Hazai vállalatok vagy külföldi befektetések? - Hogyan gondolkodnak az iparpolitikáról a visegrádi országok?
ElemzésekAz elmúlt másfél évtizedben az iparpolitika látványosan visszatért a gazdaságpolitikai gondolkodás középpontjába, amit a globális válságok, a zöld átállás kihívásai és a fokozódó geopolitikai feszültségek egyaránt erősítettek. A szakértők a közép-európai országok gyakorlatán keresztül vitatták meg az iparpolitika fogalmának átalakulását és ennek gazdasági szerepét a Magyar Közgazdasági Társaság Ipari és Vállalkozási Szakosztályának kerekasztal-beszélgetésén.
Az iparpolitika fogalma jelentős átalakuláson ment keresztül. A korábbi, gyakran elutasított megközelítéssel szemben, amelyet sokan a központi tervezéssel azonosítottak, ma már egy jóval árnyaltabb értelmezés dominál.
Az úgynevezett „új iparpolitika” nem a piacok helyettesítésére törekszik, hanem azok alakítására és irányítására. Célja, hogy a gazdasági szereplőket olyan irányba ösztönözze, amely társadalmi szempontból kívánatos eredményekhez vezet
- hangsúlyozta a tanácskozáson Csontos Tamás Tibor, a KRTK Világgazdasági Intézet és a Szegedi Tudományegyetem tudományos segédmunkatársa.
Az új értelmezés szerint az iparpolitika minden olyan célzott állami beavatkozást magában foglal, amely meghatározott vállalatok, ágazatok vagy gazdasági tevékenységek támogatásán keresztül szolgál gazdasági, társadalmi vagy biztonsági célokat.
Az iparpolitika visszatérésének okai több tényezőben keresendők. A 2008-as pénzügyi válság megingatta a korábbi, állami beavatkozást minimalizáló konszenzust, miközben az éghajlatváltozás mérséklése és a 2020-as évek geopolitikai feszültségei új típusú gazdaságpolitikai válaszokat tettek szükségessé. Ezt a fordulatot erősítik olyan nemzetközi kezdeményezések, mint az amerikai inflációcsökkentési törvény és a CHIPS-törvény, valamint az Európai Unió programjai, köztük a NextGenerationEU és a Clean Industrial Deal.
A visegrádi országok esetében az iparpolitika alakulását erősen meghatározta a rendszerváltás utáni időszak. Az 1990-es években a hangsúly a privatizáción, dereguláción és liberalizáción volt, miközben az állami beavatkozást sokszor gyanakvással kezelték. Ebben a környezetben a külföldi közvetlen befektetések váltak a gazdasági növekedés fő motorjává, és kialakult az úgynevezett függő piacgazdasági modell
- mutatott rá a közép-európai országok iparpolitikai fordulataira Csontos Tamás Tibor.
A közelmúlt válságai, különösen a Covid–19 járvány és az ukrajnai háború, tovább erősítették az állami beavatkozások szerepét. Az intézkedések jelentős része kríziskezeléshez kapcsolódott, ugyanakkor hosszabb távú célokat is szolgált, például az infrastruktúra fejlesztését vagy a kutatás-fejlesztési és innovációs kapacitások bővítését.
Magyarország esetében például a támogatások nagy része meglévő vállalatok termelési és kapacitásbővítésére irányult, ami a gazdaság stabilizálását célozta. Ugyanakkor a kedvezményezettek között jelentős arányban szerepelnek külföldi vállalatok, ami azt jelzi, hogy a függő piacgazdasági modell továbbra is meghatározó.
A V4-ek között azonban jelentős különbségek figyelhetők meg. Lengyelország iparpolitikája erőteljesebben támaszkodik a hazai vállalatokra és az állami szerepvállalásra, különösen a finanszírozás terén,ahol a fejlesztési bankok és befektetési alapok kiemelt szerepet kapnak. Szlovákia ezzel szemben erősen integrálódott az uniós keretrendszerbe, jelentős mértékben támaszkodik külső forrásokra, miközben gazdaságában az autóipar dominanciája különösen erős. Magyarország modellje a hazai forrásokra épít, ugyanakkor nagy hangsúlyt fektet a külföldi, különösen az ázsiai befektetések bevonzására, elsősorban az autóipar és az akkumulátorgyártás területén. Csehország egy diverzebb szerkezetet mutat, ahol a külföldi befektetések és az uniós források mellett nagyobb hangsúly kerül a kutatás-fejlesztésre és az innovációra.
Az iparpolitika új korszakáról szóló teljes kerekasztal-beszélgetést az alábbi linken tekintheti meg.
