A Huawei-ügy tényleg okozhat világszintű problémát

 Az utóbbi időben jelentősen megváltozott Németország és Kína kapcsolata, amely korábban alapvetően a mindkét ország számára előnyös gazdasági együttműködésre épült. A Teng Hsziao-ping hatalomra kerülésével fokozatosan nyitó Kína hatalmas piacot jelentett a németek számára, az évtizedek óta tartó dinamikus növekedés, a látványos kínai technikai fejlődés azonban egyre több aggodalmat okoz az Európai Unió vezető gazdasága számára. A változóban lévő kapcsolat legújabb jele, hogy

a Kuka nevű, ipari robotokat gyártó német vállalat kínai felvásárlását követően meghozott – a high-tech vállalatok felvásárlását korlátozó – szabály jegyében a közelmúltban a Huawei németországi térnyerését is megakadályoznák a németek.

Amerikai és ausztrál mintára azt vizsgálják, miként tehetnék lehetetlenné a kínai vállalat számára, hogy részt vegyen a németországi 5G-s mobilhálózat fejlesztésében. A németek attól tartanak, hogy igazak lehetnek azok az amerikai vádak, amelyek szerint a Huawei rendszerében található biztonsági rések lehetővé tennék, hogy a vállalat a kínai kormány számára kémkedjen. A kínaiak tagadják a vádakat. Hogy valóban ambivalens a két ország kapcsolata, azt jól mutatja, hogy Olaf Scholz német pénzügyminiszter januári kínai látogatásakor

Németország és Kína több, a két ország közötti bank-, pénzügy-, illetve tőkepiaci koordináció erősítéséről szóló egyezményt is aláírt.

Arra is ígérete tettek, hogy piacaikat a korábbinál jobban megnyitják a másik ország előtt, és szorosabbá teszik a gazdasági kapcsolatait.

Vagyis a korlátozások ellenére szüksége van egymásra két gazdasági nagyhatalomnak.

Ezt a témát vesézte ki a Trend FM rádióban elhangzott beszélgetésen Molnár Tamás Levente, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója és Eszterhai Viktor, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Kutatóintézet szenior kutatója is. Elhangzott, hogy a 2010-es évekre Kína világgazdasági nagyhatalommá válása egyre inkább bonyolítja a két állam viszonyát.

Kína több területen versenytársként jelenik meg a német gazdaság számára, míg az „Egy övezet egy út” kezdeményezés, kiegészülve a „16+1 együttműködéssel” az EU vezető államának a politikai környezetét is átalakítja.

Mindez egyre inkább arra kényszeríti Németországot, hogy alapjaiban gondolja át a Kínával való kapcsolatát,  egyszersmind az Európai Unióban és a világban betöltött szerepét is. Németország és a Kínai Népköztársaság 1972-ben létesített diplomáciai kapcsolatot egymással. A német kormány és a vezető üzleti körök számára Kínát hatalmas piaca és modernizációs programjának technológia igénye vonzó gazdasági célponttá tette. A kétoldalú gazdasági kapcsolatok súlyát jól tükrözi, hogy

2017-re Németország legfontosabb kereskedelmi partnerévé Kína vált, megelőzve Franciaországot és az Egyesült Államokat.

Kína növekvő világgazdasági szerepe azonban az elmúlt években jelentősen megváltoztatta a Németországban róla alkotott percepciót. Míg korábban a német vállalatok Kínára az ígéret földjeként tekintettek, az elmúlt években a kínai piachoz való korlátozott hozzáférés vagy a külföldi cégek vegyesvállalatokba kényszerítése egyre erősebb kritikaként fogalmazódik meg a német részről. A helyzetet tovább árnyalja, hogy a kínai kormány “Made in China 2025” elnevezésű iparfejlesztési programjának a keretében kifejezetten támogatja az innovatív és magas hozzáadott értéket képviselő feldolgozóipari vállalatok felvásárlását külföldön. Ennek a törekvésnek elsődleges célpontja Németország, amely 2016-ban a kínai befektetések ugrásszerű felfutását tapasztalta.

Mindez a német kormány részéről a külföldi beruházások nagyobb fokú ellenőrzését kezdeményező törvényi változtatásokhoz vezetett 2017-ben, amelyet az európai országok jelentős része is átvett.

 A gazdasági szféra feszültségeit tovább fokozta Kína geopolitikai kezdeményezése az “Egy övezet egy út” is, amely bár tartogat a német gazdaság számára potenciálisan kedvező elemeket (pl. infrastrukturális összeköttetés Eurázsián belül, szélesebb körű befektetési lehetőségek stb.), ám annak lehetséges politikai következményei aggodalommal töltik el Berlint.

A kelet-közép-európai országok és Kína által életre hívott “16+1 együttműködés” Németország számára a hagyományos érdekszférába való kínai behatolási kísérletnek tűnik.

Kína és Németország kapcsolatai mindezek ellenére sem romlottak meg végérvényesen. A két ország továbbra is együttműködik a világgazdasági rendszer nyitottságának a fenntartásában, amely különösen a Trump-adminisztráció multilateralizmus ellenes politikáját igyekszik mérsékelni.