A vezetékes orosz gáz utolsó mohikánjai – Milyen lehetőségek állnak hazánk előtt?

Megszűnő vezetékes gáztranzit

Európában az orosz földgáz sokáig meghatározó fontosságú volt, napjainkra azonban a vezetékes szállítás Oroszország és az Európai Unió között gyakorlatilag megszűnt. Az Északi-Áramlat merénylet áldozata lett, a Lengyelországba érkező Jamal-t leállították, 2025. januárjában pedig a teljes Ukrajnán keresztül érkező tranzit megállt.

A térképen látható vezetékek közül az Európai Unióba ma már egyedül a sárgával jelölt Török Áramlaton keresztül (egészen pontosan annak folytatásán, a Balkáni Áramlaton keresztül) érkezik földgáz. A Kék Áramlat nem az EU-t szolgálja  ki.

Így jelenleg a Török Áramlat az egyetlen olyan csatorna, amelyen keresztül az orosz gáz vezetéken keresztül juthat az EU-ba. Utóbbi a Fekete-tengeren, Törökországon át, majd a Balkáni Áramlat formájában Szerbián keresztül éri el Magyarországot. Így ezen a vezetéken érkezik hazánkba és rajtunk keresztül Szlovákiába a szerződött orosz földgáz mennyiség nagy része.

A fenti helyzetből fakadóan míg korábban az EU-ba érkező vezetékes gáz 40 százaléka Oroszországból érkezett, addig 2024-ben ez már csak 11 százalék volt. A jelenlegi állás szerint az Európai Unió tagállamai közül egyedül Magyarország és Szlovákia függ az orosz vezetékes szállítástól, de persze ez korántsem jelenti azt, hogy Európa más országai ne használnának orosz földgázt. Az EU teljes gázimportjának a 19 százaléka továbbra is Oroszországból érkezik az Európai Tanács saját adatai alapján, ez pedig nyilvánvalóan korántsem csupán a szlovák és magyar gázfogyasztásból tevődik össze. Számos uniós tagállam ugyanis továbbra is vásárol orosz gázt, csupán nem vezetékes, hanem LNG formában.

A diagram számértékei milliárd köbméterben értendők. Az Európai Unió mind a felhasznált mennyiséget, mind pedig az orosz gáz részarányát csökkentette az energiaválságot követően. Mindemellett a 2024-es 52 milliárd köbméternyi orosz származású földgáz fogyasztásának a magyar fogyasztás a 10 százalékát sem teszi ki. Kép forrása: Európai Tanács

Megindult tehát egy leválási folyamat. Ugyanakkor az átállás azoknak országoknak könnyebb, amelyek rendelkeznek saját tengerparttal és így képesek LNG terminált telepíteni. (Érdemes azonban megjegyezni, hogy az utóbbi időben az orosz-ukrán béke kapcsán egyre többször felmerült a vezetékes orosz gázszállítás újraindítása, többek közt Németország részéről, a vezetékes gáz ugyanis olcsóbb lehet, mint az LNG.)

Magyarország és Szlovákia azonban nehezebb helyzetben van. Azon kevés uniós tagállamok közé tartozunk, amelyek nem rendelkeznek saját tengeri kijárattal és a nagy európai LNG terminálokhoz is rosszabb a vezetékeken keresztül a hozzáférésünk, mint az olasz, illetve német terminálokhoz könnyebben hozzáférő Ausztriának és Csehországnak. Így hazánk (és Szlovákia) esetében a kérdés továbbra is adott, miszerint képesek lehetünk-e diverzifikálni a földgázellátást annyira, hogy az orosz vezetékes gázimport esetleges leállása esetén is meg tudjuk oldani a folyamatos ellátást az ipar és a lakosság felé.

