Davos: sosem jön vissza a korábbi világ

A január 17-22 közötti online davosi konferencián leginkább negatív megállapítások hangzottak el az idei és a következő két évi gazdasági kilátásokkal kapcsolatban. Ezeket részben a Világgazdasági Forum „Globális kockázatok Tanulmánya 2022” (The Global Risks Report 2022) támasztotta alá, amely országokra lebontva vetítette előre a várható kockázatokat.

Magyarország esetén például legnagyobb problémaként a magas inflációt említi, illetve azt, hogy sem a kormány, sem pedig a cégek nem érzékelik eléggé a „karbonsemleges” gazdaságra való átállás kényszereit, illetve az ebben rejlő innovációs lehetőségeket.

Az általános problémák között a tanulmány a gazdasági-társadalmi újraindításban látható jelentős eltérésekre hívja fel a figyelmet, ami egyes országok általános leszakadásával járhat együtt. 

Hangsúlyozza továbbá, hogy a nagymértékű eladósodottság és az emelkedő kamatok miatt is veszélyhelyzetek alakulhatnak ki, miközben a gazdasági környezet számottevő javulása sem várható.

Nem szűnnek meg a tanulmány szerint a globális értékláncok működési nehézségei sem, ami erősítheti a protekcionista törekvéseket. Egyre nagyobb hiány mutatkozik továbbá szakemberekből, ami hátráltathatja a digitalizációt. Mindezek a bizonytalanságok ronthatják az államok közötti együttműködés lehetőségeit, gyengíthetik a kölcsönös bizalmat, ami további bizonytalanságot visz a gazdasági környezetbe.

A tanulmány végkövetkeztetése szerint arra lehet számítani, hogy nemcsak az idei évet, de a következő két esztendőt is a világgazdaság sérülékenységének fennmaradása, az újabb és újabb váratlan események megjelenése, és nagyobb töréspontok kialakulása jellemzi majd.

Az ezekre való felkészültségtől, ellenállóképességtől és a gyors, előretekintő válaszoktól függ majd, hogy mely országok lesznek a változások nyertesei és melyek a vesztesei.

Hosszabb távon pedig a környezetváltozáshoz való sikeres alkalmazkodást, innovatív megoldások kitalálása lehet a gazdasági siker legfontosabb feltétele.

A technológiai kockázatok között pedig valószínüleg a megfelelő kiberbiztonság megvalósíthatósága adja majd a legtöbb feladatot. A tanulmány következtetésit széleskörű szakértői kikérdezésre alapozza: 1000 vezető szakértő elemzéseit és 124 országban összesen 12000 helyi vezető véleményét dolgozza fel.

Az erősen negatív jövőképet a megkérdezettek 41,8 százaléka fogalmazta meg. A kevéssé drámai, de azért erősen bizonytalan, az országokat győztesekre és vesztesekre osztó helyzet bekövetkezését 37,4 százalék valószínűsíti.

A gyorsuló és egészséges szerkezetű gazdasági helyreállításban csak 10,7 százalék bízik. A megszólaló állami vezetők azért próbáltak optimistábbnak látszani. Ez különösen az új német kancellárra, Olaf Scholzra és az EB elnökére, Ursula von der Leyenre volt jellemző. Ők úgy értékelték, hogy Európa képes lesz arra, hogy problémáit megoldja.

A németek gyorsan át tudnak térni a karbonmentes gazdaságra, és jelentős beruházásokkal meg tudják őrizni technológiai fölényüket.

Az EB elnöke szerint pedig Európa, a jelentős EU-s ráfordításoknak köszönhetően élen járhat a zöld-, körforgásos és digitális átalakulásban.

Ehhez most még csak választhatóan, később azonban valószínűleg kötelezően használniuk kell a cégeknek egy úgynevezett SDG (Sustainable Development Goals: Fenntartható Fejlődési Célok) mérési rendszert, amellyel rendszeresen bemutatják, hogy mit tettek a karbon-semlegességét, a körforgásos gazdaságért, és általában a fenntarthatóságért. Az EU tervei szerint az 500 fő fölött alkalmazó cégeknek ez már ez évben kötelező lesz. A különböző szaktanácsadó cégek már rá is haraptak az üzletre, és kínálják értékelő szolgáltatásaikat a cégeknek.

