Évek óta a legkomolyabb geopolitikai kockázat a jelenlegi közel-keleti válság

Derült égből villámcsapás

A tavalyi év végén nagy nyugalom töltötte el a piacokat, sőt, általában is a világot, miután a két komoly geopolitikai bizonytalansági tényező, a brit EU-kilépés esetleges rendezetlensége, valamint az USA és Kína között kialakult kereskedelmi háború hirtelen megszűnt. A brit helyzetet a parlamenti választásokon a kormánypárt megerősödése oldotta meg, a kereskedelmi háborút pedig a két fél részleges megegyezése, melyet jövő héten formálisan is aláírnak.

Ilyen helyzetben derült égből villámcsapásként hatott az amerikai-iráni konfliktus kiéleződése Irakban, ahol ugyan már hónapok óta zajlottak sokszor erőszakos megmozdulások, de miután ilyenek a több mint fél éve folyamatos hongkongi zavargások árnyékában máshol is előfordultak, kevesen számítottak drámai fordulatra.

Tyúk vagy a tojás

Hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás, azaz, hogy ki kezdte a mostani súlyos konfliktust, az meghatározhatatlan, hisz az Iszlám Állam elleni háború óta Irakban, Libanonban és Szíriában tartózkodó iráni síita milíciák eddig is sok fejfájást okoztak az Egyesült Államoknak, de egész mostanáig kerülték az olyan erőszakos cselekményeket, amelyek akárcsak részben amerikaiak ellen irányultak volna.

Végülis az Iszlám Állam elleni küzdelem egy oldalra hozta a két felet, ráadásul az amerikai-iráni viszony csak akkor romlott meg drámaian, amikor az Egyesült Államok kilépett az Iránnal kötött hathatalmi atompaktumból, és visszaállította Irán ellen a paktum előtt is érvényben lévő szankciókat.

Irán eddig többször hangoztatta, hogy szeretné elkerülni a háborút, így kérdés, mennyire voltak tisztában az iráni vezetők az iraki, részben amerikai bázis elleni milíciatámadással, majd amikor erre válaszcsapás érkezett, mennyire támogatták vagy ellenezték a bagdadi amerikai nagykövetség megrongálását. Feltehetően leginkább ez érintette érzékenyen az Egyesült Államokat és elnökét, hisz 40 éve épp a jelenlegi iráni rendszer hatalomra jutása után történt hasonló: elfoglalták az amerikai követséget és sok embert hosszú ideig túszként fogva tartottak.

Elszabadult indulatok

Ennek emléke kísértett most, így a nagykövetség elleni erőszakot kvázi háborús oknak tekinthették Washingtonban, és ezért dönthettek az Iránon kívüli milíciákat szervező magas rangú iráni vezetők kiiktatása mellett. A következmények, pontosabban az iráni és iraki reakciók ijesztőbbnek tűnnek, mint amire számítani lehetett. Az iráni vezetés már kevésbé emlegeti a háború elkerülését, amerikaiak elleni csapásokat ígér, de ez még nem is lenne olyan vészes, hisz fenyegetőzésre a múltban is volt példa.

Ami most ijesztőbbnek tűnik, hogy egyrészt Irán végképp semmisnek tekinti az atompaktumot, ezért felgyorsíthatja az urándúsítást és végsősoron a nukleáris fegyver kifejlesztését, másrészt az, hogy ezúttal az iraki síiták, vagy legalábbis ezek Irán-barát csoportjai is Irán mellé álltak és Amerika ellen fordultak. Ennek eredménye lett, hogy az iraki parlament (jóllehet jelenleg csak ügyvezető kormánya van az országnak) megszavazta, hogy az amerikai erők hagyják el az országot.

Ez más körülmények között még jól is jöhetne Trump elnöknek, hisz egyik határozott célja volt a térségből kivonni az amerikai erőket, ezért csökkentette a katonai jelenlétet Szíria északi részén is, átadva a török és orosz erőknek az ellenőrzést. Csakhogy Irakot több okból nem lehet most otthagyni, nem véletlen, hogy az amerikai erőkön kívül a NATO is részt vesz az iraki békefenntartásban.

Megmentőjük ellen fordultak

Bő 5 éve, amikor az Iszlám Állam teret nyert Irak főleg szunnita arabok által lakott részein, úgy tűnt, nincs, aki megállítsa a terrorállamot, az iraki kormány összeomlott, csak amerikai segítséggel lehetett megmenteni az országot. Óriási erőfeszítésekre volt szükség amerikai részről ahhoz, hogy kiképezzék a harcra az irakiakat, felszereljék őket fegyverekkel és irányítsák a hadműveleteket, és ehhez stabil kormányra is szüksége volt az országnak, amit ugyancsak nem volt könnyű összehozni, ráadásul úgy, hogy a kormány végre egyenlő felekként tekintsen az országban kisebbségben lévő szunnitákra is, nem beszélve a kurdokról.

Mindez végül sikerült, az Iszlám Államot felszámolták, és a NATO erők szavatolták eddig, hogy ne is alakuljon újra. Csakhogy az Iszlám Állam elleni háborúba az iráni erők is beszálltak: iraki síita milíciákat hoztak létre, ezeket irányították, és általuk növelték meg befolyásukat az országban (ugyanezt tették Szíriában és Libanonban is). Munkájuk, mint látható, eredményes volt: az Irakban többségben lévő síiták feléjük fordultak, és az őket az Iszlám Államtól megmentő amerikaiakat hirtelen kezdik ellenségnek tekinteni.

A piac is veszélyt érez

Ez súlyos gond: ha a NATO-nak és az amerikai erőknek távozni kell, elölről kezdődhet az Iszlám Állam ujjáalakulása is kiterjedése, emellett a síita-szunnita ellenségeskedés is fellángolhat ismét, hacsak nem Irán lép a megürült helyre, és lényegében protektorátusává teszi Irakot. Mondani sem kell, hogy mindkét forgatókönyv rémisztő.

A másik következmény, hogy a jelenlegi kiéleződött helyzetben az USA Irán elleni lehetőségei gyengülnének Irak elhagyásával, ráadásul továbbra is meg kell védeni Iránnal szemben szövetségeseit az Arab-félszigeten: Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emírségeket és Katart. Elképzelni is nehéz, hogyan tudna így bármiféle egyensúly kialakulni.

A fejleményeket lehetetlen megjósolni, de a piaci reakciók, mindenekelőtt az arany árának 4-5 százalékos megugrása azt mutatják, hogy a piacok is egy, a korábbiaknál sokkal veszélyesebb, bizonytalanabb geopolitikai helyzetet vizionálnak.

Jól időzített hazai lépés

Az arany hirtelen emelkedése egyébként beleillik a nemesfém 2018 őszén indult erősödő trendjébe, akár annak felgyorsulásaként is tekinthetjük.

Mindenesetre úgy tűnik, a Magyar Nemzeti Bank jól időzítette döntését a magyar aranytartalékok megtízszerezéséről: az akkor 1230 dollár körüli áron forgó nemesfém most 1570 dollár körül van, így azóta 27 százalékot emelkedett az ár.