Jegybankári csúcs: Új fejezet kezdődött a központi bankok életében

A gazdasági feltételrendszer megváltozott, újra kell gondolni az eddigi jegybanki politikákat, mert olyan fejezet következett be a gazdasági életben, ahol a bizonytalanság az úr - írja a Jakson Hole-ban megrendezett jegybankári csúcstalálkozó kapcsán a Financial Times. A legfőbb kérdés, hogy a kereskedelmi háború eldurvulása miatt kialakult új korszakban hogyan lesznek képesek segíteni a jegybankok a recesszió elkerülését.

A résztvevők szerint a kereskedelmi háború rövid távon most már biztosan nem rendezhető, fel kell készülni egy sokkal hosszabb és mélyebb konfliktusra, és arra szabni a monetáris politikákat is.

A wyomingi találkozó pont egybeesett azzal, hogy Kína 75 milliárd dollár értékű amerikai importtermékre jelentett be pótvámot, a hét végén esedékes amerikai vámemelésre válaszul, az USA pedig 15, illetve 30 százalékos új vámtarifát jelentett be a kínai importra.

A fejlett világ "rendszerváltást" él meg a gazdasági feltételeket illetően

- mondta a brit lapnak James Bullard, a St Louis Federal Reserve elnöke. Úgy fogalmazott, hogy a központi bankok szerepének teljes újragondolására van szükség, és le kell tenni arról, hogy az előttünk álló évek "normális" kerékvágásban haladnak. A kamatszintek nem fognak emelkedni, a dollár szerepe is változik, és a kereskedelmi bizonytalanságokat be kell építeni a monetáris politikába - mondta. 

A lap szerint a jegybankárok belátták, hogy fordulóponthoz érkeztek a globális rendszer megítélését illetően,

és már nem támaszkodhatnak azokra az eszközökre, amelyet a pénzügyi válság előtt használtak, hogy alakítsanak a gazdasági környezeten. Az USA-ra már nem lehet kiszámítható tényezőként tekinteni a gazdasági és kereskedelmi politikában - írja a lap.

A csúcstalálkozó kapcsán a Bloomberg is hasonló tartalmú elemzést közölt, "A jegybankok nem menthetik meg a világot" címmel. Az ausztrál jegybank elnöke, Philip Lowe a világban kialakult konfliktusok számának emelkedését emelte is fő kockázatként említette, úgy fogalmazott, hogy ezek "gazdasági sokkokat" idéznek elő.

A monetáris rendszer előtt álló új kihívásokról közölt elemzést a The Economist is, amely megállapítja, hogy a gazdasági és valutaháború jobban veszélyezteti az egész jelenlegi pénzrendszert, mint elsőre gondolni lehetett.

A rendszer megszűnése rivális blokkokba tömörítheti a világ országait, ami a valuták leértékelődéséhez és vámtarifaemelkedéshez vezethet.

Az aranyalapú rendszer felmondása óta kialakult pénzrendszer most bajba került - írja a lap.

Új monetáris rendszer van kialakulóban

A nemzetközi kereskedelmet bonyolítja az a tény, hogy a legtöbb ország saját pénznemmel rendelkezik, amik értékét akár befolyásolni is tudják, hogy ezzel fokozzák a versenyképességet. Rögzíthetik az értékét egy másik értékmérőhöz, vagy átadhatják az ellenőrzést a hazai gazdaságpolitikának, illetve korlátozhatják a külföldi tőkeáramláshoz való hozzáférést. Az egységes pénzrendszerek ideig-darabig képesek megoldani ezeket a problémákat.

Az Amerika és Kína között zajló gazdasági csatározásnak lehetnek rövid távú jótékony hatásai, de végső kimenetele ennél sokkal károsabb lehet.

A 19. században a globalizáció első nagy korszaka a valuták aranyra válthatóságára épült. A kormányok az arany értékéhez rögzítették a pénzüket, ezzel feláldozva a hazai gazdaság ellenőrzésének egy részét. Ez a kompromisszum tarthatatlanná vált a nagy gazdasági világválság idején. Egymás után leértékelődtek a valuták, a dühös kereskedelmi partnerek vámokat vezettek be, és a világ különböző rivális valutablokkokra oszlott. 1944-ben a szövetséges nemzetek egy új pénzügyi rendszert hoztak létre egy konferencián, amit Bretton Woods városában tartottak.

