A csehek leköröztek minket - egy fontos uniós listán alulra kerültünk

A felsőoktatásban 1470, a vállalkozói kutató-fejlesztő területeken pedig 2608 fő volt a létszámcsökkenés. A teljes csökkenés 4356 fő.

A kutatás-fejlesztési ráfordítások 2022-ben 919,9 milliárd forintot tettek ki.

A KSH friss adatai szerint – ahogyan erre egy június 14-i kormányjelentés is hivatkozik – ez az összeg 2023-ban 1032,4 milliárd forintra emelkedett, ami 12,2 százalékos bővülés.

A probléma csupán az, hogy ez nominális érték. Mivel pedig 2023-ben 17,6 százalékos éves átlagos infláció volt, ez azt jelenti, hogy reálértéken a szintentartáshoz legalább 1081,8 md forintnyi ráfordításra lett volna szükség. Valójában viszont reálértéken összességében kevéssel bár, de csökkent a K+F ráfordítás 2023-ban 2022-höz képest.

Reálértéken a kutatóintézetek 18,2, a felsőoktatás 2,3 és a vállalkozások 28,1 md forinttal fordítottak kevesebbet kutatás-fejlesztésre, mint 2022-ben. Ezt a csökkenést érzékelteti az is, hogy 2022-ről 2023-ra GDP arányosan szintén csökken a K+F ráfordítás: 1,39 százalékról 1,38 százalékra.

Meg kell jegyeznünk, hogy a GDP arányos K+F ráfordítás 2021 óta csökken, mivel értéke 2021-ben még 1,64 százalék volt.

A K+F létszám az összes foglalkoztatott százalékában 2022-ről 2023-ra 1,14 százalékról 1,08 százalékra mérséklődött, és ami még szembetűnőbb, a kutató-fejlesztő helyek K+F beruházásai a nemzetgazdasági beruházások százalékában 0,69 százalékról 0,66-ra csökkentek.

A kutató-fejlesztő helyek tényleges, teljes K+F létszáma 2022-ről 2023-ra 6720 fővel lett kevesebb. Ebből a vállalatoknál bekövetkezett csökkenés 4072 fő. A magyar gazdaság versenyképességének javítását a jelentős regionális különbségek is gátolják. Míg Budapesten a K+F létszám 44355 fő, az egyes vármegyék közelében sincsenek ennek az értéknek.

A legmagasabb értéket Csongrád-Csanád vármegyében találjuk, ez 4739 fő, amit a Szegeden zajló jelentős kutatások magyaráznak. De például Győr-Moson-Sopron vármegyében, az ott működő jelentős ipari kapacitások ellenére, a kutatási létszám csupán 2853, Bács-Kiskun vármegyében pedig 1509. Ez azt érzékelteti, hogy ezeknél a cégeknél helyben valójában kevés a kutató-fejlesztő tevékenység. A Zala vármegyei érték 370 fő, a Nógrád vármegyei pedig 265 fő. (KSH adatok 2022).

Végül érdemes egy kis nemzetközi összehasonlításra is kitérnünk. A GDP értékek jelentős eltérései miatt hasznos az egy lakosra jutó K+F ráfordítás elemzése is.

A táblázat -  az Eurostat adatai alapján - mutatja az egy főre jutó K+F ráfordítást összesen és szektorok szerinti bontásban néhány ország esetén, illetve láthatjuk az EU-s átlag értéket is.

Egy főre jutó K+F ráfordítás összesen és szektoronként néhány országban (2022, euró)

Forrás: Eurostat, 2024.03.17.

Azt látjuk, hogy a magyar értékek még a V4-es országok között is alacsonyak: az összesen értékre és a kormány ráfordításokra a 3., a cégesre a 2., és az egyetemire az utolsó helyen voltunk 2022-ben.

A 2023 évi adatok  - bár nominálisan szépen alakultak - reálértékét lerontotta a magas infláció.

Fontos megemlítenünk, hogy bár a ráfordítások nagysága fontos adat, nem ad átfogó képet az innovációs állapotokról.

Az igazán lényeges dolog az, hogy ezeket az összegeket mire költjük, és így milyen eredmények születnek, vagyis mekkora lesz a kiadások megtérülése. Ez az adat a 2023 évi ráfordítások esetén csak később lesz értékelhető.

Meg kellene majd jelennie az innovatív cégek arányának növekedésében – ez 2022-ben 30,2 százalék volt -, a hazai eredetű szabadalmi bejegyzések számának bővülésében (2021-ről 2022-re ez a szám 431-ről 414-re csökkent), vagy az innovatív termékek arányának az exportban megjelenő növekedésében.

Végül arra is gondolnunk kell, hogy az alacsony hozzáadott érték növelését – ami egyébként a termelékenység javításához is hozzájárulna – éppen az innovációs teljesítmény javításával lehetne elérni.

A szerző a Pázmány Péter Katolikus Tudományegyetem kutatóprofesszora.