Hol tartunk a felzárkózásban uniós szinten? Az EU sereghajtói mennyire tudtak kitörni? - Becsey Zsolt írása

Ennek kapcsán azt a rövidtávú képet is megnézhetjük, hogy ki milyen feltételekkel vitorlázott túl az európai (fél)periférián lévő országok közül az elmúlt évben, vagyis kinek sikerült a gazdasági növekedés - vagy stagnálás - mellett is megőrizni az egyensúlyi állapotot és kinek romlott a komplex helyzete.

1. Az uniós kohézió helyzet kapcsán ellentmondásosnak tűnik a svédek integrációját bármilyen periférikus pozícióval összefüggésbe hozni, de mégis Budapestről nézve az egyik legfontosabb lépés, hogy a svédek márciusban be tudtak lépni a NATO-ba, hiszen az európai uniós tagtárs Magyarország - a többieket másfél évvel követve - ratifikálta a belépési szerződésüket. 
2. Talán a svédek magyarok iránti magatartása kapcsán érdemes azt is felidézni - ott voltam diplomataként a csatlakozási tárgyalások idején Brüsszelben -, hogy ezek során mindig konstruktívan álltak a bővítéshez, különösen hozzánk, magyarokhoz. Például amikor a tízes élcsoporttal megfenekleni látszottak a csatlakozási tárgyalások, akkor éppen 2001-ben a svéd elnökség volt az, amely meglökte a holtpontról ezeket a folyamatokat - amire sokan már nem emlékszenek - és ők voltak azok is, akik 2004 május elseje után - a britekkel és írekkel együtt - nem kérték a lehetséges, maximum hét éves átmenetet az akkor belépő új tagállamok - így hazánk - állampolgárai munkavállalása kapcsán. (Sok magyar orvos vagy más szakember kezdte meg munkáját svéd földön viszonylag gyorsan a tagságunk után.)
3. Természetesen ezekben a tavaszi hónapokban továbbra is figyeljük azokat a fejleményeket, amelyek a közép-európai intézményi vagy gazdasági konvergencia helyzetet jellemzik majd. Újra felmerül a már 17 éve legfejletlenebb tagállam – figyeljünk (!), nem lesz örökké az - Bulgária belépésére az euróövezetbe, hiszen a már idejutott horvátokkal együtt az előszobaszerű ERM II árfolyamrendszerbe már 2020-ban belépett. Itt továbbra is tartja a 25 éve vállalt árfolyamot az euróval szemben, sőt a térség országaihoz képest eddig nagyon jól teljesítette a belépés legtöbb közgazdasági és intézményi feltételeit is. A jelenlegi bolgár mutatók nem rosszabbak, mint két éve Horvátországé: 3 % alatti éves államháztartási hiány, alacsony adósságráta és gyeplőn tartott infláció. Erre mondják, hogy meglátjuk a következő hónapok fejleményeit, de az, hogy, már 57-59 %-os a felzárkózási szintjük (egy főre jutó reál GDP-ben mérve) az EU átlagához képest, illetve, hogy hamarosan kiléphetnek pl. a legkisebb háztartási fogyasztású tagország szerepköréből, azt mutatja, hogy a szigorú gazdaságpolitikai fegyelem képes segíteni - és nem hátráltatni - a felzárkózásban, növekedésben.
4. Már említettem a lengyelek belépését az Európai Ügyészségbe, sőt azt is bejelentették a felek, hogy annak működése kezdetétől - 2021 júniusa óta - a lengyelek uniós pénzfelhasználását vizsgálhatják majd a közös európai vádhatóság szakemberei. Megjegyzem, hogy a lengyelek már az európai választás - és/vagy a magyar elnökség - előtt szeretnék lezárni az ellenük indított jogállamisági eljárást, akárcsak az un 7. cikk szerinti eljárást, vagyis a teljes demokratikus megítélésüket a többi tagállammal elismertetni.
5. Azt is érdemes még röviden megvizsgálni, hogy gazdaságilag mennyire tudták az EU-n belül a periférián lévő országok a felzárkózást folytatni, vagy esetleg divergencia típusú jelenségek jelentek meg az elmúlt években.

