetések mértéke.

Ám Nigel Farage brexitpárti politikus, vagy Boris Johnson brit miniszterelnök minden nagy népszerűséget hozó ígérete ellenére az ígéretcunami másik lába nem valósult meg,

nem sikerült megőrizni a piacokat.

A britek valóban jó megállapodást kötöttek, politikusaik eladhatták a közvéleménynek, hogy nincsenek vámok, nincsenek kvóták, a piac részesei maradtak, de valójában sok szabadságot sem nyertek, az unió által megkövetelt környezetvédelmi, egészségügyi, termékbiztonsági szabályok továbbra is fogják őket, sem a piacokat nem tudták megtartani.

Aztán lehet, hogy majd nyernek új piacokat az önálló kereskedelmi megállapodásaikkal, de most éppen nem azokat az időket éljük, amikor túl nagy esély lenne szembemenni az EU-val és az USA-val például egy kínai deal reményében.

Még sok a kérdés

A brit friss áru (sajt, hal, de még bizonyos tejtermékek is) kivitele, a ma már Európában szokatlan adminisztratív lassúság révén összezuhant, de a brit költségvetésnek nem ez lenne a legnagyobb baj, hanem az, ha a londoni pénzügyi szolgáltatások piaca is visszaszorulna.

Ennek hatásait ma még nehezebb megítélni, sok banki részleg és bankár már korábban a kontinentális Európába költözött, egyes becslések szerint mintegy ezermilliárd eurónyi pénzügyi eszköz távozhatott, de London azért egyelőre nagyon fontos pénzügyi központ maradt.

Hosszabb távon Londonnak, vagy az egész országnak nagy kiesés a londoni intézmények elköltözése, illetve a britek kizárása a jól fizető európai hivatalokból.

Persze így is gazdagok

Félreértés ne essék Nagy-Britannia, különösen London nagyon gazdag vidék, itt az emberek továbbra is jól fognak élni. De azért az unió versenytársai közül a brexiten tényleg mindenki elégedetten nevethet, az Egyesült Államok, Oroszország, Kína, hiszen

megbomlott az unió egysége, mindig jobb az, ha egy másik, egy versenytárs övezet kicsit gyengül.

Nagy-Britannia azzal áltathatja magát, hogy erősítheti az egyéb kapcsolatait, felélesztheti a régi brit nemzetközösséggel, Afrikával, Indiával, Kínával, Dél-Koreával a kapcsolatát.

De valójában az Európai Uniónak sokkal kisebb érvágás a Brexit nagy kudarca, mint a briteknek, és az EU egyedül azzal lehet elégedett, hogy bár sokat engedett, azt el tudta érni, hogy a Brexit ne csináljon kedvet a többi gazdag államnak a kilépésre.