Keletre tolódó súlypont, átalakuló értékláncok – A globalizáció új korszaka
ElemzésekA világgazdaság az elmúlt másfél évtizedben látványos átalakuláson ment keresztül. A hiperglobalizáció lendületét megtörte a pénzügyi válság, erősödtek a geopolitikai feszültségek, és előtérbe kerültek a gazdasági biztonság szempontjai. A nemzetközi integráció ugyanakkor nem szűnt meg, inkább szerkezetet és hangsúlyokat váltott. A globalizáció gazdasági kérdéseit és kihívásait vitatták meg a szakértők a Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya és a Magyar Közgazdasági Társaság Gazdaságpolitikai és Gazdaságelméleti Szakosztályának közös konferenciáján.
A hidegháború lezárását követően, a 20. század utolsó évtizedében bontakozott ki a hiperglobalizáció időszaka, amely a nemzetközi kereskedelem, a közvetlen külföldi tőkebefektetések és a pénzügyi áramlások példátlan bővülésével járt együtt.
E folyamat alapját a kölcsönös, bár nem mindig szimmetrikus függőségek rendszere adta. A gazdaságok egyre mélyebben integrálódtak a globális értékláncokba, miközben a multilaterális intézmények és szabályozási keretek is megerősödtek.
A multilaterális rendszer kiteljesedésének fontos állomása volt a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 1995-ös megalakulása. Az 1996-os Szingapúri Miniszteri konferencia egyes elképzelései szerint akár 2020-ra megvalósulhatott volna egy világméretű vámmentes övezet. Ugyanakkor már ekkor felmerült az a forgatókönyv is, hogy ha a regionális csoportosulások nem fogadják el a globális liberalizáció célját, a világgazdaság néhány nagy interkontinentális blokkra szakadhat, eltérő szabályokkal és egymással szemben emelt akadályokkal
- különítette el a globalizáció főbb állomásait Halmai Péter akadémikus, az MKT Gazdaságpolitikai és Gazdaságelméleti Szakosztályának elnöke.
A hiperglobalizáció lendülete azonban megtört. A 2007–2008-as globális pénzügyi és gazdasági válság fordulópontot jelentett. A világkereskedelem aránya a globális GDP-hez viszonyítva 2006 után már nem növekedett tovább. A globalizációs indexek stagnálást mutattak, miközben a protekcionizmus erősödése és a multilateralizmus gyengülése volt megfigyelhető.
A globalizáció fókusza mindeközben részben áthelyeződött. Az áruforgalom és a tőkeáramlások mellett az információ és a digitális kapcsolatok szerepe vált meghatározóbbá. Ugyanakkor a 2010-es évektől fokozódó geopolitikai feszültségek - mindenekelőtt az Egyesült Államok és Kína közötti rivalizálás - új irányt szabtak a folyamatoknak. A technológiaintenzív ágazatokban alkalmazott iparpolitikai eszközök, a korlátozó intézkedések és a nemzetbiztonsági megfontolások előtérbe kerülése a globális értékláncok újraszervezéséhez vezetett.
Megjelentek az olyan stratégiák, mint a reshoring, nearshoring, friendshoring vagy backshoring, vagyis a termelés hazatelepítése, áthelyezése a földrajzilag közelebb lévő, illetve politikailag megbízható partnerekhez. Ezek a jelenségek a geoökonómiai fragmentáció irányába mutatnak. A gazdasági integráció politikailag vezérelt részleges visszafordulásáról van szó, amelyet stratégiai megfontolások, nemzeti és gazdasági biztonság, szuverenitás és autonómia határoznak meg.
Mindez azonban nem jelenti a globalizáció összeomlását. A nemzetközi áramlások összességében nem csökkentek jelentősen a belföldi gazdasági tevékenységhez képest és nem figyelhető meg általános, folyamatos átállás a globális üzleti modellről a tisztán regionális működésre. A geopolitikai alapú átrendeződés elsősorban az aktuális konfliktusokban érintett országokat érinti. A nyugati országok például szankciók révén gyorsan csökkentették a függésüket Oroszországtól, ám ez nem autonóm piaci döntésekből, hanem politikai kényszerből fakadt. A globális gazdaság nem szakadt különálló, hermetikusan elzárt blokkokra, noha a közvetlen külföldi tőkebefektetések egyre inkább geopolitikailag közelebb álló országok között koncentrálódnak, különösen a stratégiai ágazatokban.
A globalizációról szóló teljes konferenciát az alábbi linken tekintheti meg.