• Az 50 % alatti nagyrégiók (un. NUTS 2 besorolásúak) számát illetően javult a helyzet EU szinten is, ami főleg a KKEU periféria szintjén történt javulást jelzi. A magyar régiók közül mind a négy korábbi terület (Dél-Dunántúl, Dél-Alföld, Észak-Magyarország, Észak-Alföld) kiemelkedett ebből a kategóriából 2022-ra, ami mindenképpen előrelépés. Akárcsak a lengyel régiók esetében, ahol 2004-ben még a régiók több, mint fele (!) volt ebben a nem dicsőséges besorolásban. Románia és Horvátország egy régióval maradt ebben a kategóriában. A bolgárok ugyan még nem tudtak ebből a legtöbb régiójukkal kitörni, de közel kerültek ehhez, míg a görögök visszaesése is megállt, bár még négy régióval szerepelnek ebben a kategóriában. Az megállapítható, hogy hazánkkal együtt minden régiónk béli ország képes reálértékben közeledni az EU átlaghoz és főleg az, hogy ezen belül most már a legelmaradottabb régióit - legalábbis statisztikailag - felzárkóztatni.
• Az inflációt illetően vannak lényeges különbségek a régióban, ebben hazánk eredményei különösen kitűntek tavaly, rajtunk kívül még meglepő módon a cseheknél volt a pénzromlás üteme 10 % fölött; az általában elmondható, hogy a felzárkózó keleti tagoknál jóval magasabb volt az áremelkedés, mint az EU átlagában. Ennek persze van olyan előnye is, hogy az árszínvonal felzárkózásában közelebb kerülünk az uniós átlaghoz. Ez megtörtént valószínűleg tavaly, hiszen nem veszített a fizetőeszközünk erőt az euróhoz képest. Az idei évben már jobb a magyar inflációs helyzet, igaz ebben az is közrejátszott, hogy a KSH - az Eurostat megengedett módszertana alapján - lényegében a fogyasztási volumenindex-szel kombinálva viszonylag jobb eredményt mutat ki a háztartási energia árváltozásban, mint a hagyományos metodikával, ami akár egy százalékkal is kedvezőbb eredményt hozott, igaz ez a különbség a bázishatás miatt hamarosan kifut.
• Hol vagyunk a felzárkózásban a gazdasági növekedést illetően? 2023-ban a déli tagországok nagyon jó eredményeket nyújtottak, de a német motor most csak stagnál, akárcsak a baltiaké, akiket megviselt az orosz helyzet - különösen a piac leépítése. A visegrádiaknál is akadtak nehézségek - nyilván a külső piacok megtorpanása miatt -, ami azt is jelzi, hogy a működő tőke, és annak kiemelkedően magas export-import igénye miatt lehetnek ilyenkor növekedési nehézségek.
• Hogy tudtunk a nagy egyensúlyi frontokon teljesíteni? Milyen volt a költségvetési hiány, főleg annak fényében, hogy a zavaros gazdasági idők után helyreáll az uniós túlzott deficit eljárás? Továbbra is azt lehet meghatározni, hogy a románokkal együtt mi vagyunk igazán rossz helyzetben, az EU szintjén már átlagosan 3 % alatt van a költségvetési hiány. A külső mérlegek javuló tendenciát mutatnak - nálunk is -, talán a román helyzet jelent igazán aggodalomra okot. Megállapítható, hogy a növekedésnek keleti szomszédunknál továbbra is súlyos külső-belső egyensúlyi ára van, míg hazánkban növekedés nélkül a belső egyensúly billent meg. (A mellékelt táblázatba belefoglaltam a portugál becsült mutatókat, ami azt is jelzi, hogy fegyelmezett államháztartási politikával lehet eredményeket felmutatni, még ha a közelmúltbeli parlamenti választáson az eddigi lisszaboni kormányzó erők vissza is estek.)

Várt eredmény, előzetes becslés alapján GDP arányosan (%), 2023.

Forrás: Tradingeconomics, Eurostat, saját gyűjtések

A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.