Megtámadták a német választást - Mekkora az esély arra, hogy borul az új kormány?

A választási eredmények jogi megtámadására Németországban is akkor van lehetőség, ha arra utaló jelek merülnek fel, hogy a választás érvénytelen lehet vagy hogy a választási eljárások során a választópolgárok vagy a választásra jelentkezők jogai sérültek. Ebben az esetben a szövetségi parlament (Bundestag) választásokat felülvizsgáló bizottságánál kell benyújtani a kereseteket - állapítja meg az az elemzés, amit a Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért kutatási vezetője Dobrowiecki Péter, az intézet két kutatója Csaplár Tristan és Rasthofer Alexander, valamint a szervezet elemzője Fonay Tamás jegyez.

Amennyiben a Bundestag bizottsága – amelyben szintúgy a plénum politikai erőviszonyai a mérvadóak – a keresetet elutasítja, akkor az azt benyújtók a Szövetségi Alkotmánybírósághoz fordulhatnak panaszukkal a választások jogszerűségét illetően. A törvény azonban nem ír elő határidőket a Bundestag bizottságának, hogy mennyi időn belül kell foglalkoznia a keresetekkel vagy hogy meddig kell a parlamentnek szóló határozati javaslatot benyújtania.

Az egyik legmélyrehatóbb és legkiterjedtebb panaszt Marcel Luthe, a berlini képviselőház korábbi tagja és a Good Governance szakszervezet alapító elnöke nyújtotta be.

Luthe már 2021-ben is jogi panasszal élt a berlini képviselőházi választás eredményével szemben, és mivel panasza sikert aratott, a berlini képviselőházi választást meg kellett ismételni.
Luthe ezúttal is komoly aggályokat fogalmazott meg a február 23-i Bundestag-választás jogszerűségével kapcsolatban. Aggályait egy 80 oldalas dokumentumban összegezte, ezt nyújtotta be a szövetségi parlament választásokat felülvizsgáló bizottságához.

Későn érkező dokumentumok

A februári választások eredményét megkérdőjelező dokumentum a vitatott elemek közül elsőként a külföldön élő németek választási részvételével kapcsolatos aggályokat veti fel.

A 2 493 000 választásra jogosult külföldön élő német állampolgár közül a becslések szerint csak 213 000-en vetették fel magukat a választói névjegyzékbe. Az automatikus névjegyzékbe vétel hiánya pedig jelentősen csökkenti a választási részvételi szándékot.Ez az eljárás Luthe szerint a külföldön élő németeket objektív ok nélkül hátrányos helyzetbe hozza a Németországban élő németekkel szemben.

A beterjesztő második kifogása az, hogy az eljárási mód és az előrehozott választás miatt lerövidültek a határidők, ami ahhoz vezetett, hogy a választási iratokat túl későn küldték ki.

Ezért sok kitöltött dokumentum már csak a választás időpontja után érkezett meg Németországba vagy a választás időpontja után jutott el egyáltalán a kérelmezőhöz.A választási eljárásnál jelentkező alacsony postaköltség azt bizonyítja, hogy az iratokat nem a leggyorsabb módon küldték el, de a hatóságoknál is tapasztalható volt szükségtelen, néha egy hetet is meghaladó késedelem. Nem kapta meg például a londoni német nagykövet sem időben a választási dokumentumokat, amelyeket megigényelt.

A választásokért felelős szövetségi, tartományi és helyi hatóságok szervezési hibája még világosabbá válik, ha figyelembe vesszük, hogy a német posta saját információi szerint a választási iratok általában nem érkeztek meg időben, ami értelemszerűen lehetetlenné tette határidő szerinti visszaküldésüket is.

A Bundestag-választás alkalmával a szövetségi választási megbízott ráadásul kifejezetten tájékoztatta a tartományi és körzeti választási megbízottakat, hogy

„a külföldön élő németek számára a postai szavazási iratok expressz kézbesítése nem biztosított”.

E figyelmeztetés ellenére a kézbesítési határidőt a szövetségi Belügyminisztérium rendeletével lerövidítették 52 napról 24 napra. A minisztérium elmulasztotta megvizsgálni, hogy a lerövidített határidők milyen hatással vannak a levélszavazásra – a külföldön élő németek egyetlen szavazási lehetőségére –, és ennek megfelelően a rendeletalkotási jogkörében eljárni.

Gyanúsan "kipipált" választók

A fenti hiányosságok az elemzés szerint a német választási eredményekre is hatással lehetettek. Ha például abból indulunk ki, hogy a Sahra Wagenknecht által alapított BSW nevű pártra a külföldön élő német választópolgárok hasonló arányban szavaztak volna, mint tették azt Németországban, akkor az 5%-os bejutási küszöböt a hivatalos eredmények szerint 4,981%-kal, mindössze 9529 szavazattal elbukó BSW minden bizonnyal bejuthatott volna a német törvényhozásba. Ez egyúttal azt is jelentette volna, hogy a Bundestag erőviszonyai nagyban eltolódtak volna.

