Megint egy komoly demográfiai fordulat előtt állhatunk

Magyarországon az 1900-as évektől 50 évente feleződik a termelékenységi arányszám értéke. Míg 1900-ban egy nő átlagosan 5,32 gyermeknek adott életet, addig a trendek alapján 2050-re csupán 0,66 gyermeket fog szülni egy nő az élete során - hangzott el a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) szakmai rendezvényén, amely a hazai demográfiai folyamatokat vette górcső alá.

A visegrádi országokban az erősen születést támogató törekvések meghozták az eredményüket, hiszen az elmúlt tizenöt évben folyamatosan növekszik a termékenységi arányszám. Magyarországon 2010-ben egy nő átlagosan 1,3 gyermeket szült élete során, míg 2020-ban ez a szám 1,5-re emelkedett.

Nem az a fontos, hogy hány fős egy adott populáció, hanem az, hogy milyen a dinamikája és a struktúrája.

– figyelmeztetett Reichert János publicista, a demográfiai problémák összetettségére.

A szülőképes korú nők száma 1981 és 2011 között 2,2 millió körül volt. Azonban 2030-ra ez a szám várhatóan 1,6 millióra fog esni, ami az 1900-as évek adataival egyezik meg.

A 0-19 éves korosztály 1960-tól 2022-ig a saját maga 57,2 százalékára csökkent. Tehát kis híján megfeleződött a magyar fiatalok létszáma. Az aktív korúak száma megegyezik az előző generációk adataival. Míg a 65 évesnél idősebbek száma több mint a duplájára emelkedett.

– elemezte a generációk közötti különbségeket Reichert János.

A demográfiai válság megoldását még sehol sem találták meg. Ennek egyik oka, hogy a gazdasági ösztönzés alig hat a jómódú társadalmakra. A másik magyarázat pedig az, hogy a haladás szellemében létrejött születést támogató intézkedések sikertelenek.

A modernizáció strukturális születésellenességét nem tudja kompenzálni az ösztönzésre épülő pronatalizmus

– nyilatkozta Tóth I. János, filozófus, demográfus, a Szegedi Tudományegyetem habilitált egyetemi docense.

Tóth I. János kiemelte, hogy a „demográfiai tél” problémájára csak a tradicionális megoldások felelevenítésével adhatunk sikeres választ. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a tradicionális társadalomhoz, családmodellhez és reprodukciós rezsimhez kellene visszafordulnunk. A megoldás sokkal inkább a nagycsaládok és a főállású anyák támogatásában és egy pronatalista nyugdíjrendszer bevezetésében keresendő.

Tóth Pál Péter demográfus, a születést támogató intézkedések kapcsán hangsúlyozta, hogy a támogatások középpontjában nemcsak a középosztálynak kellene állnia. Hiszen a magyar társadalom rétegszerkezetében a kétkezi dolgozók vannak többségben.

Hazánk népességfejlődését alapvetően két nagy elem határozta meg. Az egyik a magyarok termékenysége, a másik pedig a Kárpát-medencében található, magyarokhoz asszimilálódott csoportok termékenysége. Ez a második rész mindig pótolta a magyar termékenység hiányát.

– elemezte Tóth Pál Péter a magyar népesség alakulását.

Reichert János kijelentette, hogy Magyarországra már 1981 óta az intenzív bevándorlás a jellemző. Mint mondta, ha kizárólag Magyarország belső szaporaságával számolunk, jelenleg 281 ezerrel kevesebbnek kellene lennie az ország lakosságának.

Ebben az évben kezdődött meg a más nyelvű és más kultúrájú népek nagyarányú beáramlása Magyarországra. Jelenleg 120 ezer vendégmunkás dolgozik Magyarországon.

– tette hozzá Reichert János.

Az elmúlt évszázadban drasztikusan csökkent a termékenységi arányszám a világ számos országában - hangzott el az MKT szakmai fórumán.

Dél-Koreában például az 1960-as évekig egy nő átlagosan 6,33 gyermeknek adott életet. Azonban ez a szám mára 0,88-ra csökkent, ami a világ egyik legalacsonyabb termelékenységi arányszáma.

Dél-Korea 2005-ben nemzeti válságot hirdetett a kedvezőtlen demográfiai eredmények alapján. Az elmúlt 15 évben 156 milliárd dollárt fordítottak a folyamatok visszafordítására, azonban a termelékenységi arányszámok tovább csökkentek.

A hazai demográfiai fordulatról szóló kerekasztal-beszélgetést itt tekintheti meg.