Kritikus állapotban a Velencei-tó, mit lehet tenni a megmentéséért?

A halmozott csapadékhiány miatt a Velencei-tó vízállása Agárdnál 66 centiméterre csökkent, amely drasztikusan elmarad az ilyenkor megszokott szinttől, egy átlagos tavaszon ugyanis ennek az esőmennyiségnek a duplája lenne az ideális.

Egy átlagos nyári szezonban a forróság és az intenzív párolgás miatt a tó vízszintje menetrendszerűen 30–50 centimétert csökken.

Ha a májusi-júniusi időszakban nem érkezik rendkívüli mennyiségű csapadék, a tó medrének jelentős része szárazra kerülhet, hasonlóan a 2022-es 53 centis negatív rekordhoz, ám lehet, hogy most még ennél is kedvezőtlenebbül alakul a helyzet.

Nyár végére a kiszáradás szélére kerülhet a tó?

Tavaly április és szeptember vége között például 59 cm-mel csökkent a tó vízszintje, amelynek a pótlásához nagyságrendileg 15 millió köbméter víz szükséges – fogalmazta meg az Állami Számvevőszék (ÁSZ).

A klímaváltozás és az aszály mellett a vízgazdálkodás, illetve a halgazdálkodás is felelős azért, hogy a Velencei-tóban 2020 nyarától gyakorlatilag tartóssá vált a vízhiány. 

A tónak kis kiterjedésű a természetes vízgyűjtő területe, amely az aszályos időszakokban önmagában már nem képes fenntartani a vízpótlást. Bár az 1970-es évekre kiépült egy mesterséges vízpótló rendszer (a Császár-víz, a 4,5 millió köbméteres Zámolyi-tározó és a 7,85 millió köbméteres Pátkai-tározó), a rendszer állapota és működése nem tudott gátat szabni a tartós vízhiánynak – állapítja meg a számvevőszéki jelentés.

A víztározókat kéne először rendbe tenni

A Zámolyi- és Pátkai-tározó megfelelő vízminősége lenne az előfeltétele annak, hogy azok vize a Velencei-tó vízpótlására felhasználható legyen.

Mivel azonban megépítésük óta jelentősebb állapotmegőrző, illetve javító beruházás nem történt a tározókon, állapotuk oly mértékben leromlott, hogy a 2020-as évekre alkalmatlanná tette azokat a Velencei-tó vízmennyiségének megfelelő pótlásához. 

Ennek oka a tározók feltöltődése üledékkel, illetve ennek hatására a bennük tárolt víz minőségének romlása, amely a Velencei-tóba vezetést – a késő ősztől kora tavaszig tartó időszakok kivételével – akadályozta.

A jelentés leszögezi, hogy a kiépített vízpótló rendszer elemei, a tározók és csatornák állapota (iszaposodás, vízminőségi problémák) korlátozták a hatékony beavatkozást.

A víztározók 2017 és 2024 között összesen nagyságrendileg 26 millió köbméter vizet tudtak biztosítani a Velencei-tó számára. Összehasonlításul: egymillió köbméter víz tóba történő bevezetése 4 cm-rel tudja emelni a vízszintet.

A mesterséges vízpótlás jelentőségét mutatja, hogy hosszú évek átlagát tekintve a Velencei-tóba jutó vízmennyiség 30 százaléka vízpótló rendszerből származott.

Az ÁSZ már korábban ajánlásokat fogalmazott meg az Energiaügyi Minisztérium felé. A jelentés szerint a tó helyzete és a rehabilitációhoz szükséges költségek növekedése miatt is indokolt lett volna a sürgősség. Míg 2021-ben a Velencei-tó vízpótló rendszerének rekonstrukciójához kapcsolódó költségbecslés mintegy 6,3 milliárd forintot prognosztizált, addig a 2024-ben készített fejlesztési tervekben már – részben bővebb műszaki tartalommal – 24,5 milliárd forint forrásszükséglet szerepelt. 

