Nem kér az euróból több nyugati ország se – lerántjuk a leplet az okokról
ElemzésekA németeknél még mindig milliárdokban állnak a márkák. Közben többek közt Dánia és Svédország se akarja bevezetni a közös európai valutát.
Az infláció árnyékában sok német még mindig ragaszkodik a készpénz-tartalékaihoz. Nem euróról beszélünk, hanem régi német márkáról. Pedig már több mint két évtized eltelt azóta, hogy náluk az euró lett a hivatalos pénznem, mégis a fiókókban milliószámra lapulnak a régi valuták.
A német központi bank adatai szerint 2023 végén még 12,24 milliárd márka volt a lakosságnál, ami euróra váltva úgy 6,2 milliárdot ér.
Ennek fényében talán kevésbé meglepő, hogy néhány uniós országban a lakosság többsége a mai napig ragaszkodik a nemzeti fizetőeszköz megtartásához.
Pedig papíron minden EU-s tagállamnak be kéne vezetnie az eurót, amint a konvergencia-kritériumoknak megfelelnek. A kivétel jelenleg csak Dánia, amely régi tagként még ki tudott alkudni magának egy „kimaradási jogot”.
Azóta az északi országban még 2000-ben volt egy népszavazás, ahol a lakosság jelezte, hogy a jövőben sem akarnak búcsút mondani a helyi bankóknak. Bár az eredmény nem múlt olyan sokon. A szavazóknak ugyanis csupán az 53 százaléka akarta megtartani a dán koronát.
Az elmúlt bő húsz évben többször is felmerült egy második népszavazás gondolata. Ám a közvélemény-kutatásokból kitűnt, hogy a 2008-as válság kipattanása után a dánok lelkesedése az euró iránt igen csak alább hagyott. A közvélekedés egyre inkább úgy tartja, hogy ami nem romlott el, azt nem érdemes megjavítani. Minek egy ilyen óriási változást keresztülvinni, mikor Dánia euró nélkül is működik? – hangzik a gyakran emlegetett közvélekedés.
Rendre felmerül az is, hogy a váltás esetén Dánia elvesztené a monetáris függetlenségét. Pedig ez a bizonyos függetlenség már inkább csak illúzió. Dánia pénzneme 1982 óta a német márkához rögzített árfolyamon változik.
Amikor a márkát euróra cserélték, a dán központi bank csatlakozott az európai árfolyam-mechanizmushoz. A dán koronának 2,25 százalékos ingadozási lehetőséggel követnie kell az eurót.
Ez természetesen korlátozza a dán központi bank függetlenségét.
Eurós pénznyomda működés közben (Forrás: Shutterstock)
Pálfordulás a láthatáron?
Svédország helyzete már sajátosabb, hisz a skandináv államban elvileg kötelező lenne bevezetni az eurót, csakhogy az EU részéről nincs semmiféle nyomás ezügyben.
Az euróövezetbe való belépésnek a következőek a feltételei:
- mérsékelt infláció,
- mérsékelt kamatszint,
- az államháztartási hiány alacsony szinten tartása,
- 2 év tagság az ERM II-ben,
- és az Európai Központi Bank normáinak megfelelő jegybanktörvény.
Az ERM II-be vagyis az európai árfolyam-mechanizmusba a belépés viszont önkéntes. Svédország pedig úgy döntött, hogy ezt a lépést egyelőre nem is kívánja meglépni. A dánhoz hasonló eredménnyel a svédek 2003-ban tartottak népszavazást. Jelenleg a parlamenti pártok közül egyedül a Liberálisok forszírozzák az euró bevezetését.
A kutatások alapján úgy tűnik, hogy akik ellenzik az ötletet azok szerint Svédországnak az előnyére vált, hogy nem kért az euróból. Viszont pont az utóbbi időben ez a tábor elkezdett zsugorodni. Az Eurobarometer-nek idén voltak olyan felmérései, amelyekből az derült ki, hogy
a lakosság valamivel több mint 50 százaléka nem bánná, ha az európai valutát bevezetnék a hazájukban.
A svédek és a dánok mellett még öt uniós országban van nemzeti valuta: Csehországban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában.
Az utóbbi kettő már tervbe vette a váltást, bár Bulgáriánál folyamatosan megy a bevezetés halogatása.
A cseheknél még az év elején Petr Pavel elnök felszólította a kormányt, hogy tegyen konkrét lépéseket az euró bevezetése érdekében. Petr Fiala miniszterelnök viszont egyértelművé tette, hogy az euró csehországi bevezetése lekerült a napirendről, legalábbis az ország következő parlamenti választásáig, amely 2025 októbere körül lesz.
A lengyeleknél nagyon megosztja a téma a társadalmat. Áprilisban a lengyel pénzügyminiszter kijelentette, hogy „ellenzi az euróhoz való csatlakozást”. Azt mondta, hogy a zloty „fontos szerepet játszott a gazdasági sokkok tompításában”, többek között
segített Lengyelországnak elkerülni a recessziót a globális pénzügyi válság idején.
A kormánykoalícióban csak egy párt, a centrista Polska 2050 támogatta nyilvánosan az euróhoz való csatlakozást, de a helyettes-vezetőjük elismerte, hogy ez „hosszú út” lesz, és ehhez a közvéleménynek is meg kéne változnia. Így a kérdés akár csak itthon, egyelőre a lengyeleknél sincs napirenden.
