Dübörög az amerikai gazdaság: mégiscsak jó elnök Trump?

Elemzések2019. máj 7.Fellegi Tamás

Csúcson a Wall Street, az amerikai gazdasági növekedés már-már akkora, mint a visegrádi országoké, a munkanélküliség lassan munkaerőhiányba csap át. Vajon az elnök dübörögteti Amerikát, vagy másról van szó?

Mint nálunk

Akár elképesztőnek is mondható az amerikai gazdaság sikere, hisz összességében olyan dolgok történnek, mint régiónkban, a mélyről jövő, de gyorsan felzárkózó országok körében: magas gazdasági növekedés, példátlan munkaerőkereslet, és közben a tőzsdék a csúcson, ez utóbbi persze ott egyáltalán nem szokatlan. Az elnök azonban a tőzsdeindexek állását fontosnak tartja, egyszerűen a siker barométerének tekinti.

Nos, mi is történik Amerikában? Hogyan tud a gazdaság 3,2 százalékkal nőni, amikor a legfejlettebb európai gazdaságok, sőt, a világ többi fejlett gazdasága csak lassan tud már bővülni? Hogy lehet, hogy a munkanélküliség százalékosan akkora, mint nálunk, ahol gyakorlatilag súlyos munkaerőhiány van?

A legfőbb kérdés, amire kíváncsiak vagyunk, hogy mindez mennyire köszönhető az elnök, Donald Trump intézkedéseinek.

Előbb lábaltak ki

Ha visszamegyünk bő 10 évet az időben, látjuk, hogy maga a válság is Amerikából indult ki, egy páratlan, félig intézményesített pilótajáték miatt (boldog-boldogtalan jelzáloghitelt kapott irreális lakásárak mellett, majd ezeket a bankok összecsomagolták, értékpapírosították, és eladták másoknak, végül ezek a mérgezett eszközök, mikor kiderült, hogy semmit nem érnek, bedöntöttek jó néhány pénzügyi intézményt).

Azonban nem csak a válság, hanem annak, és főleg az azt követő időszak speciális kezelése is lényegében Amerikában kezdődött. A monetáris politikában ott alkalmazták először az eszközvásárlási programot nagy mennyiségben, extrém mennyiségű fedezetlen pénzt bocsátva a gazdaságba, már 2012-től. Érthetően ennek hatása is legelőször jelentkezett, a gazdaság kimozdult a holtpontról, amit először a munkanélküliség gyors csökkenése kezdett mutatni.

Szerencse a föld alól

Az amerikai gazdaság így előbb kapott egy extra lendületet, de ez önmagában még nem indokolná, hogy gyorsabban növekedjen, mint fejlett európai társai. Történt még egy dolog, aminek viszonylag kis jelentőséget szoktak tulajdonítani, noha döntő szerepet játszik az amerikai fellendülésben.

Az előző évtizedben lezajlott Amerikában a palagáz forradalom, melynek révén a korábban gazdaságosan nem kitermelhető, de sok helyen előforduló földgáz olcsón elérhető vált. Ezt követte évtizedünk első felében a palaolaj forradalom, melynek során Texasban és Új-Mexikóban a korábban hozzáférhetetlen, de szinte korlátlan olajmennyiséget elkezdték kitermelni. Ez először költséges volt, de ahogy egyre hatékonyabb lett a technológia, csökkent a kitermelés költsége olyannyira, hogy 2014-ben az amerikai palaolaj összeroppantotta az olajárat.

A legnagyobb olajhatalom

Ez természetesen azt jelentette, hogy meredeken növekedett az amerikai olajkitermelés. A 2015-ben a mélybe hulló olajár átmenetileg lassította a folyamatot, de a technológia közben tovább fejlődött, ami oda vezetett, hogy akár 40-50 dolláros olajár felett szinte korlátlanul növelhető a kitermelés.

Az a döbbenetes helyzet állt elő, hogy Amerika szép csendesen a világ legnagyobb olajkitermelője lett, megelőzve Szaúd-Arábiát és Oroszországot.

Mit is jelent ez? Azt, hogy ez a tény önmagában hozzáadott Amerika gazdaságához egy akkora szeletet, mint majdnem az egész szaúdi, sőt, az orosz gazdaság. Ez még a meglehetősen gazdag Amerikának is jelentős tétel, természetes, hogy ez önmagában is erős GDP-növekedésnek felel meg, és a jelenlegi várható kitermelési adatok alapján egy darabig még tartani is fog.

Ásványkincs és innováció

Ez nem tulajdonítható politikusoknak, két oka van. Az egyik a szerencse, hogy ott a rengeteg olaj, a másik, és ez az, ami egyedien amerikai, a példátlanul gyors technológiai fejlődés, ami lehetővé teszi, hogy felhozzák ezt a korábban kitermelhetetlennek tekintett olajmennyiséget. Persze kissé ellentmondásosnak tűnik, amikor Donald Trump egyszerre követeli az alacsony benzinárat és a magas gazdasági növekedést, de ez csak abból fakad, hogy a benzinár csökkentésének emlegetése rendszerint könnyen hoz népszerűséget.