Az Európai Unió környezeti és energiahatékonysági operatív programjaiban (KEHOP, KEHOP Plusz) lévő forrásokból lehetne a Velencei-tó rehabilitációjához szükséges programok finanszírozására pályázni.

Mit lehet tenni a kiszáradás elkerüléséért?

A Zámolyi- és Pátkai-tározó megfelelő vízminősége alapvető feltétele annak, hogy azok vize a Velencei-tó vízpótlására felhasználható legyen.

• Ezért fontos lenne a Pátkai- és Zámolyi-tározók sürgős iszapmentesítése, mederkotrása és a szabályozó zsilipek, csatornák modernizációja, hogy képesek legyenek a tiszta víz befogadására és visszatartására.
• Szintén kulcsfontosságú lenne a Császár-víz rendezése, így a Velencei-tó fő természetes vízutánpótlási vonalának és hordalékfogóinak folyamatos tisztítása.
• Másrészt szóba jöhetnek az alternatív vízpótlási útvonalak. Ehhez szükséges a külső vízgyűjtőkből, pl. Duna-medencéből vagy ellenőrzött minőségű karsztvizekből történő vízátemelés mérnöki és környezetvédelmi modellezése.
• A mezőgazdasági eredetű nitrát- és foszforterhelést csökkenteni kellene a vízgyűjtő területen - nádas pufferzónák kialakításával - az algásodás megelőzésére.
• Valós idejű, automatizált vízminőségi és oxigénszint-mérő állomások telepítésével digitálisan lehetne monitorozni a tó vizének állapotát.
• A helyes nádvágás támogatja az öntisztulási folyamatokatés a pangó vízterek megszüntetését.
• Szükséges lenne a merev, évtizedekkel ezelőtt rögzített (130-170 cm közötti) szabályozási szint felülvizsgálata, és a csapadékosabb időszakokban a magasabb szintű vízvisszatartás engedélyezése.

Kétszer gyorsabb nálunk a felmelegedés

A közép-kelet-európai régiót és azon belül különösen a Kárpát-medencét fokozottan sújtja a klímaváltozás, a tartós aszály és a nem megfelelő vízgazdálkodás hatása. Európa ezen része a globális átlagnál kétszer gyorsabban melegszik, amely jelentősen növeli a tavak párolgási veszteségét.

A Kárpát-medencébe belépő folyók vízhozama csökken, miközben a nyári hőhullámok miatt a párolgás mértéke a harminc évvel ezelőtti szint duplájára nőtt. 

A tájban való vízvisszatartást - tárolást, vizes élőhelyek megőrzését - jobban kellett volna támogatnia a vízgazdálkodásnak.

Bár a Balaton jelenleg jóval stabilabb, mint a Velencei-tó, a modellek szerint a tartósan aszályos, forró nyarak a Balatont sem kímélik.

Külső vízpótlás nélkül egy tartós, többéves aszályos periódus a Balatonnál is kritikus vízszintcsökkenést idézhet elő.

A Velencei-tóhoz hasonlító tulajdonságokkal bír a Fertő-tó, melynek vízgyűjtő területe szintén kicsi, és a csapadékhiány miatt az osztrák és magyar oldalon is rendszeresen kongatják a vészharangot. Az osztrák oldalon komoly tervek születtek arra, hogy a Mosoni-Dunából vezessenek át vizet a tó megmentése érdekében.

Komoly kihívás előtt a térség turizmusa

A Velencei-tó Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava, és Budapest közelsége miatt az egyik legfontosabb üdülőkörzet.

A turizmus elsősorban a nyári strandolásra, vízi sportokra, kerékpározásra és a természetközeli kikapcsolódásra épül.

A vonzóerők egyike a 33 km hosszú, tómenti kerékpárút, de húzóerőt jelentenek a termál és wellness szolgáltatások, valamint a madárrezervátum és vízi sport lehetőségek. 

Jelenleg a közép-dunántúli régióban itt regisztrálják a legtöbb vendégéjszakát, a térségi forgalom mintegy 20 százalékát. Tavaly csaknem 300 ezer vendégéjszakát töltöttek a turisták a Velencei-tó környékén.