A pénzvilág képviselői kevéssé optimista képet festettek a jövőről, mint a két európai vezető. Az IMF igazgatója, Kristalina Georgieva lassú gazdasági növekedést, magas inflációt vár, ami összefügg azzal, hogy a gazdaságok újraindítása során az egyes országok eltérő eszközöket használtak.

Kínával kapcsolatban megemlítették, hogy a nagyon szigorú pandémia-ellenes intézkedései megterhelték nemcsak a kínai, hanem a világgazdaságot is, mivel a kínai gazdaság működése az egész világgazdaságra jelentős hatással van.

A szigorú intézkedések fenntartása, valamint a gazdasági ösztönzés túl korai visszavonása okozta, az IMF igazgatója szerint, a kínai gazdasági növekedés lassulását. Továbbá a Kínából származó alapanyagok, részegységek gyártásának és szállításának nehézségei a globális értékláncok működési nehézségeihez is hozzájárultak.

Az igazgató szerint a pandémiának nincs vége, ezért erősíteni kell az országok ellenálló képességét.

Rengeteg a kockázat, beleértve a magas inflációt és adósságszintet, a változó munkaerő piacot és a fennmaradó értéklánc problémákat. A sokféle kockázat nehezíti a megfelelő megoldások megtalálását, ezért kulcsfontosságú lesz a jövőben is a monetáris és fiskális politika harmónikus együttműködése – hangsúlyozta az igazgató.

Az Európai Központi Bank elnöke hasonló gondolatokat fogalmazott meg. Szerinte bár az EU-t az erős visszapattanás jellemzi, de ennek ára van: a magas hiány és megnövekedett adósság.

Az erőteljes banki és állami támogatás hozzájárulhatott az infláció felpörgéséhez is, amire előzetesen nem fordítottak elegendő figyelmet. Az EKB figyeli és elemzi az eseményeket, és ha kell, beavatkozik, ígérte Christine Lagarde. Szerinte a pénzügyminiszterek is figyelnek arra, hogy a jelenlegi anticiklikus politikát meddig szabad még fenntartani.

A Maastrichti kritériumokhoz viszont előbb-utóbb vissza kell majd térni. A pénzügyi szekcióban szóba került az is, hogy ha az USA-ban a FED túl gyorsan emeli az alapkamatot, az  drámai helyzetbe hozhatja a dollárban eladósodott szegény országokat, ami majd feladatot adhat az IMF-nek.

Az utolsó előadó Janet L. Yellen, az USA pénzügyminisztere volt, aki elsősorban az amerikai gazdaság előtt álló problémákat sorolta fel. Közöttük hangsúlyosan a csökkenő munkaerőt, a gyengülő termelékenységi szintet, a magas inflációt és az alacsony és a magas jövedelműek közötti szakadék növekedését említette.

A legfontosabb teendők között az infrastrukturális beruházásokat, a termelékenység javításához a tudásszint erősítését, az alacsony bérek emelését és a munkakörülmények javítását említette. De szükség lesz az iskolarendszer minőségének javítására, a cégeken belüli továbbképzések elterjedésére, és jó szakemberek USA-ba csábítására is. Ezt az eszközrendszert „modern kínálatoldali gazdaságpolitikának” nevezete.

Összességében a konferencia előadói inkább a veszélyeket, bizonytalanságokat hangsúlyozták, és arra figyelmeztettek, hogy a korábbi világ nem jön vissza: hozzá kell szoknunk az állandó változásokhoz, amihez a vezetőknek gyors cselekvőképességre és ehhez társadalmi támogatottságra lesz szükségük.

Az egyes országok képviselőnek előadásából az is kiderült, hogy mivel a problémák országspecifikusak, ezért megoldásukhoz is – ahogyan azt az IMF igazgatója is hangsúlyozta – országspecifikus eszköztárra van szükség.

Ettől markánsan eltérő véleményt egyedül Ursula von der Leyen és Olaf Scholz fogalmazott meg, akik szerint Európában további egységesítésre, központosításra van szükség. Scholz erre azt a „unification” szót használta, amelyet annak idején a két Németország „újraegyesítésére” használtak.

Erről azonban régiónk nem mondhatott véleményt, hiszen a meghívottak között innen nem szerepelt egyetlen vezető sem.