Hogyan vészeli át Európa az olajválságot? - Kulcsfontosságúvá vált a zöld átállás

A 2022-es energiasokk egyik fájdalmas tanulsága Európa számára, hogy az orosz energia hosszú távon függést és geopolitikai kockázatot alakított ki, melynek árát most, a jelenlegi energiaválság során is fizetjük.

Az idei hazai inflációs előrejelzések módosultak az energiaárak drágulásával: a 3,8-4 százalékos éves infláció helyett 4,8-5 százalék körüli drágulási ütem tűnik reálisnak.

Egyik függésből a másikba

Az energiaellátás és annak költsége az egyik legfontosabb versenyképességi tényező: Európában sokkal kevesebb a gyorsan növekvő cég és mamutvállalat az USA-hoz képest, ennek egyik fő oka pedig - az egységes piac hiánya mellett - az amerikaihoz képest legalább kétszer magasabb energiaár.

Az orosz gázimportot ugyan sikerült 45 százalékról 12 százalékra csökkenteni és a norvég, amerikai, illetve katari importgázra átváltani, de az LNG-beszerzés is kockázatosnak bizonyult, és újabb kitettséget hozott.

Irán megtámadása után a közel-keleti ellátási láncok megtörése azonnali áremelkedést okozott az európai gázpiacon, és komoly utánpótlási zavarok alakultak ki több területen.

Európa tehát ugyan az egyik (orosz) függést felváltotta egy másikra, a hosszútávú megoldás, az európai energiaellátás szuverenitása és biztonsága azonban továbbra sem megoldott.

A zöld átállás mára nemzetbiztonsági kérdéssé vált: míg a 2022-es orosz invázió előtt a zöldítés fő oka a klímaváltozás és a dekarbonizáció volt, most az európai versenyképesség zálogává vált az energiaellátás biztonsága révén. 

Tavaly az európai áramtermelés felét már a megújuló energiaforrások adták. A zöld energiát azonban nem elég megtermelni, az áramhálózatnak azt a határokon át is kell szállítania. Ez az iráni válság másik tanulsága.

A mostani válság azt is megmutatta, hogy Európa bizonyos területeken akár tartós energiaár-hátránnyal is szembesülhet az Egyesült Államokhoz és Kínához képest.

A kiszolgáltatottság különösen fájdalmas, amikor az európai ipari villamosenergia-árak amúgy is jóval magasabbak, mint az Egyesült Államokban. Mindez Európában a befektetők elbizonytalanodáshoz vezetett az olyan, különösen energiaigényes ágazatokban, mint például a vegyipar és az acélipar. 

Ezért az EU-nak a célzott állami beruházási támogatások és zöld ipari megállapodások felé érdemes fordulnia annak érdekében, hogy megakadályozza a vállalatok - az amerikai inflációcsökkentési törvény által ösztönzött - áttelepülését az Egyesült Államokba.

Az EU-szabályozás most már előírja, hogy a tárolóhelyeknek télen 80–90 százalékos töltöttségi szintet kell elérniük. Ezt a stratégiai tartalékolást korábban csak az olajra alkalmazták, most szigorúan vonatkozik a gázra, és egyre inkább a hálózatok akkumulátoros tárolására is. 

A 2022-es energiaválság bebizonyította, hogy az energiatakarékosság terén zajlkó versenyfutásban az európai városok és iparágak a korábbi átlagokhoz képest körülbelül ötödével csökkentették a földgázigényüket. 

Az energiahatékonyság már nem csupán egy zöld választás, hanem túlélési stratégia lett.

A Hormuzi-szoros előbb-utóbb újra megnyílik, - inkább utóbb, mint előbb - de a tengeri aknák fizikai eltávolítása vagy a blokád feloldása már nem jelenti a normális állapot visszatérését, mert az útvonalba vetett bizalom alapjaiban rengett meg. 

Másrészt a háború alatt eddig megrongálódott termelői kapacitásokat sem lehet egyik napról a másikra visszaépíteni, megjavítani.

