Eltüntette a búzadarát a koronavírus – Most érik utol magukat a malmok

Nem jut búzadarához az élelmiszerüzletek jelentős része, mert a koronavírus-járvány miatti készletezési rohamban a lakosság a búzadarakészleteket is felvásárolta.

A növekedés.hu-nak nyilatkozó kereskedők szerint elsősorban a kisebb üzletekben fordulhat elő, hogy a polcokon nem található búzadara, és a leadott rendeléseket a malomipar átmenetileg nem tudja teljesíteni.

A hazai malmok hetek óta csúcsüzemben működnek, hogy eleget tudjanak tenni a megnövekedett kereskedelmi igényeknek.

Az iparág túlterheltségét érzékelteti, hogy a lakossági lisztvásárlások az ilyenkor megszokott mennyiség hat-tízszeresére nőttek.

A vállalatok emiatt sok helyütt éjjel-nappali, megfeszített műszakban termeltek, és elsősorban a felfokozott lisztszükséglet kielégítésére helyezték a hangsúlyt.

A rendkívüli körülmények a búzadaragyártásra is hatottak, mivel a liszt és a búzadara előállítása más-más technológiát igényel. Elsősorban a szemcseméretben van jelentős különbség. A búzadara készítéséhez nagyobb méretű szitákra van szükség, ezért a liszttermelésre alkalmas gépsorokat a búzadara előállításához át kell állítani. Ráadásul nálunk nem minden malom készíthet búzadarát, mert egyes cégeknél nincsenek olyan méretű sziták, amelyek a termék gyártásához alkalmasak lennének.

Mint a növekedés.hu már beszámolt róla, Magyarországon alapanyagszempontból malomipari termékekből nem lehet hiány, mivel a hazai raktárakban a belföldi igényeket jóval meghaladó mennyiségű, több millió tonnás búzakészlet található.

A lakosság évente átlagosan mintegy 110 ezer tonna zacskós kiszerelésű lisztet vásárol, de az iparág kapacitásai ennél jóval nagyobb keresletet is ki tudnak elégíteni.

Búzadarából a liszthez képest kisebb az éves fogyasztói igény, ezért a mostani ellátási gondok átmenetinek tekinthetők.

Érdekképviseleti vélemények szerint az elmúlt hetek felvásárlási rohama után a malmok a napokban „utolérhetik magukat”, így az időszakos búzadarahiány is fokozatosan megszűnhet.

Az iparági cégeknek a mostani csúcsidőszak befejeződésével arra is figyelniük kell, hogy időt szakítsanak az elengedhetetlen karbantartási munkákra. Ezek elvégzése ugyanis mára sok helyütt halaszthatatlanná vált, mivel az elmúlt időszak túlterheltsége miatt a javításokra nem juthatott elegendő idő. A karbantartási munkálatok azért is fontosak lehetnek, hogy a vállalkozások a későbbi kényszerű leállásokat megelőzhessék.

A malomipari cégek közül eddig a komáromi székhelyű, piacvezetőnek számító Goodmills Magyarország Kft.-nél fordult elő, hogy a koronavírus-járvány miatt kihirdetett vészhelyzetben a honvédség bekapcsolódott a vállalati működés fenntartásába.

A létfontosságú vészhelyzeti besorolás azért fontos, mert a törvényi szabályozás értelmében a kormánynak a nélkülözhetetlen cégek működését a lakosság biztonságos ellátása érdekében mindenképpen fenn kell tartania. Ez azt jelenti, hogy üzemelésüket akkor is biztosítani kellene, ha Magyarországon súlyosabb koronavírus-járvány törne ki.

A törvényi rendelkezések szerint az a malomipari cég minősülhet létfontosságúnak, amelynek előző évi termelése eléri a 60 ezer tonnát.

Bár a hazai iparág kapacitásszempontból továbbra is széttagolt, egyes vállalatok - több százezer tonnás éves őrlési lehetőséggel - megfelelnek e kritériumnak.

Ilyen a már említett Goodmills Magyarország Kft., amely Komáromban, Baján, Tiszapalkonyám és Csornán működtet malmokat.

Hasonló nagyságrendet képvisel a jászberényi Szatmári Malom Kft. is, amelynek malmai Jászberényben, Veszprémben, Kiskunhalason és Szegeden üzemelnek, illetve Szatmári Zoltán tulajdonos érdekeltségébe tartozik a törökszentmiklósi malom is.

További jelentős malmi kapacitásokat működtet a Gyermely Zrt., a kunszállási Júlia-Malom Kft. és a debreceni Hajdú Gabona Zrt. is, amelyek szintén megfelelhetnek a létfontosságú státus feltételeinek.

Az iparágban ugyanakkor ma ennél jóval több, körülbelül ötven vállalkozás őröl búzát.

A kapacitások viszonylagos széttagoltságából az is következik, hogy a kisebb cégek átmeneti kiesése a lakosság malomipari termékellátását nem veszélyeztethetné.

Iparági vélemények szerint a fogyasztói igényeket időszakosan a modern technológiákat használó, öt-hat legnagyobb malomipari társaság is ki tudná elégíteni.

Ezek teljes leállására pedig kicsi az esély, annál is inkább, mivel a több malmot működtető cégek telephelyei egymástól jelentős földrajzi távolságokra találhatók. A fogyasztói felvásárlási láz elmúltával a vállalatok tevékenysége ma már stabilizálódik, ezért iparági szakértők nem látnak okot arra, hogy a honvédség további malomipari társaságok irányításában is részt vegyen.