A résztvevők némi kiigazítási lehetőséggel a dollárhoz rögzítették a valutájukat. A dollár azonban az aranyhoz volt kötve. Ez a rendszer körülbelül negyed évszázadig tartott. Ahogy az amerikai kereskedelmi egyensúly csökkent, és az infláció emelkedett, a dollárba vetett hit is megingott. Az események arra kényszerítették Nixon elnököt, hogy válasszon a pénzrendszer fennmaradása és a hazai érdekek között. Nixon megszűntette Amerika Bretton Woods-i kötelezettségeit.

Hová vezet a túl sok dollártartalék felhalmozása?

A jelenlegi rendszer csak lassan alakult ki a háború utáni káoszból. A dollár dominanciája azonban nem ért véget. A világ kereskedelmének a nagy része még mindig ebben a valutában történik. Az amerikai gazdaságpolitikai változások nagy hatással vannak a világ többi részére is. Az erős dollár nyomást gyakorol a globális kereskedelemre. 

A korábbi keserű tapasztalatok megtanították a feltörekvő gazdaságoknak, hogy csak úgy védhetik meg magukat az ilyen viharos időkben, ha nagy dollártartalékot gyűjtenek össze. A felhalmozás a 90-es években kezdődött és 2014-ben érte el a csúcspontját.

A feltörekvő piaci túlvásárlások felértékelték a dollárt, és ezzel megerősítették az exportőrök közötti versenyt. Amerikában így tartós fizetési mérleghiány keletkezett. Más szavakkal a túlzott fogyasztást a feltörekvő világ azon hitelei fedezték, amit amerikai eszközökbe fektettek be. A pénz a tartalékgyűjtő országokból áramlott Amerikába, az amerikai fogyasztóktól pedig vissza ezekbe a tartalékoló gazdaságokba. Ezen országok között Kína is jelen van. Ezt a rendszert nevezik a legtöbbször Bretton Woods II-nek.

Ez az állapot soha nem tűnt igazán fenntarthatónak. Amerika nem tudott hosszó távú kölcsönt felvenni külföldről, és a fizetési mérleg tartós hiánya tönkretette az exportvállalatokat. A 2000-es években néhány közgazdász attól tartott, hogy a befektetők elvesztik a dollárba vetett hitüket, ami a dollár összeomlásához és egy globális válsághoz vezet. Néhányan még azt is megjósolták, hogy Amerika megfárad majd a jelenlegi szerepében és az elszenvedett károk miatt a többi politikus elveszíti a bizalmat a globalizációban.

Egy darabig úgy tűnt, hogy jó véget ér majd a Bretton Woods II. Az európai gazdaságok egységesedtek és Kína növekedett, igy megvolt az esély, hogy kialakul egy multipoláris világ, ahol a dollár megosztja a valutatartalékot az euróval és a jüannal. Az európai és kínai fogyasztók ugyanolyan fontos szerepet játszanak majd, mint az amerikaiak, és a globális egyensúlykülönbségek csökkenni fognak. Azonban a történelem máshogy döntött.

A befektetők ragaszkodtak a dollárhoz, így megerősítették Amerika pénzügyi egyeduralmát.

Az adóságválság aláásta az euróba vetett hitet. A jüan elkerülhetetlen növekedése iránti bizalmat tompította Kína lassú gazdasági növekedése. Eközben a jelenlegi rendszer sebezhetőbb lett, mint valaha. Donald Trump növekvő kereskedelmi és valutaháborúi a Bretton Woods II megszűnéséhez fognak vezetni.

Jön a Bretton Woods III

A Bretton Woods II vége számos lehetőséget tartogat magában. Ugyanaz lehet a sorsa, mint a Bretton Woods I-nek, különösen, ha Trump elnök elveszíti a tisztségét 2020-ban. A demokraták nacionalistábbak, mint régen voltak a pénzügyi kérdésekben, de tudatában vannak a globális együttműködés értékének is. Ha Bernie Sanders vagy Elizabeth Warren elnök lesz, akkor talán a dollár egyszeri leértékelődését követeli majd, és szorgalmazza egy globális szabályalapú kereskedelmi rendszer létrehozását.

Az 1930-as évek tapasztalatai útmutatást nyújthatnak. Az árfolyamok összehangolt kiigazításának és a kereskedelmi ellenségeskedés békés vége nélkül a világ a versenyképes leértékelődések és a vámtarifa-emelkedés körébe eshet.

A kereskedelmi kapcsolatok szétszóródásával az országok rivális gazdasági blokkokba rendeződhetnek. Nehéz elképzelni azt, hogy egy ilyen csúnya korszak megismételje önmagát, de egyáltalán nem lehetetlen.