Lehullt a lepel az uniós rangsorról: így állunk az innovációs versenyben

A kutatás-fejlesztési és innovációs statisztikák egyik jellemző mutatója a kutatás-fejlesztési ráfordítások GDP-hez mért aránya. Kifejezi, hogy az adott ország mennyire elkötelezett a technológiai fejlődés és az innováció iránt.

A kutatás-fejlesztési ráfordítás értéke a K+F-költség és a K+F-beruházás áfa nélküli együttes összege, amely hazai vagy külföldi forrásból származik, és független attól, hogy a pénzforrás eredetileg kutatás-fejlesztésre vagy más célra állt-e rendelkezésre. A K+F-ráfordítás – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően – a saját szervezetben végzett („falakon belüli”) tevékenység ráfordításait méri.Az Európai Unióban a K+F-ráfordítások aránya alacsonyabb a jelentősebb versenytársakhoz, különösen Japánhoz és az Egyesült Államokhoz képest.

Ennek oka elsősorban a vállalati beruházások szerényebb szintje. A kutatás-fejlesztésre fordított költségek növelése kulcsfontosságú az EU számára, mert ezáltal erősítheti globális pozícióját a tudományos és technológiai versenyben, valamint így válik képessé olyan globális kihívásokra megoldásokat kínálni, mint amilyen a klímaváltozás és a digitális átállás.

Az Európai Unió a 2010. június 17-én elfogadott EU 2020 stratégiájában azt a célt tűzte ki, hogy a tagországok kutatás-fejlesztési ráfordításai 2020-ra elérik a GDP 3%-át.

1. Kutatás-fejlesztési ráfordítások a GDP százalékában az Európai Unióban*, 2023

Forrás: Eurostat; *Előzetes adatokkal, Írország nélkül.

A célértéket az unió átlagában nem sikerült elérni, 2023-ra a ráfordítások GDP-hez mért aránya 2,22% volt az egyes tagállamok között megfigyelhető jelentős eltérések mellett. Svédország (3,57%), Belgium (3,32%), Ausztria (3,29%) és Németország (3,11%) rendelkezett a legmagasabb K+F-intenzitással, több éve folyamatosan teljesítik az előírt arányt. A legalacsonyabb érték évek óta Romániához köthető, ahol a K+F-kiadások aránya alig haladja meg a 0,5%-ot.A K+F-ráfordítás GDP-hez viszonyított arányát számos körülmény befolyásolja, többek között a nemzetgazdaság GDP-jének adott évi mértéke, a gazdasági stabilitás, az adott kormányzat gazdaságpolitikája és kutatás-fejlesztési területre irányuló támogatáspolitikája a közvetett és közvetlen támogatásokon keresztül.

2. A K+F-ráfordítások GDP-hez mért arányának változása 2013–2023 között*, %

Forrás: Eurostat; *2023. évi előzetes adatokkal, Írország nélkül.

Azoknak az országoknak, amelyek már évekkel ezelőtt megközelítették vagy elérték a 3%-os GDP-arányt, sikerült megőrizniük ezt a pozíciót, ahol viszont a K+F-ráfordítások aránya évek óta 1%-os szint körül mozog, nem valósult meg érdemi előrelépés, így a rangsorban jelentős átrendeződés nem történt. 2013 és 2023 között a legnagyobb mértékű növekedést Belgium érte el, itt a mutató értéke 2,32%-ról 3,32%-ra nőtt, ezzel a tagországok rangsorában a hetedik helyről a másodikra lépett elő. Jelentős változást ért el Görögország is: 2013-ban 0,82%-kal még az utolsó harmadban szerepelt, 2023-ban viszont 1,49%-kal a rangsor közepére került.

Magyarországon a K+F-ráfordítások a GDP 1,39%-át tették ki 2023-ban, ami az uniós átlag kétharmadának felel meg. Ezzel hazánk a tagországok rangsorában a tizenhetedik helyet foglalta el. A visegrádi országok közül a kutatás-fejlesztési ráfordítások aránya Csehországban (1,83%) közelítette meg leginkább az EU27 átlagát, de Lengyelországban nőtt legnagyobb mértékben a K+F-intenzitás: a 2013. évi 0,88%-ról a vizsgált időszak végére 1,56%-ra emelkedett. Szlovákia 1,04%-kal a visegrádi országok sorában az utolsó helyen állt.

A K+F-ráfordítások pénzügyi fedezetét a vállalkozások, az állami költségvetés, a felsőoktatás, a nonprofit szervezetek és külföldi források biztosítják. A finanszírozás összetétele és mértéke alapvetően befolyásolja egy ország innovációs képességét és gazdasági növekedését. A vállalatok nagyobb arányú részvétele a K+F-ben elősegítheti a versenyképesség növelését, míg az állami források biztosítják a közszolgáltatások és a nem nyereségorientált kutatások finanszírozását.

3. K+F-ráfordítások forrásainak megoszlása*, %

Forrás: Eurostat; *Az országok felsorolása a K+F-ráfordítás GDP arányának 2023. évi előzetes rangsora alapján történt, Dánia nélkül.

2021-ben az uniós K+F-ráfordítások közel 58%-át a vállalkozások, 30%-át az állami szektor, tizedét külföldi források finanszírozták. A felsőoktatási és nonprofit szektor hozzájárulása együttesen nem érte el a 3%-ot.

Azokban a tagállamokban, ahol a K+F-ráfordítások GDP-hez mért aránya meghaladta az EU átlagát, a vállalkozási szektor az átlagnál nagyobb arányban járult hozzá a kutatás-fejlesztési kiadásokhoz.A visegrádi országokban a vállalkozói források aránya nem érte el az 58%-os uniós átlagot. Leginkább Magyarország (54%) és Lengyelország (51%) közelítette ezt meg 2021-ben. A legnagyobb mértékű állami forrást Szlovákia realizálta (38%). Hazánkban az állami finanszírozás aránya 35% volt, ami 4,9 százalékponttal haladja meg az uniós átlagot (30%).

Az elmúlt években jellemző tendencia a vállalkozói források arányának emelkedése az állami források arányának csökkenése mellett. Ahol nem emelkedett a vállalkozói szektor hozzájárulása, ott a külföldi források aránya nőtt, vélhetően a külföldi anyavállalatok finanszírozásának következtében.

A tagországok felismerték, hogy fontos a vállalkozói tőke bevonása a tudományos életbe. Alapvető szerepe van az innováció előmozdításában, elősegíti az új technológiák kifejlesztését, hozzájárul a versenyképesség növeléséhez és ezáltal jelentős gazdasági előnyökkel jár az egyes országok számára. A vállalkozói szektor mellett hangsúlyos szerep jut az állami támogatásoknak. Az állam részvétele különösen jelentős az elméleti kutatásoknál. Segít fenntartani azokat az intézményeket, ahol alapkutatás folyik, valamint pályázatokkal támogatja az elméleti tudományok területén folyó kutatásokat.