Az elmúlt négy év európai energiastratégiáját a cseppfolyósított földgáz (LNG) felé fordulás határozta meg. A kontinens teljes LNG-beáramlásának körülbelül 7–9 százaléka – amely nagyrészt Katarból és az Egyesült Arab Emírségekből származik – kénytelen átkelni ezen a tengeri szoroson.

Bár az Egyesült Államok továbbra is elsődleges beszállító marad Európa számára, a katari mennyiségek kiesését nem lehet könnyen pótolni – írja az oilprice elemzése.

Az orosz finomítói kapacitás elvesztését követően ugyanis Európa erősen függővé vált Szaúd-Arábia, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek szuperfinomítóitól.

2026 elejére Európa dízelkészletének több mint ötödét, repülőgép-üzemanyagának pedig több mint felét a Hormuzi-szoroson keresztül importálta. 

Európa stratégiai tartalékait megcsapolták

2026 tavaszára az európai gáztárolók szintje 46 milliárd köbméter körül mozgott, amely veszélyesen alacsony szint. A biztosítási költségek és a tengeri kockázati prémiumok állandó inflációs nyomást hoznak létre. Még ha a szoros holnap újra meg is nyílna, a háborús kockázati prémiumok nem térnek vissza a 2021-es szintre. Az energiaigényes ágazatok – a német vegyipar, az olasz acélipar és a francia üvegipar – versenyképességük romlásával szembesülnek. 

Az USA hirtelen Európa legfontosabb mentőcsónakjává vált a finomított termékek terén. Az Egyesült Államok Európába irányuló exportja 2026 elején több mint megduplázódott, elérve a napi körülbelül 400 000 hordót.  

Washington először vált Európa legnagyobb repülőgép-üzemanyag-szállítójává. Az Egyesült Államok öbölparti és északkeleti finomítóiból (a New York-i kikötőn keresztül) érkező szállítmányok idén áprilisban rekordmagasságba, havi 500 000 tonnára emelkedtek. Ennek az az előnye, hogy a transzatlanti szállítás gyorsabb (7–10 nap az Egyesült Államok északkeleti részéről), és elkerüli a közel-keleti szűk keresztmetszeteket.  

Alternatívaként jöhet szóba később India, amely továbbra is hatalmas mennyiségű finomított üzemanyagot exportál, bár szerepét jelenleg geopolitikai korlátozások bonyolítják.  

Mivel azonban sok indiai finomító orosz nyersolajat használ, az európai szankciók vagy az orosz alapanyagból származó termékekre vonatkozó amerikai tilalmak korlátozzák ezeket a szállításokat. Ha azonban India nem orosz nyersolajat használ, továbbra is az olasz és spanyol mediterrán kikötők fontos beszállítója maradhat.  

Túl drága az import

Az iráni háború nyomán kialakult ellátási sokk leküzdése érdekében Európa igénybe vette stratégiai tartalékait is. Ezzel párhuzamosan az európai finomítókat jelenleg arra ösztönzik, hogy a logisztikai és légi közlekedési szektorok működése érdekében a benzin helyett a dízel és repülőgép-üzemanyagot részesítsék előnyben.  

Bár a Hormuzi-szoros most el van zárva, nem minden közel-keleti üzemanyaghoz lehetetlen hozzáférni.

Szaúd-Arábia a kelet-nyugati Petroline csővezetékét használja arra, hogy a nyersolajat és a finomított termékeket a Vörös-tengerhez szállítsa. Onnan a tartályhajók a Szuezi-csatornán keresztül juthatnak el Európába anélkül, hogy áthaladnának a Hormuzi-szoroson.

Bár ezek az import energiaforrások fizikailag rendelkezésre állnak, jelentősen magasabb költségekkel járnak a megnövekedett fuvardíjak, a rekordmagasságú biztosítási díjak és a 2026-os energiapiacot jelenleg meghatározó háborús kockázat árazás miatt.

A drágulás miatt azonban az Európai Unió a saját határain belül létező megújuló energiaforrások bővítésében és az atomenergia felgyorsított fejlesztésében érdekelt, akármeddig is tart a jelenlegi olajválság.