A 70-es évekig nyúló orosz szál

A földgáz a XX. század első harmadától vált fokozatosan az egyik legfontosabb energiahordozóvá szerte Európában, így Magyarországon is. Fokozatosan kiépült a belföldi földgázhálózat, ami eleinte leginkább belső forrásokra támaszkodott, azonban hazánk földgázkészletei szűkösek, így az igények növekedésével párhuzamosan előtérbe került az import. Eleinte jelentősebb szerepet kapott a román import gáz, ám a valódi áttörést 1975 jelentette, amikor elindult a szovjet gázszállítás a Testvériség gázvezetékrendszeren keresztül. A földgáz akkor a Szovjetunió területén keresztül érkezett Magyarországra és Beregdarócnál, tehát a mai magyar-ukrán határnál lépett be az országba. Innentől a hazai gázellátás jelentős részben a szovjet, majd a rendszerváltást követően orosz szállításokra épült, amelyek keretrendszerét rendszerint hosszútávú gázszállítási szerződések garantálták. Az első ilyen szerződésben évi 2 milliárd köbméteres mennyiség szerepelt, majd ez fokozatosan nőtt. A jelenleg érvényben lévő, 2021-ben megkötött 15 éves szerződésünk évi 4,5 milliárd köbméteres mennyiséget foglal magába.

Az évek alatt a geopolitikai és történelmi változásokkal párhuzamosan a szállítás útvonala is változott. A Szovjetunió felbomlását követően Ukrajna, mint utódállam sokáig baráti viszonyt ápolt Oroszországgal így a gáztranzit is zavartalan volt, mi több jelentős bevételi forrásul szolgált Ukrajna számára a tranzitdíjakon keresztül. Az úgynevezett "euromajdan" 2013-2014-es eseményeit és a Krím annexióját követően azonban Ukrajna erősen a Nyugat felé tolódott el és rendkívül fagyossá vált a viszonya Oroszországgal. Ez felgyorsította annak a régóta halogatott tervnek a megvalósítását, miszerint Oroszország Törökországgal és más érintett államokkal együttműködésben délen is építsen ki egy Európába irányuló gázfolyosót a meglévők alternatívájaként.

Végül 2017-ben elkezdett épülni a Török Áramlat, majd 2021-ben megnyílt annak szerbiai szakasza, a Balkáni Áramlat, hazánk pedig az ukrajnai tranzit végleges leállásával ma már ez utóbbin kapja a szerződött orosz gázmennyiség nagy részét, a maradék pedig Ausztria felől érkezik az országba.

Miképp áll össze a hazai földgázmix?

Magyarország éves gázfogyasztása rendre 8 és 10 milliárd köbméter között alakul. Az ukrajnai háború kitörését követően és a klímavédelmi célokat is figyelembe véve az elmúlt években számottevően mérséklődött a hazai gázfogyasztás, így az 2023-ban és 2024-ben is inkább a 8-9 milliárd közötti sávban mozgott, míg 2022 előtt jellemzően inkább 10 milliárd köbméter fölött alakult.

Ebből a fogyasztásból 4,5 milliárd köbmétert a már említett orosz szállítás tesz ki.

A hazai kitermelés a 2000-es években még évi 3 milliárd köbméter körül alakult, azonban ez a mennyiség - részben a hazai földgázmezők egy részének kimerülése következtében - a KSH adatai alapján 2021-2022-re évi 1,5 milliárd köbméterre csökkent. Az energiaválság hatására Magyarországon belekezdtek a belföldi kitermelés megemelésébe, többek közt új, eddig nem kiaknázott földgázmezők bevonásával. Ennek köszönhetően 2024-ben már 1,9 milliárd köbméter volt a hazai kitermelés.

Emellett van egy harmadik csatorna is, amelyen keresztül jelentős mennyiségű földgáz érkezik hazánkba, ez pedig Horvátország. Déli szomszédunk a Rijekához közel eső KrK szigetén épített fel LNG terminált, amelynek kapacitásából hazánk jelenleg évi 1,5 milliárd köbmétert kötött le,1 milliárd köbmétert az MVM, míg fél milliárd köbmétert a MET csoport, így az ország gázellátásában ez a csatorna is jelentős szerepet vállal.

