A pénzügyi összeomlás szélére került Törökország?

Korrekció sem volt

Csak egy pár hét telt el azóta, hogy a török líra három egymást követő kamatcsökkentés után összeomlott, de azt gondoltuk, hogy amint az a korábbi esetekben történt, az összeomlást komolyabb korrekció követi. Nem így lett: a zuhanás kiújult, a 15 lírás tetőt áttörte az euró árfolyama, és 18 fölé száguldott, így

pár hónap alatt lényegében a felére esett a török fizetőeszköz értéke.

Euró/török líra, egy év. Forrás: stooq.com

Ennek oka pedig az, hogy újabb kamatcsökkentést hajtott végre a jegybank, ezúttal 15-ről 14 százalékra, miközben az infláció 20 százalék feletti, a világban pedig szinte minden központi bank ellentétes irányba mozdul: a megnövekedett infláció miatt monetáris szigorításba kezdtek.

Szakértelem nélkül

A nyilvánvalóan teljesen értelmetlen döntést nem a jegybankárok hozták önálló akaratukból, hisz maguktól ilyen nyilvánvaló hibát nem köbetnének el: a török elnök a pénzügyminiszteren keresztül gyakorol rájuk nyomást, mivel az alapvető közgazdasági törvényekre fittyet hányva akar ő maga döntéseket hozni a szakemberek helyett.

Ilyen persze már történt máshol is, ahol az elnöki hatalom kontrollja megszűnt, a szakértelemnek nyoma sem maradt, és egy adott ország gazdasága összeomlott: elég csak Venezuelára gondolni.

Sikeres évtizedek

Törökország esete azért szomorú, mert az Oszmán Birodalom idején még igen elmaradt ország már a két világháború között is sokat fejlődött, a második világháború után pedig, amikor nyugati szövetséges lett, újra fejlődésnek indult, és noha többször jellemző volt a magas infláció, az ezredfordulóra sikerült fogyasztói társadalmat kiépíteniük: a vendégmunkások Európába áramlása le is lassult a viszonylag kedvező otthoni helyzet miatt.

A jelenlegi elnök, Erdogan először miniszterelnök volt, és abban az időben kezdetben még jól haladtak a dolgok: a lírát stabilizálták, az infláció elfogadható keretek között maradt, a reálbérek és az ország GDP-je szépen növekedett, olyannyira, hogy ezek az adatok

2014-ben már lényegében elérték Magyarország akkori adatait.

Egy szinten voltunk

A 2001 decemberi 3100-ról 2012 végére a török egy főre jutó GDP 11 600 dollárra nőtt, onnan azonban lassú, majd gyorsuló csökkenés következett: 2020 végén már csak 8600 dollár volt, és ha tekintetbe vesszük, hogy idén a líra árfolyama a dollárhoz és az euróhoz képest egyaránt megfeleződött, az idei adat valahol 5000 dollár körül lehet.

2012-ben az egy főre jutó magyar GDP 11 500 dollár volt, vagyis egy szinten állt a törökkel, míg a 2021-es év végi adatot az IMF 18 000 dollárra becsli, ami azt jelenti, hogy

jelenleg több mint háromszoros a különbség.

Most négyszer többet keresünk

Ami az átlagbéreket illeti: 2014-ben mind Magyarországon, mind Törökországban nagyjából 500 euró volt a nettó átlagbér. Az egyetlen eltérés talán, ami akkor is, most is jellemző, hogy Törökország esetében az átlagbér nagyobb mértékben tér el felfelé a medián bértől (az a szint, aminél a dolgozók fele kap kevesebbet, fele többet), mint nálunk.

Vagyis a többség nagyjából 20-30 százalékkal kevesebbet keresett, mint nálunk. Most, 2021 végére nálunk 850 euróra nőtt a nettó átlagbér, a török szint viszont az összeomlott líra átváltásával mindössze 200 euró, vagyis

a hazai szint negyedét is alulmúlja.

Fel is út, le is út

Természetesen a bérek tényleges vásárlóerejét az árszínvonal dönti el, vásárlóerő-paritáson azonban elég nehéz összevetést végezni egy olyan ország esetében, ahol 20 százalék feletti infláció, és szabadesésben lévő devizaárfolyam van. A nominális számok összevetése mindenesetre jól mutatja, hogy

mindössze 7 év leforgása alatt milyen utat járhat be két ország gazdaságilag,

és mennyire döntő a megfontolt, kiegyensúlyozott gazdaságpolitika szerepe.