Jókor került hatalomra

Így tehát volt két tényező, a korai monetáris stimulus és a legnagyobb olajhatalommá válás, ami jól begyújtotta az amerikai gazdaság rakétáit. Közben hivatalba lépett Donald Trump, aki sok mindenben eltér elődeitől, de most értelemszerűen csak gazdaságpolitikáját és annak hatásait értékeljük. Az látszik az eddigiekből, hogy igen kedvező helyzetben lett elnök, a gazdasági növekedés már dinamikus volt, de az infláció alacsony maradt, a munkanélküliség pedig már igen alacsony szinten állt. Trump már eleve egy ideális gazdaságot vett át.

Tovább pörgette

Ennek ellenére úgy döntött, hogy tovább stimulálja, pörgeti a gazdaságot, ezúttal nem monetáris (a Fed épp megkezdte a szigorítást), hanem fiskális oldalról. Legkomolyabb lépése egy kiadós adócsökkenés volt, úgy a vállalati nyereségadót illetően, mint a személyi jövedelemadóban. Kétségkívül egyik sem volt alacsony más országokéval összehasonlítva, ugyanakkor Amerika más forrásokból kevesebbet szed be, mint jellemzően az európai országok: alacsonyabb a forgalmi adó bevétel és nincs hatalmas jövedéki adó az üzemanyagokon, ami máshol a költségvetés összes bevételeinek akár a tizedét is adhatja.

Fedezetlen költekezés

Igen ám, de az adócsökkentést, vagyis a költségvetési bevételek kiesést nem kísérte kiadáscsökkentés vagy más bevételi forrás növelése, hanem a költségvetés hiányát, és így az eladósodást növelték vele. Trump hozzáállása az volt, hogy az adócsökkentésből adódó GDP-növekedés mérsékli majd a hatást, de ez a hatás rendszerint átmeneti és részleges, így hosszabb távon valakinek szembe kell majd nézni a költségvetési hiány lefaragásának kényszerével.

Az Egyesült Államok államadóssága a GDP 105 százaléka fölött van, ami igen magasnak számít. Nekünk már a 80 százalék is veszélyesen sok volt, és az sem véletlen, hogy a maastrichti kritériumok 60 százalékban limitálják a felső határt. Amerikában ilyen magas mérték még sosem volt, viszont kétségtelen, hogy nagyon gazdag országról van szó, melynek adósságát egyelőre boldogan finanszírozza a világ egy része, és a belső kereslet is nagy iránta (önfinanszírozás).

Nem izgatja az adósság

Hosszabb távon azonban egy mégoly gazdag ország számára is gondot jelent a túlzott eladósodás, különösen, ha egyszer mégiscsak véget ér az alacsony kamatok korszaka.

Most azonban az elnök szerencséjére ez elhúzódni látszik, sőt, ő maga gyakorol nyomást a jegybankra, hogy miután a kamatemelési ciklust beszüntette, egyenesen csökkentse az irányadó rátát, függetlenül attól, hogy dübörög a gazdaság. Trump a maximumot akarja kihozni, hogy jövőre újraválasszák, egyelőre semmi sem drága neki, viszont a gazdasági környezet most szinte minden lehetővé tesz számára.

Az utókor látja majd

Hogy mennyire tekinthető Trump sikerének a jelenlegi fellendülés, azt csak később lehet majd megítélni, amikor az egyszeri hatások lecsengenek, az adósság pedig nyomasztóvá válik, akár növekvő mértéke, akár az emelkedő kamatok miatt. Ha az előbb-utóbb óhatatlanul bekövetkező költségvetési kiigazítás nem veti vissza a gazdaságot, az eladósodás megáll, esetleg csökkenni fog (ahogy ez már több kormányzat idején bekövetkezett), akkor a megítélés kedvező lesz. A már korábban beindított fellendülés és az olajözön egyszerűen szerencse az elnök számára. Ha elég ügyes, elhiteti az utókorral, hogy részben az is az ő érdeme.

Egy vagy két elnöki ciklus?

Természetesen lényeges lesz a megítélés szempontjából, hogy egy vagy két ciklust tölt elnökként Trump, hisz a későbbi kedvező megítéléshez az kell, hogy a második ciklus alatt is jól menjenek a dolgok. Most mindenesetre az újrázásra koncentrál, és gazdasági oldalról a helyzet nem is lehetne jobb: 3,6 százalék munkanélküliség (ennél 1929 óta csak 7 évben volt alacsonyabb, utoljára 1969-ben, 40 éve). A 3,2 százalékos gazdasági növekedés a fejlett országok között páratlan, és a barométer, azaz a tőzsde abszolút csúcson áll, immár 10 éves emelkedő trend után.