Amennyiben a belföldi kitermelés, a horvát szállítás és az orosz szerződéses szállítás mennyiségét összeadjuk, látható, hogy utóbbi három csatorna a jelenlegi, nagyságrendileg 8,5 milliárd köbméteres éves gázfogyasztás több mint 90 százalékát fedezi. A fennmaradó mennyiségeket hazánk alapvetően az európai piacról szerzi be, ami könnyedén hazánkba is érkezhet az interkonnektorokon keresztül.

Fontos lépés az energiaszuverenitás felé

Magyarország az elmúlt években egyetlen kivétellel minden szomszédjával összekötötte a gázhálózatát, tehát az úgynevezett interkonnektorokon keresztül Magyarország fogadni és küldeni is tud földgázt a környező országokon keresztül. Mosonmagyaróvárnál Ausztria felől rendelkezünk ki- és betáplálási ponttal, míg Balassagyarmatnál Szlovákia, Beregdarócnál Ukrajna felé, Csanádpalotánál Románia, Kiskundorozsmánál Szerbia, Drávaszerdahelynél pedig Horvátország irányába üzemel ki- és betáplálási pont. Ukrajna esetében azonban import jó ideje nem érkezik, így ott leginkább exportra használják a csatlakozást.

Szlovénia kivételt képez, azonban hamarosan ott is megépül az interkonnektor.

A hazai gázszállítás rendszere - Kép forrása: OPUS TIGÁZ

Milyen lehetőségei vannak Magyarországnak

A paksi beruházás és a megújuló energia projektek, valamint az energiahatékonysági beruházások csökkenthetik ugyan a magyar gázigényt, azonban másik oldalról új gázerőműveket is építünk és az ipari beruházások is növelhetik az ipar gáz felhasználását, ígyezért középtávon számolni kell a gázszükséglet megmaradásával.

Bár a Török Áramlaton keresztül jelenleg biztosított az orosz gáz áramlása hazánkban, a viszonylag egyoldalú kitettség jelenleg is erősen fennáll. Az ország sebezhetőségét csökkenti, hogy jelentős, az éves fogyasztás közel felét fedező tárolókapacitással bírunk, ám ez csak rövidtávú krízisek fedezésére szolgál. Hosszútávon azonban szükséges új beszerzési csatornákkal változatosabbá tenni a gázbeszerzési portfóliót.

1. Ennek egyik eleme lehet a krk-i LNG terminál. Ennek a kapacitását a tervek szerint Horvátország megduplázza, ráadásul a Magyarország felé irányuló vezeték szállítókapacitásának a bővítése is napirenden van. Ez utóbbi lehetőséget adhat hazánknak a nagyobb mennyiségű LNG vásárlására, ezáltal új források bevonására.

2. Magyarország érdeklődik Románia Fekete-tenger alatt található gázmezői iránt is. Az úgynevezett Neptun Deep tartalékai rendkívüliek és már a fúrások is elkezdődtek. Mivel Romániával már összeköttetésben áll a magyar gázhálózat, így a tervek szerint éveken belül ebből az irányból is akár 1-2 milliárd köbméter is érkezhet hazánkba.

Magyarország földgázellátásának esetleges alternatív útvonalai. A BRUA vezetéken keresztül juthatna egyszer az országba a fekete-tengeri földgáz, míg a TANAP vezetéken a kaszpi-tengeri olaj és gáz érkezhetne a jövőben.

3. Egy jóval grandiózusabb projekt keretében a tervek közt szerepel az azeri földgáz szállítása hazánkba. Ez utóbbi forrás szintén hozzájárulhat az orosz gázfüggőség mérsékléséhez, ám ehhez mindenképp évek kellhetnek még.

4. A hazai gázkitermelés ideiglenesen még párszáz millió köbméterrel fokozható, de a belföldi földgázkincs sokkal nagyobb mozgásteret várhatóan nem ad majd a mostani állapotoknál.

Mindent összevetve akár középtávon is van esély az orosz földgáztól való függés csökkentésére, azonnal bevethető, megfizethető alternatíva azonban jelenleg nincs a láthatáron, így a Török Áramlat marad még egy ideig a kulcsa Magyarország ellátásának.