Jó filmet akar nézni? Segítünk a keresésben

A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin)

Egy kis ír szigeten zajlik a cselekmény, ahol olyan eseménytelenül zajlanak a hétköznapok, hogy még az ír polgárháború kellős közepén is az a legnagyobb hír, hogy két cimbora barátsága teljesen megromlik. Még csak nem is valami komoly perpatvar miatt. Az egyikük egyszerűen úgy dönt, hogy a másik túl lapos ahhoz, hogy ezután is szóba álljon vele.

A rendező Martin McDonagh újabban a fekete komédia koronázatlan királyává lépett elő.

Bár ezúttal nincs annyi vér, mint az Erőszakik (In Bruges) című darabjában, néhány levágott ujjnak azért itt is van hely.

Ugyan a mozi témái roppant komolyak, hisz olyan toposzokat érintünk mint az elszigeteltség, hőseinket pedig néha marcangolja a tudat, hogy az életüknek nincs értelme, a film még sem válik köldöknézős drámává. Hol humorral hol a jelenetek abszurditásával McDonagh egészen egyedi ízt ad a történetnek.

Babylon

A sors iróniája, hogy ez a film megbukott a mozikban. A Babylon ugyanis épp arról szól, hogy Hollywood mint alakul át újra és újra és azok, akik valaha az álomgyár kedvencei voltak, miként maradnak magukra és csúsznak le az állandó változások közepette. A sztori idején a hangosfilm feltalálása fordítja ki a sarkából az amerikai filmipart. Az új közegben a némafilmes sztárok pedig egyre kevésbé találják a helyüket.

A Babylon bizonyos értelemben egy régivágású film: óriási sztárparádéval mesél emberi sorsokról.

A három órás játékidő elsőre ijesztőnek tűnhet, pedig nincs miért aggódni: a készítők olyan sodró lendülettel tudnak mesélni, hogy néhol kapkodni fogjuk a fejünket. A jeleneteket olykor képkockánként be lehetne keretezni, a szépségük annyira szédítő.

Már mi is értekeztünk róla, hogy mennyire értelmetlen és fölösleges lett az Oscar-díj az utóbbi időkben. Erre talán a legjobb példa, hogy Margot Robbie, aki brilirózik a nyomorból érkező némafilmes csillag szerepében idén még egy jelölést se kapott.

Kopogás a kunyhóban (Knock at the Cabin)

Amikor a Hatodik érzékkel berobbant a köztudatba M. Night Shyamalan-t egy ideig az új Spielbergnek is nevezték. Újabban viszont inkább kis költségvetésű thrillereket kalapál össze. De ezt legalább egész ügyesen teszi. Legújabb darabja nem tökéletes és a legvégén lehetne mit alakítani, mégis jól leköti a néző figyelmét.

Ezúttal egy kis család a semmi közepén egy fakunyhóban tengeti a szabadidejét, amikor négy vadidegen kopogtat be a házukba.

Nem kisebb hírrel érkeztek, mint hogy eljött a végítélet napja és hamarosan az egész emberiség ki fog halni. Mindezt azonban megakadályozhatják ha elszánják magukat valami egészen borzalmasra.

A film ügyesen lebegteti a kérdést: a négy idegen valójában sültbolond vagy tényleg küszöbön áll az apokalipszis?

A menü (The Menu)

Amikor egy fiatal pár elmegy egy kis szigetre, hogy végigkóstolják egy luxusétterem menüjét, már sejthető, hogy valamiféle sötét fordulat várja őket az étkezés végén. A harcedzett horror rajongókban bizonyára felmerül az ötlet, hogy talán nem is állati eredetű, hanem emberi húst tálalnak fel a vendégeknek a puccos étteremben.

Bár végül a fordulat nem ez lesz, ettől még kellően döbbenetes csavarba fut ki történet.

A menü úgy mutat fityiszt a felső egy százaléknak és a Michelin-csillagos éttermek körüli felhajtásnak, hogy közben egyértelmű: olyasvalaki készítette a filmet, aki tiszteli is a luxuséttermek világát.