A Marcel Luthe által összeállított és benyújtott dokumentumban szereplő következő kifogás az, hogy regionális különbségek mutatkoznak a választásra jogosult személyek személyazonosságának ellenőrzése során. Ezt országosan egységesíteni kellene, de valójában a gyakorlat településenként néha teljesen eltérő. Stuttgart városa például arról tájékoztatta a választási bizottságokat, hogy a választói értesítőt – egy postán küldött, hamisításbiztosítási jellemzők nélküli levelet – bemutató személyt „csak kétség esetén kell személyazonosító igazolvánnyal ellenőrizni”.Más szóval a személyazonosságot csak „kétséges esetekben” ellenőrizték, nem pedig minden urnához járuló választópolgár esetében. Ez a gyakolat pedig jelentős visszaélésekre ad lehetőséget, mivel a választási értesítők nem hamisíthatatlanok, és nem is kézbesítési bizonyítvánnyal vannak ellátva, így egyszerűen „elveszhetnek”, 

így arra jogosulatlan személyek is felhasználhatják ezeket a dokumentumokat.
Vannak olyan települések, mint például Berlin városa, amelyek nem is vezettek statisztikát arról, hogy összesen hány választási értesítőt készítettek és küldtek ki.

Fokozza a jogtalan felhasználással kapcsolatos gyanút, hogy országszerte számos olyan esetről számoltak be, amikor a szavazásra jogosultaknak azt mondták a szavazóhelyiségben, hogy már szavaztak, és a nevüket az íven „kipipálták”. Ha egy választópolgár – akár több esetben is – állítólag már szavazott, de a valóságban nem tette meg, és ezután „újra” szavazhatott, akkor logikusan több szavazólapnak kellett lennie az urnában, mint ahány választópolgárnak a választási bizottság szerint „kipipálták” a nevét. Ez nem csak mint elméleti lehetőség mutatkozik Luthe keresete szerint, hanem volt is ilyen eset a február 23-i választás alkalmával.

További probléma, hogy a választási értesítők tömeges kiküldése előtt nem hajtják végre az összehasonlítást a halotti névjegyzékkel. 1991 óta csak Berlinben mintegy 200 ezer olyan szavazatot adhattak le szervezési hibák következtében, amelyeket korábban elhalálozott személyek nevében töltöttek ki. Ennek oka, hogy minden olyan esetben, amikor a választási értesítőket elhunyt személyeknek küldik ki, harmadik személyek – például az ugyanazon a címen élő hozzátartozók, de a későbbi bérlők, szomszédok is – megkaphatták azokat.

A választási értesítőkkel illetéktelen személyek is szavazhattak – mint a fentebbi stuttgarti példa is mutatja. Ezekben az esetekben a felderítés kockázata kifejezetten alacsony - állapítja meg Luthe beadványa.

A többség múlhat a beadványon

Marcel Luthe kritikája nem csak a február 23-i előrehozott választásra vonatkoztatható. A szakember általánosságban látja sértve az állampolgárok választói szabadságát és jogait a német választási törvények és előírások gyakorlatai miatt. Mindazonáltal az, hogy keresete – vagy éppen a többi, csaknem 900 kereset – sikeres lesz-e, nem jogi és jogállamisági, hanem politikai kérdés. Hiszen az új törvényhozási ciklusban még meg sem alakult választásokat felülvizsgáló bizottságban a leendő kormánypártoknak, tehát a CDU/CSU-nak (kereszténydemokraták/keresztényszocialisták) és az SPD-nek (szociáldemokraták) van többsége, amelyek időhúzásra játszhatnak.

Ennek oka az is lehet, hogy például a BSW bejutása esetén a 630 mandátumot újra kéne osztani, ezért a CDU/CSU-nak és az SPD-nek már nem lenne többsége, így tehát nem sok érdekük fűződik ahhoz, hogy gyorsan megvizsgálják az ügyet. Egyúttal a bizottságnak mindegyik keresettel foglalkoznia kell, azonban semmilyen törvény általi határidőt nem kell betartaniuk, mivel a választási ellenőrzésről szóló törvény szerint „nincs határidő a választási ellenőrző bizottság tanácskozására és a parlamentnek szóló határozati javaslat benyújtására”.

Így a Bundestag-választás esetleges (részletes) újraszámlálására vagy megismétlésére politikai okokból kevés esély mutatkozik.